Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés Í903 deczember 19-én, szombaton. 313 között kell, hogy összeütközések forduljanak elő. Az az alkotmányosság alaptermészete, hogy az uralkodó az ő nézetét és akaratát akkor is érvényesíteni akarja, ha összeütközésbe hozza őt a nemzettel. Ezeket fejtegettem és mérlegeltem én. Rámutattam a következményekre, a melyek ebből előállhatnak; rámutattam arra, hogy ezekből az összeütközésekből lehet ujjkuzás hosszabb időn keresztül, a mikor feliratokkal és leiratokkal fog a két faktor egymással érintkezni. Lehetnek komoly válságok is. Láttuk, hogy 1860-ban Deák Ferencz nem fogadta el az alkotmányosságnak azt a formáját, a melyet a politikusoknak nagy, tekintélyes és okos része elfogadandónak itélt. Ebből éveken keresztül a passzív rezisztencziának harcza fejlődött ki a nemzet és az uralkodó között. Kifejeztem azon nézetemet, hogy erősen hiszem, hogy ebből a harczból nem kerülhet ki győztesen az, a kinek csak előítélete ütközik a nemzet akaratába, hanem csak az lehet a győztes, a kinek az álláspontja a jog, a törvényes rendelkezés, a király által szentesitett törvények ereje. Ez a nemzet! (Igaz! TJgyvan! halfelöl,) Ide konkludáltam én ezekben a kérdésekben és azt hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek megvitatása — tessék elhinni — még a dolgok ezen stádiumában is jogosult, helyes és mi ezen irányban képviselői kötelességünket velük szemben is a legnagyobb tisztelet hangján teijesit ettük. (Derültség a szélsöbaloldalon és jobb felől.) Én erősebb támadást senki ellen nem irányoztam tegnapi beszédemben, mint a dinasztiának tényei ellen. De a dinasztiánál is kiemeltem azt, hogy a király személyét még a támadás lehelletétől is mindig kímélni akarom. De hogy a király, a dinasztia tényeit mi bírálat tárgyává ne tegyük, hogy ne lássuk azt a históriai multat, a melyen a dinasztia hatalma meg lett alapítva ebben az országban, ez annyit tesz, hogy a történelem fegyvereit, tanulságait akarjuk kivenni a fegyvertárból, azokat a jogokat, a melyekkel a nemzeti törekvéseket érvényesíteni kívánjuk. Ez sokkal kíméletlenebb, mert az igazság erejével hat, de csak abból a szempontból, hogy abból ugy a dinasztia, mint a nemzet levonhatja a tanulságokat, hogy a dinasztia se térjen át arra a hatáskörre, a melyet a nemzet magáénak tartott fenn és a nemzet se térjen át arra, a mely a dinasztiáé. Krasznay Ferencz: Másról beszél, mikor a bor árát kérik! A fegyverekről van szó, nem a nézetekről. Holló Lajos: Ennek következtében az az álláspont, a melyet az udvari akaratra nézve kifejtettem, azon igazság határain nem megy túl, a melyet a t. képviselő urak maguk is használnak és álláspontjuk igazolására maguk is felhoznak. Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek vélem nagyon röviden pár szót szólani személyes kérdésben. A függetKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XX. KÖTET. lenségi párt soha sem állította azt, hogy nem akar szembeszállani a királyi hatalommal. A függetlenségi párt egész működése és múltja nem más, mint szembeszállás a királyi akarattal, mert életczélunk a magyar állam függetlenségének kivívása, a mely czél elérhetésétől azért van még meszsze az ország, mert a királyi akarat olyan irányban nyilvánul meg, a mely azt mutatja, hogy nem látták még be a legfelsőbb helyen, hogy Magyarország függetlensége a királyi trónnak legerősebb biztositéka lenne. Én azt állítottam, és az a párt, a melyhez tartozom, azt állítja, hogy a törvényhozásnak két faktora van, az országgyűlés, tehát a többség és a korona. (Zajos ellenmondás a szélsőbaloldal egy részén. Felkiáltások: Nem «•• többség, hanem az országgyűlés!) de igenis, gyakorlati értelemben az országgyűlés többsége és a korona, (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldal egy részén. Felkiáltások jobbfelöl: Hát talán öt ember teszi az országgyűlést? Négy krajczár! Előfizetési felhívás! Zaj.) mert az országgyűlésen a többség akai'ata érvényesül minden alkotmányos fogalom szerint, tehát midőn az országgyűlés akaratáról szólunk, az országgyűlési többség akaratáról beszélünk. (Nagy zaj.) Nagyon kérem a t. urakat, hogy szavakba ne kapaszkodjanak bele, mert fel kell tennem, hogy megértik, hogy mit mondok: Azt állítom, hogy az országgyűlési akarat, tehát a többségi akarat és a korona akarata alkotják meg a törvényeket. Midőn tehát a többség, — a melynek akarata érvényesül, ha a parlamentarizmus fennáll és az országgyűlés folytonos forradalomban nincsen, — (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) és a korona valami czélt együttesen kizárnak, akkor az alkotmányos fogalmak szerint az a czél, a melyért a kisebbség küzd, nem létesülhet, mig a kisebbség többséggé nem lesz. Épen ezért kötelessége a kisebbségnek arra törekedni, hogy többségre jusson; és mert erre törekszünk, igyekszünk a választási törvényt megváltoztatni s a választási jogot kiterjeszteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Akkor miért obstruáltak? (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Vizet az öregnek !) Kossuth Ferencz: Mert helyesnek tartottuk és mert nem a t. közbeszóló eszével gondolkoztunk. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Azt hiszem, mindnyájunkról elmondhatom, hogy a midőn a magyar nép bizalmából ezekbe a termekbe belépünk, ezt abban a meggyőződésben teszszük, hogy azok a fegyverek, a melyekkel itt küzdeni fogunk, a lelkiismeretes munka és a nemes ambiczió lesznek. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, annál inkább lehet ez a meggyőződése, mert élén egy oly vezető áll, a ki erkölcsi tisztaság és munkaszeretet tekintében 40