Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 227 jogosultságát és a hadseregben való alkalmazását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, most már azt kérdem, hogy mi kilátásunk van nekünk a jövőre? Nagyon kevés, mert mi megfeszítettük végső erőnket és ezen végső erőnknek a többség mindig ellen tudott állni. Egy éven át nem volt indeinnitás, nem ujonczozhattak katonákat teljes egy esztendőn keresztül. Ezt a próbát, t. képviselőház, a jövőre a többség és a hatalom ki fogja állhatni, de kérdés, hogy lesz-e mi bennünk erő, hogy mi ezt ki tudjuk állani, hogy továbbra is kényszeritsük a többséget arra, hogy a nemzeti jogok és követelések előtt meghajoljon. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez fáj nekem, t. képviselőház, ez tölt el engem keserűséggel és a bánatnak bizonyos ködét boritja a lelkemre, midőn látom, hogy annyi nemes elszántság, annyi küzdelem elpusztult és elveszett hiába és semmi nélkül. (Helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Hiszen az igaz, t. képviselőház, hogy nem kell mindig obstruálni, csak kiváló nagy eszmék keresztülvitelében, nagy dolgoknál, de ha egyszer megkezdettük a harczot, akkor vagy győzni, vagy halni kell, de azt végig kell küzdeni. (Helyeslések és taps a szélsöbaloldalon.) A fegyvert letenni nem szabad, ez az én álláspontom és ez volt mindig, mert akkor veszélyeztetve van az ellenzéki komoly ellenállásnak hitele is, sikere is, ereje is, (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Szerintem nagyon kevés, úgyszólván semmi lett a küzdelem eredménye. Engem ez ki nem elégit. De, ismétlem, habár kézzelfogható, szemmel látható, lelket gyönyörködtető eredménye talán nem is volt ennek a hosszú küzdelemnek, de ha valami eredménye mégis volt, azt önök is, a nemzet is az obstrukeziónak köszönheti, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a melyet önök mindig elitéltek, gáncsoltak, kicsinyeltek. Azt állítom, hogy ha ennek a küzdelemnek eredménye nem is volt, de volt neki haszna. Az a szegény földmives ember, a ki odakint túrja a földet, míveli, szántja, veti, eredményt nem lát sokszor nem arat, nincs termése. De munkájának azért mégis van haszna, mert felforgatta a földet vasával, a termő erőket életre szólította, egyszóval: használt a földnek. így mi is, ha eredményt nem értünk is el, de azért hasznát látjuk küzdelmünknek és lelkiismeretem egyensúlyát bizonyos tekintetben helyreállíthatom. Meg is mondom, mik ezek a hasznok. Az egyik kétségtelenül az, hogy felnyitottuk a nemzet szemét, hogy meglássa az igazságot, kinyitottuk a nemzet szivét, hogy befogadhassa azt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Fejlesztettük a nemzet érzékét a szabad eszmék iránt, megmutattuk neki a törvénykönyveket, az alkotmány bástyáit, ugy, hogy ma széles rétegekben érdeklődik gazdag és szegény ember nemzeti jogaink iránt és édes reménynyel sejti azoknak egykoron leendő győzelmét. A másik haszon mindenesetre az volt, hogy megállítottuk a katonai követelések telhetetlenségét. Visszavertük az ő fokozott igényeiket, pazarlásuknak útját állottuk, mert hiszen már oly követelésekkel állottak elő, a melyek nem is voltak szükségesek, csak tisztán az üres parádéra és a megszavazott millióknak elpocsékolására irányultak. Még egy másik haszna is volt a mi küzdelmünknek. Az, hogy Ausztria közvéleményét kitanítottuk arra, hogy mi nem vagyunk Ausztria tartománya, hanem vele egyenrangú, külön, független állam. Még fel is tételezem az osztrák népről a jóhiszeműséget, hogy ők bennünket államnak tartanak. De méltóztassék megnézni tankönyveiket. Sehol sem hirdetik azt, hogy Magyarország önálló állam, legfeljebb azt mondják róla: királyság, de a király személye alá van rendelve az ő tankönyveik szerint a császárnak, szerintük Magyarország is csak olyan tartomány, mint Ausztriának akármelyik örökös tartománya. Ilyen közjogi vonatkozásokban ismerték azelőtt Magyarországot, de most látják ők is, hogy Magyarország önálló, szabad, független állam és joga van mindazt megkövetelni, a mi egy államnak természetes biztositéka. Azt is az obstrukczió hasznára tessék felírni, hogy a külföld is érdeklődni kezdett irántunk, Azelőtt csak annyit tudtak, hogy magyarok vannak, de azt, hogy Magyarország is van, azt bizony nem tudták. És most, mikor látták, hogy az u. n. osztrák-magyar monarchia nagy hatalmi állásának útjában áll Magyarország és veszélyezteti azt, akkor kezdtek gondolkozni: hiszen Magyarország egy teljesen önhatalmú, önjogu, saját szervezetével, külön királylyal bíró állam, a melynek létjogosultsága, nyelvéhez való ragaszkodása teljesen jogosult és indokolt. Az imént azt emiitettem, hogy felszólalásom egyik indoka az, hogy konstatáljam, hogy a függetlenségi és 48-as párt által hozott határozat nincsen teljesítve és nincsen végrehajtva. És ha van hibája a függetlenségi és 48-as pártnak, ez az, hogy hamarabb végrehajtotta az obstrukczió leszerelését, mintsem követelte azoknak a teljesítését, a miket kikötött. Önmaga előtt min." feltételeket szabott a függetlenségi és 48 as párt, hogy a további rendkívüli és kivételes eszközöket abbahagyja? Hármat. Először is azt, hogy a háznak a párhuzamos ülések tárgyában hozott határozata, mint házszabályokba ütköző, hatályon kivül helyeztessék. Ez megtörtént. A második az, hogy a miniszterelnök ur jelentse ki és a harmadik az, hogy a ház határozatilag mondja ki azon közjogi aggodalmak eloszlatását, a melyek a magyar nyelvre vonatkoznak. Szól pedig ez imigyen (olvassa/: Fejeztessék ki azon elv, miszerint »Magyarországon minden jognak, és igy a védszervezetben a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó jognak is forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat.« A kormányelnök ezt a kijelentést megtette, azonban azóta már 29"