Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

306 359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. faktornak. Ez a kérdés sokszor megvitattatott itt, én arra nem akarok most bővebben kiter­jeszkedni, de felolvashatom t. képviselőtársamnak a szabadelvű párt által a miniszterelnök aján­latára elfogadott programmot. Azonkívül . . . Polónyi Géza: Nem fogadtuk el! Hoiló Lajos: ... a miniszterelnök urnak a pártban tett politikai nyilatkozatát és pro­grammját. Ebben az foglaltatik, hogy a 67-iki törvényben szabályozott közösügyeknek meg­változtatása . . . Polónyi Géza: Ehhez nem járultunk hozzá! HJÜŐ Lajos: . . . először ezt fejezem be — a közösügyek megváltoztatása csupán Ausztria hozzájárulása esetén léphet életbe, mert mi hoz­hatunk ugyan formai törvényt, de azzal uj ren­det nem teremthetünk a közösügyek revirjében. nem birunk tehát felállitani olyan szabályozást, a mint azt Magyarország közjoga kívánja, ha ahboz a harmadik faktor, Ausztria, hozzá nem járul. (Ellenmondások a jobbuldalon.) Ez benne van! (B. Kaas Ivor közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem Kaas képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni! (Zaj a bal­oldalon.) Kubik Béla: Odaát zavarják! (Derültség.) Elnök: JS T e méltóztassanak külön beszéde­ket tartani! Kubik Béla: Da mikor az elnök ur nem lát a jobboldalra! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot nyugod­tan meghallgatni! Holló Lajos: Nem elég az politikailag, t. képviselőtársaim, ha önök a fejüket rázzák, a mikor mi ezeket felhozzuk. (Egy hang a jobb­oldalon: Azt sem szabad?) Szabad. Nem erről van szó. Én még több szabadságot is óhajtok adni a t. képviselő uraknak, azt, hogy jelentsék ki, vájjon az ő kormányelnöküknek tettei és nyilatkozatai fedik-e az ő meggyőződésüket, és óhajtanám, hogy önök necsak akkor, ha tőlünk hallják, tiltakozzanak ellene, hanem akkor is, a mikor a miniszterelnök úrtól hallják, álljanak fel és tiltakozzanak ez ellen. Polónyi Géza t. képviselőtársam is mindig azt mondja, hogy tiltakozik ez ellen, meg az ellen. Hellebrontli Géza: És mégis letették a fegyvert! Polónyi Géza: Azt nem tették! Hellebronth Géza: Hol van a párt? A zsebben van ? (Zaj ) Csávolszky Lajos: Hol van a párt? (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon és felkiáltások: Már három óra van!) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Az a baj, hogy ez csak a pártprogramul ban van benne, a valóságban azonban a helyzet egészen másképen áll. Azt mondja például a manifesztum is, hogy ime az a kormány, a mely több ujonczot, tehát vérben és pénzben több adót követelt ettől a szegény­ség terhe alatt különben is roskadozó nemzet­től, megbukott. Ebből az következnék, t. képvi­selőház, hogy ez az adóban és vérben való túl­követelés vissza is lett verve, vissza lett utasítva és az a mi ellenállásunk folytán meghiúsult. Pedig ebben egy rettenetes falzum van; ebből egy szó sem igaz, mert azok a nagy adók és katonai terhek, a melyekkel a hadügyi kor­mányzat jött, az uj ágyuk beszerzésének költ­ségeire vonatkoztak. Hiszen az ez évi költség­vetésben is, a mely előttünk van, és a mely még békés megszavazásra vár, 38 millió korona van felvéve uj taraczkágyukra, a következő évi költ­ségvetésben 15 millió korona és az azután követ­kező évekre 40 millió korona van előirányozva az ágyuköltségekre. Most csak 15 millió koronát kívánnak, de tavaly negyven milliót kértek. Münnich Aurél előadó: Mi a quóta arányában viseljük, nem azt az egész összeget! Holló Lajos: Én egész összegekről beszélek; az tudvalévő, hogy bennünket e költségek a quóta arányában terhelnek. Azt mondottuk, hogy ezen hadügyi költ­ségekre egyetlenegy krajczárt sem fogunk meg­szavazni mindaddig, a mig a nemzet jogai el nem ismertetnek. Pedig ime, az összes költségek, a melyek az uj ágyuk beszerzésére a hadügyi kormányzat által kívántatnak, ebben a költség­vetésben fel vannak véve és igy azok egy részét megszavazzzuk most, más részét pedig a követ­kező években. De azután, t. képviselőház, ki van-e kötve az, hogy nem fog jönni a miniszter­elnök és a minisztérium ismét az ujonczlétszám felemelésével ? Ellenkezőleg, nincsen kikötve, csak kegyelemként van megígérve, hogy ezzel még ebben az évben nem fognak jönni, de nincs semmiféle garancziánk arra, hogy azt végleg el­ejtették, nem is helyezik ezt kilátásba, sőt ellen­kezőleg, azt mondják, hogy meg kell lenni az ujonczlétszám felemelésének. Ily körülmények között hogy jöhetünk mi elő azzal, mint eredménynyel, hogy sikerült az ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatoktól e küzde­lem árán az országot megmentenünk, a mikor ez egy nagy falzum, a mikor mindez nem áll, mert hiszen mindezek be. fognak következni a harcznak beszüntetése által ? Lehetetlenség, hogy felálljon azután később valaki és azt mondja: nem szavazom meg az ágyukra szükséges ujabb részletet és az ahhoz szükséges legénységet, mert — azt hiszem — ezek csak olyan jámbor kije­lentések lennének, a melyeknek semmiféle sú­lyuk és jelentőségük nem lenne; ezen bizony majd^szépen túlteszik magukat. Ok azt mondják, biznak abban, hogy ezek az engedmények, a melyek a hadügyi téren lé­nyegtelen kérdésekben tétettek, végre lesznek hajtva, és akkor majd anno dazumal, mikor 20 — 30 év múlva szerintük a magyar tisztek felnőnek, elő lehet állni a magyar vezényleti nyelvvel. Ez a helyzet. Mi szerintünk pedig azon áldozatokért, hogy a nemzettől ujabb mii-

Next

/
Oldalképek
Tartalom