Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-356
3D6. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. 203 Uray Imre: Ha a hadsereg költségeinél a quótaarányt veszem irányadóul, itt is láthatjuk, hegy Magyarország — magyarán szólva - be van csapva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magyarországon — méltóztassék megnézni — a legolcsóbb ezredek vannak elhelyezve. A legdrágább intézmények és legdrágább csapatok, sőt maga az élelmezés is sokkal drágább, a napi menázsi-pénz is nagyobb az osztrákoknál, mint Magyarországon. A műszaki csapatok, az arzenálok, a generalstab, a tüzérség, a szeranyagok mind Ausztriában vannak, még az akadémiáknak is legnagyobb része. (Igaz! a baloldalon.) Hiszen Gráczban magában él annyi penzionált generális, hogy egy magyar hadtest nem kerül annyiba, mint a mennyit azok Ausztriában költenek. (Derültség a baloldalon.) Ide Magyarországra csak a penzionált kapitányokat adják, a kik ide jönnek postamesternek, Molnár Jenő: Napidijasnak! Uray Imre: Ha már a közös hadsereg ilyen, legalább a honvédségünknél elvárhatnék azt, hogy ez megfelel annak a czélnak, a melynek szempontjából azt Magyarország elég botorul és hibásan 1867-ben felállította. De itt is mit tapasztalunk? Azt, hogy a honvédségnél kezdettől fogva szolgáló tisztek alig birnak előbbre menni, mert a hasznavehetetlen közös osztrák tiszteket iderakják elébük. (Igaz! Ugy van! a, baloldalon.) A hasznavehetetlen osztrák generálisokat., a kiket már jjenzióba küklenének nemsokára, ideteszik a honvédséghez, és nagyon jó jjolitika ez, azért, hogy a magyar kincstár terhére pár esztendő múlva penzióba hajtsák és itt tartsuk holtuk napjáig az u. n. felesleges terhet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy a honvédségnél is milyen lehet a szellem, erre nézve elmondhatom, hogy egyszer Wittmann János t. képviselőtársammal a központi pályaudvaron voltunk és a szomszéd asztalnál tizenkét honvéd vezérkari kapitány vacsorázott, de egész idő alatt egy árva betűt magyarul nem beszéltek. (Mozgás a baloldalon.) Hogy lehet azt tűrni, hogy honvédkapitányok, mert a vezérkarhoz vannak beosztva, azzal tüntessenek, kérkedjenek, hogy: én ugyan honvéd vagyok, de magasabb sarzsit, műveltséget, intelligencziát tessék felőlem képzelni, mert németül beszélek. Kubik Béla: Dehogy! Csak az igazi szellemet mutatják! Uray Imre: A múlt héten meg az történt, hogy visszafelé jöttem Budapestre és a kupémba bejött egy huszárezredes. Egész idő alatt németül beszélt és utoljára, hogy műveltségét mutassa és a napi politikát is megértse, megvette a Politisches Volksblattot. (Derültség a baloldalon.) Mikor minket vádolnak azzal, hogy mi a magyar parlament működését megnehezítettük, mikor itt egyes intézmények fejlődni nem képesek, nekem ez irányban ki kell jelentenem, hogy nem azokat tartom én vívmányoknak, a miket az én t. volt barátaim a Kossuth-párton mondanak. (Zaj balfelöl.) Szatmári Klór: Majd meg fogod te még tagadni az ujakat,is! Uray Imre: En a magam szempontjából ezen 14 hónapos vitának óriási eredményeit látom. Az első az, hogy ezt a 35 év óta mákonynyal tartott alvó nemzetet sikerült végre alvásából, dermedtségéből felrázni és látom az embereket itt ezer számra az ország szine elé jönni, kérelmezni, hogy a magyar nyelv jogát a parlament ne hagyja, hanem vigye keresztül. A másik eredmény az, hogy ő Felsége, maga az uralkodó is kénytelen volt most már belátni azt, hogy ez a nemzet ugyan áldozott és áldoz szívesen azért, hogy az Ő trónja és a haza biztosítva legyen, de azért az áldozatnak az ellenértékét is követeli. 0 Felsége is beláthatja azt, hogy ez a nemzet, a mely milliárdokat költött erre a hadseregre, mindig abban a reményben, hogy ennél a hadseregnél azon a 67-es alapon egyszer már mégis csak sikerül a nemzet jogait csendesen, lassan keresztülvinni, most az utolsó perezben meggyőződött arról, hogy ezeket nem is remélheti tőle máskéj>, mint ha lehet szépen, ha nem lehet, erőszakkal, de erről ez a nemzet le nem mondhat soha. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) 0 Felsége is láthatja, hogy milyen türelemmel engedte magát ez a nemzet nyíratni 35 esztendőn keresztül, ugy, hogy az elkeseredés legnagyobb okát épen az képezte, hogy ez a nemzet nem kétnyiretű birka, a melyet szalmán is ki lehet teleltetni, hanem ez merinói, a mely ugyan selyemgyapjut ad, de a takarmányt is megköveteli. A harmadik eredmény az, hogy volt idő ezen 14 hónap alatt, mikor ez a 35 év óta mázsás kalapácsokkal összevert szabadelvű párt alkatelemeire széthullott. A negyedik eredmény az volt, hogy megváltozott az a helyzet, hogy Ausztria velünk szemben minden alkalmat megragadhatott arra, hogy eltakarja azt, hogy Magyarország a világon létezik. A külföldön csak mint egy osztrák tartomány szerepeltünk, ugy, hogy mikor az obstrukeziő megkezdődött, a külföldi lapok elitéltek bennünket, / hogy milyen hallatlan ellenállást gyakorolunk. Épen az most az eredmény, hogy az utolsó időben a külföld velünk szemben megváltozott, mikor megtudták, hogy tulajdonképen ez a magyar nemzet miért harczol. Hát miért is harezol a magyar nemzet ? Azért, hogy magyar nyelven kommandirozzák a katonákat. Hát eddig micsoda nyelven kommandirozták? Németül. Hát akkor természetes, hogy nekik igazságuk van, mert joguk van hozzá. (Igaz! Lgy van! balfelöl.) Méltóztassék elhinni, ha valaki alaposan vizsgálja ezt az országot és ezt a nemzetet, rá kell, hogy jöjjön arra a hasonlatra, melyet én állítok fel. Ez az ország ép olyan, mint egy gyümölcsfa, mondjuk, alma- vagy körtefa, mely ' ugyan az én kertemben nőtt fel, de a kertész 26*
