Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

356. országos ülés 1903 deczember il-én, pénteken. í\)5 a nyelvről szó sincs, a kormánypárt és a kormány által elfogadott programm 8. pontjában meg van állapítva, hogy a vezérlet és szolgálat nyelvét ő Felsége határozza meg. Madarász József: Elég gonoszul! Csávolszky Lajos: Szakértők, jogászok czikkekben és könyvekben bebizonyították, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek 11. §-a alatt, midőn azt mondja, hogy »egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet«, nem értethetik és nem is értendő a magyar nyelv, hogy ez alatt egészen más értetik. Mi értetik az alatt, hogy ^egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet«? Értetik alatta az, hogy ő Felsége nevezi ki az összes tiszteket a hadseregbe, ő Felsége nevezi ki a fővezért a háborúban, a hadparancsnokokat a békében, ő Felsége nevezi ki a katonai hatóságok és intézetek összes tisztviselőit és tisztségeit, ő Felsége állapítja meg a belszervezetet, ő Felsége állapítja meg a kiképzés és szolgálat szabályait. Ez értetődik az »egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet« alatt, de nem a nyelv. A nyelv nem értethetik, mert ha az egységes nyelv értetődnék alatta, akkor a honvédségre és népfelkelésre nem kellett volna külön törvényt hozni. Mert a honvédség és a népfelkelés is a véderőhöz tartozik és a törvény »egész« véderőről beszél. Tehát ha a nyelv lett volna értendő, nem kellett volna külön törvényt hoznunk a honvédségre és a népfelkelésre; pedig külön törvényt hoztunk ugy a honvédség, mint a népfelkelés részére, midőn kimondtuk, hogy a vezényleti és szolgálati nyelv náluk a magyar. Azt mondják, ha nincs benn a 11-ik §-ban a magyar nyelv, az 1867-iki törvényhozó férfiak miért nem tették ki világosan, miért engedték meg azt a lehetőséget, hogy ezt így is magyarázzák, ugy is magyarázzák. Ha azoknak a férfiaknak, a kik a 67-iki törvényeket meghozták, az lett volna szándékuk, hogy a Felség határozzon a nyelv felett, akkor bizonyosan beletették volna azt. De mert nincs benne, ez azt jelenti, hogy nem volt az a szándékuk. Nem tették bele, de mentségükre fel lehet hozni, hogy, ha nem tették bele, de legalább nyitva hagyták a jövő nemzedék számára és azon férfiak meg a mi férfiaink között az a különbség, hogy a hol ők nem birták a magyar nyelvet érvényre emelni, legalább nyitva hagyták a kérdést, míg mi a jogot feláldoztuk és a kérdést a nemzet hátrányára döntjük el. Azt mondják, vitás volt a kérdés a nemzet és a király között. Hát ha vitás volt, döntsük el és tegyük világossá, de a nemzet előnyére ; de ha nem tudjuk eldönteni a nemzet előnyére, hagyjuk ugy, a mint volt, de ne döntsük el a nemzet hátrányára és kárára. (Ugy van! a baloldalon.) Ezekben előadtam a kormány programmját vívmányaival és jogfeladásaival együtt. Ezen programm alapján mi rakjuk le a fegyvert és békét kössünk? Ezen programm alapján mondjuk ki azt, hogy a miniszterelnök kormányzását készek vagyunk lehetővé tenni ? Hisz akkor lehetetlenség volna indokolnunk azt, hogy mi volt az indok arra, hogy a Széll Kálmán és Kkuen-Héderváry kabinetjét megbuktattuk, ha most megadjuk a lehetőséget arra, hogy egy Tisza-kabinet tovább kormányozzon. (Ugy van! a baloldalon.) Ennek a rettenetes jogfeladásnak következményeit azzal vélték enyhíteni, hogy a miniszterelnök ur kijelentette, hogy e programmpont nem kerül az országgyűlés elé és a törvényhozás határozatának tárgyát nem fogja képezni. Legújabban pedig hozzátette a miniszterelnök ur azt, hogy: » felesleges tüntetés jellegével birna, ha ily negatív természetű állásfoglalás a képviselőház döntése elé hozatnék.« Mi ez, t. ház? Kimondani a programmban azt, hogy most a hadsereg vezérleti és szolgálati nyelve német, ha pedig német, hát nagyon helyes, hogy német, mert ö Felsége határozta meg, ő Felségének pedig joga van meghatározni és joga van fentartani addig, a míg neki tetszik; kimondani azt, a mit gróf Apponyi Albert képviselő ur mondott e programmról, hogy az a nemzet létező közjogi birtokállományának megcsonkítása, a melybe bele nem egyezik, a mely ellen teljes meggyőződéséből tiltakozik, és a mely ellen tiltakozni fog, ha az országgyűlés elé kerül, s aztán erre azt mondani a miniszterelnök urnak, hogy ez negatív természetű megállapodás, ezt idehozni felesleges tüntetés volna, hogy ez semmi. Ez, t. ház, oly becsmérelése, kicsinylése a nemzeti jogoknak, a mely csak oly parlamentben történhetik meg, mint a mienk, a hol a nemzeti jogokkal nem törődik senki és általános az érzéketlenség a jogcsonkitások iránt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Es mennyi gúny, mennyi megalázás van ebben, t. ház, elhitetni akarni a királylyal azt, hogy: Felséges uram, meghoztuk a pártklubban a programmot és a kormány hozzájárult a programmhoz, a melyben ki van mondva, hogy Felségednek joga van meghatározni a nyelvet, tehát ez annyi, mintha a nemzet hozta volna meg, nyugodt lehet Felséged; a nemzetnek pedig azt mondják: Ez semmi, ne aggódjanak, ez csak negatív megállapodás, mely tüntetés számba menne, ha ezzel idejönnének! — no hát ez csakugyan botrányos állapot. De hát szabad-e ily gálád játékot űzni a nemzettel és a királylyal? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Megmondta-e a miniszterelnök ur ő Felségének, hogy: Igenis Felség, elfogadom ezt a programmot, és a 11. §-t megváltoztatom Felséged javára, mert miniszterelnök akarok lenni, de tessék belenyugodni, hogy ez csak a klubban történjék, nem pedig az országgyűlés előtt. Megmondta-e, hogy nem meri az országgyűlés elé vinni, mert az országgyűlés többsége akármilyen gyenge, gyáva, még sem hiszi, hogy oly 25*