Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

310 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. ezen lemondások folytán megüresedett bizottsági tagsági állások betöltése iránt egyidőben határozhasson.* Ez volt az indok, a mely miatt ezek az állások be nem töltettek. És miután a ház elnökének ezen kijelentésére, indokolására megjegyzést senki nem tett, ennélfogva az én javaslatom, a melyet most tettem, teljesen fedezi azt, a mit az elnök ur mondott, hogy tudniillik annak idejében fog a határozat meghozatni. Ugron Gábor: Én azt az indokot el nem fogadhatom, hogy a ház elnöke akkor terjeszszen valamit a ház elé, a mikor belőle már egy gyűjteményt csinálhat. A ház elnöke a képviselők lemondását a bizottsági tagságról az annak bejelentését követő legelső ülés kezdetén tartozik bejelenteni. Más ügyekben, mikor bizonyos érdekek azt kívánják, még az ülés közepén is bejelentéseket tesznek. (Ugy van! bál felöl. Mozgás jobbfelöl.) Oly ügyeket pedig, melyeket kötelességszerüleg kell, hogy az elnökség bejelentsen, még az ülés elején jelentsen be. Azt nem lehet az elnökség részéről indokul elfogadni, hogy megvárja, mig mások is lemondanak. Az elnökség nem is tudja, hogy van-e szándékuk többeknek lemondani, vagy a bizottsági tagsági állást megtartani. (Ugy van! bal felöl.) Az elnökség nem szabad és nem helyes, hogy arról tudjon, hogy az országház termein kivül, a klubtermekben bizonyos tagok az egyik klubból kilépnek és egy másik politikai társasághoz csatlakoznak s hogy ennek következtében bizottsági állásukról le fognak mondani, vagy nem mondanak le. Ez mind olyan dolog, a miről az elnökség tudhat privátim, de a miről mint elnök nem tud, mert az nem kötelességszerű tudomás. De azt neki tudnia kell, mert kötelességében áll, hogy a lemondások azonnal bejelentendők. A háznak pedig a szerint kell intézkedni, hogy ezen helyek hosszasan üresen ne maradjanak. A bizottsági állások betöltendők. Azt megint nem lehet az elnök emlékezőtehetségére vagy indítványozó kedvére hagyni, hogy mikor tartja czélszerünek ezt az ügyet előhozni; hanem a mikor előfordulnak a lemondások, azokat mindjárt be kell jelenteni, hogy a választások megtörténjenek és választással töltessenek be azonnal a helyek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a ház tanácskozásai közben az üléseken azok a furcsa dolgok, mint tegnap is, mind nem történnének, ha nem volnának olyan természetellenes erőltetések, a mikkel a tanácskozásokra akarnak befolyást gyakorolni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Önök a túloldalon ezt kétségbevonják; pedig jól tudjuk mi mindnyájan, hogy a delegáczió ülésein végighajszoltak ugy, mint a kíméletlen rossz gazda a barmaival szokta tenni, csak azért, hogy minél hamarább lejöhessen az országgyűlési ülésekre az a 40 képviselő. (FelMáltások jobb felöl: Az természetes ! Sok a dolog !) Természetes? Ha természetes, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy oly ülésen, a melyre a delegáczióban volt tagok vissza sem térhettek, mert éjszakai utazásra önök senkit nem kötelezhetnek... (Mozgás jobbfelöl.) Münnich Aurél: Utaztunk mi már éjjel is és nem történt semmi bajunk! Ugron Gábor: Ne mondja ezt Münnich képviselő ur, mert Münnich képviselő urnak történt baja odafent Bécsben. (Derültség balfelöl.) Münnich Aurél: Micsoda baj ? Ugron Gábor: Jobban tudja a képviselő ur, mint én! Münnich Aurél: Micsoda bajom történt? Ugron Gábor: Nem komoly dolog. Gajáry Géza: Akkor méltó ahhoz az akczióhoz! Ugron Gábor: De méltóztatik emlékezni, a mikor olyan gyenge hangon méltóztatott olvasni, hogy mindnyájunknak csendben kellett lennünk, hogy ne kelljen a képviselő urnak magát megerőltetni. Hát nem lehet azt tenni, hogy az ember túlságosan megerőltesse magát. Tegnapra ki volt tűzve egy temetés. Az uralkodóháznak egy olyan tagját temették el, a ki iránt a nemzet mély szeretettel és részvéttel viseltetett. Ez a temetés ki volt tűzve délután négy órára és önök itt még délután három óráig is megtartották az ülést. Háromnegyed három után Madarász képviselő urat szólásra hivták fel, bár tiltakozások történtek ellene, őt mégis beszélni majdnem kényszeritették. (Felkiáltások balfelöl: M<iga kivántbeszeíni!) Aztán... (Nagy zaj a jobboldalon.) Mandel Pál: O kívánta, ő maga akart beszélni ! Gajáry Géza: Az lett volna jogfosztás, ha nem hívjak fel! Ugron Gábor: Csak tessék lármázni, annál hosszabb lesz! (Zaj a jobboldalon.) Akkor aztán a gyűlés határozatképtelen volt. Három óránál tovább kellett várni, a mig határozatképes számban lehetett a képviselő urakat összehozni. Tárni kellett, a mig a temetésnek vége volt. Bocsássanak meg, ha ez nem mesterségesen hajszolt tanácskozás, (Derültség és mozgás a jobboldalon.) akkor semmi sem az, és ennek a következményeit ne tulajdonítsák másnak, hanem a felelőség azoké, a kik ezt mesterségesen csinálják. (Zaj a jobboldalon, Elnök csenget. Félkiáltások a jobboldalon: Gyerünk tovább!) Elnök: T. ház! Az én indítványom az, (Malijuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a lemondások tudomásvétele mellett a megüresedett tagsági helyek betöltése iránt az elnök annak idején intézkedni fog. Ezzel szemben Ugron Gábor t. képviselő ur azt indítványozza, hogy a betöltések, a választások a legközelebbi ülés napirendjére tűzessenek ki. Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e az én indítványomat Ugron