Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

240 357. országos ülés 1903 deezember 12-én, szombaton. denre. Hát ha önök küzdeni fognak a nemzeti eszmékért, akkor az a siker, a melyet most ránk akarnak diktálni, fokozódni fog. T. ház! A hadsereg szervezetére visszatérve, a hadügyi kormány figyelmébe ajánlom a tüzérségnek és lovasságnak a gyalogsággal való arányban tartását. Ezelőtt, a mikor a technikai eszközök még fejletlenek voltak, a fősuly a lovasságon volt. Az ókorban a rómaiaknál és görögöknél ugy állott a lovasság az egész hadsereghez, mint 1:4. Később a lovasság egyre kevesbedett és nálunk ma a lovasság 13 százalékát képezi az egész hadseregnek. Olaszország territoriális hadseregében már csak 6 százalék a lovasság. Az én véleményem szerint inkább a műszaki csapatokat kellene fejleszteni, mert a technika előrehaladásával folytonosan kisebbedik a lovasság iránt való szükséglet, a háborúkban pedig a lovassági attakok egyre kevesbedni fognak, a mi inkább a lovasság létszámapasztását, mintsem létszámemelését teszi szükségessé. Egy sajnos körülmény jut eszembe ezzel kapcsolatosan, az t. i., hogy Magyarország mindig mellőztetik, valahányszor a műszaki csapatok részére szükséges eszközök beszerzéséről van szó, és mellőztetik a műszaki intézetek felállításánál is. Az a megjegyzés, a melyet Münnich Aurél képviselőtársam erre vonatkozólag mondott, a való tényállással homlokegyenest ellenkezik. Akkor megígérte a hadügyminiszter, hogy a következő tüzérhadapród-iskolát Magyarországon fogja felállítani, s ezt következőleg indokolja a delegáczió jelentése (olvassa): »Egy második tüzérhadapród-iskolának 1903. évi szeptember hó l-jével leendő felállítása 41.522 koronát, a tábori és hegyi tüzérségnek fentebb megbeszélt újjászervezése a tiszti állomány jelentékeny szaporítását fogja igényelni; a műszaki katonai akadémiából, valamint a tüzérhadapródiskolából évente kilépő növendékek száma azonban a szükséglet fedezésére nem elegendő. Mivel pedig a nevezett katonai képző intézetek kibővítése nem lehetséges, elkerülhetetlenül szükséges egy második tüzérhadapród-iskola felállítása. Ezen intézetből egyelőre az 1903—1904. tanév kezdetén — 1903. év szeptember hó l-jével — csakis a két első, a harmadik és negyedik évfolyam pedig 1904. és 1905-ben lesz felállitva.« Tehát már az elmúlt 1903. év szeptemher hó elsején lett volna ezen intézet első két osztálya felállítandó, mert akkorára Ígérte azt meg a t. hadügyminiszter ur a delegácziónak. Tudtommal azonban Magyarországon 1903. szeptember hó l-jén nem állítottak fel semmiféle tüzérhadapród-iskolát. Hogy mivel fogják már most a delegáczió szemét kiszúrni, azt nem tudom. Én esak azért hoztam fel ezt. mert Münnich Aurél t. előadó ur a múltkor nagyban erősítette, hogy Lengyel Zoltán és Lovászy Márton képviselőtársaim állításai nem felelnek meg a delegáczióban hozott határozatoknak. Áttérek már most, t. ház, — ha csak röviden is — a hadsereg szellemének ecsetelésére és annak kifejtésére, hogy miért nem adunk mi ennek a hadseregnek katonát és hogy miért nem akarunk mi ennek a hadseregnek pénzt adni? (Halljuk! Hallj uh! a baloldalon.) Itt van a kezemben, t. képviselőház, egy könyv, a melynek czime: »Kritik der militärischen Vernunft von Alois Indra.« íTem tudom, ismeri-e a t, honvédelmi miniszter ur ezt a könyvet. Láthatja azonban, hogy mi is foglalkozunk katonai munkákkal; hiába méltóztattak az előbb nevetni, mert ott azon az oldalon vannak urak, a kik még nem is álmodnak arról, hogy ilyen könyv is van. Ne méltóztassék tehát ugy kicsinyelni az ellenzéki szónokok beszédeit, mert mi mindent felkutatunk, a mi álláspontunk megerősítése mellett szólhat. Ebben a könyvben az áll, hogy az osztrák hadseregben uralkodó »Drill« teljesen megöli a hadsereg harczképességét és fegyelmét. Erről szól az egész könyv. Maga a munka felolvasásokra oszlik, a melyek a katonai akadémián vagy más valami katonai kaszinóban tartattak. Nem tudom, hogy igaz-e, de ugy értesültem, hogy ezt az urat, a ki e könyvet irta, mert ilyen őszintén nyilatkozott, penzióba is küldték. Ennek a könyvnek a szerzője, a ki maga ilyen jóindulattal van a hadsereg iránt, és arról véleményét őszintén megmondja, mirólunk, Magyarországról tudomást sem vesz, egész egyszerűen nem létezünk rá nézve, hanem azt mondja, hogy az a hadsereg, a melyiket ő annyira szeret és a melyiknek érdekében felszólalt — »die glorreichste Greschichte Osterreichs« — 1459-től egészen a mai napig 182 csatát nyert; 239 összeütközése volt, 5119 csatája és 1299 várostroma. És ebből mindből dicsőségesen jött ki az osztrák hadsereg. (Derültség a baloldalon.) Ellenben a magyar hadseregnek semmi nyoma sincs; az sohasem nyert meg egy csatát sem, az el van törölve a föld színéről; ezek az urak a magyar hadsereget csak akkor ismerik, a mikor a delegácziőba hívják meg a magyar képviselőket, hogy ezek a töméntelen milliókat meg^ szavazzák. A mig a hadsereg szellemének javulását nem remélhetjük, mi a magunk részéről nem adhatunk meg egy krajezárt sem. (Helyes^ léi a baloldalon.) De, t. ház, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy mi nem vagyunk azzal tisztában, hogy egy modern államnak szüksége van hadseregre, Mi nem azt mondjuk, mi megadunk mindent annak a hadseregnek, ha meglátjuk benne azt, a mit más állam hadseregében, nevezetesen meglátjuk ennek az államnak a jövőjét, hogy ha az a hadsereg arra van hivatva, hogy ennek az államnak határait külellenséggel szemben, vagy ezen állam polgárainak vagyonát a megtámadtatástól megvédje; de a mikor azt látjuk, hogy épen az ellenkezőjére használják fel ezt a hadsereget, akkor mi ennek a hadseregnek egy