Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

236 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. hogy ezen elnöki kijelentéshez szólva, egyebekre is kissé bővebben kiterjeszkedhessen!? Elnök: Holló Lajos képviselő ur a házszabályokhoz kért szót; kérdem a házat, hogy a házszabályok 215. §-ának rendelkezésétől eltérőleg megadja-e a ház Holló képviselő urnak azon jogot, hogy a házszabályoktól eltérve, más tárgyról is nyilatkozhassak? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a jogot nem adják meg, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Molnár Jenő: Kérem a ház határozatképességét megállapítani. Elnök: A ház határozatképességének megállapítása kéretvén, kérem a jegyző urakat, méltóztassék a házat megszámlálni. (Megtörténik.) T, ház! A jegyző urak jelentése szerint 102 képviselő ur lévén jelen, a ház határozatképes. E szerint Holló Lajos képviselő urnak arra, hogy a házszabályok keretén túl terjeszkedjék beszédében, az engedélyt a ház nem adja meg. Következik Molnár Jenő képviselő ur. Molnár Jenő : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy csak ily kevés idő áll rendelkezésemre a szőnyegen forgó törvényjavaslatokra teendő észrevételeim elmondására. (Derültség jobbfelöl.) Körülbelül tiz hónapja, hogy ugyanilyen törvényjavaslat feküdt a ház asztalán. Azt egy egészen más kormány nyújtotta be. a mely kormánynak egészen más programmja volt, mint a mostaninak. Az ország egyöntetűen nyilatkozott ebben a kérdésben. Ugy nyilatkozott, hogy a nemzetnek törvényben lefektetett jogai végre is hajtassanak; elérkezettnek látja az időt arra, hogy a nemzetnek 36 éven keresztül elhanyagolt ama jogai, a melyek törvényhozásilag biztosíttattak, uj életre keltessenek. Mi történt a nemzet ezen megnyilatkozásával szemben? A kormányok azon törték a fejüket, hogy a nemzetet képviselő ellenzéknek törekvései elé micsoda akadályokat gördítsenek. Nem azon törték a fejüket, hogy a nemzetnek e szükségletei mily utón elégíthetők ki; hanem mindig csak trükkökön, akadályokon gondolkoztak, olyan akadályokon, a melyeken az ellenzéknek e hazafias működése megtörhetik. Széll Kálmán az ő passzív rezisztencziáját alkalmazta, melyet akkori pártja nagyrészben helyeselt, de mégis voltak olyanok, a kik a czélt ezáltal elérhetőnek nem látták; azok közé tartozott a t. miniszterelnök ur, a ki helyét most elfoglalja. És ma mi történik? Épen ott vagyunk, a hol tiz hónapja! Folyik a passzív rezisztenczia. A kormánynak semmi eszköze sincs arra, hogy a nemzet vágyait kielégítse, ellenben nagyon szívesen nyúlna azokhoz az eszközökhez, a melyek nincsenek törvényileg megengedve és a melyeket másnak mint erőszakos eszközöknek nem nézhetünk, mert nem a törvényben gyökereznek. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnöksége után gróf Tisza István ur volt az, a ki vállalkozott, hogj ő a status quot minden engedmény nélkül fenn képes tartani. Bécsből megbízatást is nyert, hogy ily alapon alakitson Magyarországon kormányt, de nem akadt gróf Tisza Istvánnak egyetlenegy alkalmas embere sem a pártban, aki vele együtt hajlandó lett volna a kormányt olyan feltétel mellett, hogy a nemzet részére semmi engedményt nem hoz, megalakítani. Tisza István e kísérlete meghiúsulván, gróf KhuenHéderváry deszignáltatott miniszterelnökké. Olyan ember, a ki nem a magyar parlamentarizmusból nőtt ki, a ki húsz évig kormányzott egy három millió lakosságú országot és ott sem volt képes rendet csinálni. Bécsben, a hol mindig helytelenül gondolkoznak, azt hitték, hogy ily kvalifikáczió elég, azt hitték, hogy a ki egy három millió lakosságú országban nem tudott rendet csinálni, alkalmas lesz arra, hogy egy húsz millió lakosságú államban tud majd rendet csinálni. És mi történt ? Az ellenzék akkor sem tágított és követelte a nemzet részére a szükséges, hogy ugy mondjam, engedményeket. Gróf Khuen-Héderváry szintén arra vállalkozott, hogy egy pár semmitmondó, neutrális nyilatkozattal holmi »íehetőleg« és »egyelőre« kifejezéssel rendet csinál Magyarországon, de hajótörést szenvedett, a mint az eredmények mutatták. Következett egy két hónapi interregnum, szünet, a mely alatt sütőttek-főztek, de nem arra gondoltak, a mi helyes és igazságos lett volna, hogy a szükséges engedményeket megadják, hanem arra, hogy miként lehessen az ellenzéket minden néven nevezendő engedmény nélkül leszerelni. (Igaz! a baloldalon.) Hiszen ezt a harczot tuiajdonképen nem az ellenzék vivja a kormánypárttal, és nem az ellenzék vivja a dinasztiával, hanem az ország közhangulatát az ellenzék képviseli, (Ellenmondás a jobboldalon.) és a

;- közhangulat kívánja az illető engedményeket. Önök szeretnek arra hivatkozni, hogy a kisebbségnek nincs joga követelni és hangoztatni, hogy ők képviselik a nemzet többségét. Erre vonatkozólag már megjegyeztem, hogy tekintettel Magyarország lakosságára, annak nemzetiségi viszonyaira, a szőnyegen forgó kérdésben mi képviseljük a nemzet többségét, (Igaz! a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) mert az ellenzéki képviselők a magyarok lakta vidékekről kerülnek ki, mig önök egynéhány kivétellel, a határszéli megyékből, a nemzetiségi megyékből jönnek ide, a melyek nem nagyon sürgetik, hogy a magyar nyelv a hadseregben vezénynyelv legyen. Számszerűleg is kimutattam akkor, hogy állitásom helyes, és most még más bizonyítékom is van. (Halljuk! a baloldalon.) Az utóbbi napok eseményei nem azt mutatják, t. túloldal, hogy önök képviselik a többséget, mert hisz naprólnapra előáll annak szüksége, hogy konstatáljuk a ház határozatképességét. Ha önök oly nagyon szivükön viselik, hogy ebben az országban rend legyen és annyira hangoztatják, hogy az obstruk-