Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

556'. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. 193 Nyolcz pontból áll ez a programm, a mely­nek alapján gróf Tisza István miniszterelnök lett. Már bőségesen kimutatták itt t. képviselő­társaim az e programmban foglalt pontozatok értéktelenségét, de kötelességem visszatérni e programmpontokra; pedig bizony-bizony nem szívesen teszem, azonban kötelességem, mert hi­szen még most is folytonosan azzal ámítják az országot, hogy grőf Tisza István miniszterelnök ur engedményeket és vívmányokat hozott, és azt mondják, hogy az a parlamenti béke, a mely itt megalakult, azon alapszik, hogy azok a vívmányok, a melyeket gróf Tisza István mi­niszterelnök ur hozott, olyan jelentékenyek, olyan fontosak, hogy azok alapján most már nekünk nincs jogosultságunk a további küzde­lemre, meg kell szüntetnünk a küzdelmet, mert ezen vívmányokkal szemben nem lehet azt már tovább folytatni. Ily körülmények között köte­lességünk megvizsgálni azt, hogy vájjon csak­ugyan olyanok-e az ezen programmban foglalt pontok, a melyek alapján nekünk kötelességünk a harczot beszüntetni, vagy pedig olyanok, hogy minden erőnket ki kell fejtenünk abban az irányban, hogy lehetetlenné tegyük neki is a további kormányzást? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azon programm, a melyet a szabadelvű párt meghozott, a melyet a miniszterelnök ur módosí­tott, illetőleg a melynek alapján ő miniszter­elnökké kineveztetett, nyolcz pontból áll. Az első pont azt mondja, hogy: »az egész hadsereg­nek és igy a magyar hadseregnek is jelvényei közjogunknak megfeielőieg rendezendők«. Tehát az van mondva, hogy »rendezendő« még ren­dezve nincsenek, de »rendezendők«, illetőleg — hogy a miniszterelnök ur szavaival éljek — csak ^kilátásba van helyezve«, hogy rendeztetni fog­nak. Ismeretlen tehát előttünk az, hogy mikép fognak rendeztetni, nincsen meg a terv. a mely­nek alapján ezt rendezni kívánják. Mi nemzeti jelvényeket, nemzeti zászlót akarunk, (Helyeslés a baloldalon.) mert mi meg nem engedhetjük azt, hogy a jelvények rendezése által újból megcsorbitsák Magyarország állami önállóságát. (Helyeslés a baloldalon.) Mi tehát nem tudjuk, t. képviselőház, hogy ez a rendezés olyan lesz-e. a melyet a törvényhozás elfogadhat, olyan lesz-e, a mely Magyarországot kielégíti, a mely Magyar­ország állami önállóságának megfelel? Lehet­séges, hogy a rendezés nem ilyen lesz és nem fog elfogadtatni, mi tehát ezt vívmánynak el nem fogadhatjuk, mert ez még csak puszta igéret, a melynek sem tartalmát, sem belérté­két nem ismerjük, sem életbeléptetésének idejét meghatározni nem tudjuk. (Helyeslés a bal­oldalon.) A programm második pontja a katonai büntető eljárás mielőbbi előterjesztését igéri az országgyűlésnek, ennek módozatait azonban — mint a programm mondja — az előterjesztendő törvényjavaslat lesz hivatva megállapítani. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. Hát, t. képviselőház, már épen 35 eszten­deje igérik ezt; minden esztendőben megígérték, de sohasem teljesítették. Ugyan hol veszszük mi a biztosítékot arra, hogy ez most már az utolsó igéret s hogy ez most már teljesíttetni fog ? De ha fog is teljesíttetni, ki tudja azt, ki van arról meggyőződve, hogy a magyar nyelv itt érvé­nyesülni fog, minthogy azt mondja a programm, hogy ennek módozatai csak egy előterjesztendő törvényjavaslatban lesznek megoldva; ezt a tör­vényjavaslatot pedig mi nem ismerjük, tehát a megoldás módozatait sem ismerjük s igy azt sem tudjuk, hogy nyelvünk mennyiben fog e tekintetben érvényesülni. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Ez nem vívmány, ez semmi, ez csak egy üres igéret. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A programm harmadik pontja azt tartal­mazza, hogy apró, jelentéktelen ügyekben. — mint a szabadságolás, a hazabocsátás ügyében — a legfelsőbb fórumot ezután a honvédelmi mi­nisztérium képviseli. Hát erről nem beszélek, mert az teljesen lényegtelen dolog, hogy a ki haza akar menni szabadságra, az hova adja be a kérvényét; ehhez, vagy ahhoz a hatósághoz-e, tökéletesen közönyös dolog. A 4, pont az a híres pont, a melyre a kormány nagy súlyt helyez, s a melynek a tisztképzés dolgát kellene magában foglalnia. Mihelyt azonban ezen negyedik pontot is nem a kormány nagyító szemüvegén át, hanem n sa­ját szemeinkkel nézzük, akkor ez is üres Ígér­getések halmazává válik. Mert. mit mond ez a 4. pont? Azt mondja, hogy a király rendeleté­nek, a mely még 1868 augusztus 14-én bocsát­tatott ki, de mind e mai napig végre nem haj­tatott, érvény szerzendő; tehát hogy az, a mi 1868 óta érvényre nem jutott, most érvényre fog jutni. Ha azonban 1868-ban a király Ígérte, hogy a rendeletnek érvény szereztetik, és annak érvény mégsem szereztetett: valószinü-e, hogy most érvényre fog jutni az a rendelet, a midőn ezt csak a miniszter igéri? Azt mondja továbbá ez a pont, hogy a mennyiben szükség lesz rá, — tehát csak »a mennyiben szükség lesz rá,« — az ország területén elhelyezendő uj tisztképző­intézetek állíttassanak fel. Azt mondja továbbá, hogy esetleg a honvédség képzőintézeteinek to­vábbi kifejlesztése terveztetik. Tehát tervezte­tik. Vagyis, a mint a miniszterelnök ur mondja, ha az uj iskoláknak a közös hadsereg szerve­zetében való felállítása akadályokba ütköznék, (Mozgás a szélső-baloldalon.) azon esetben a honvédnevelés fejlesztése útján törekszünk a czélt elérni. Azt mondja végül a 4. pont, hogy a hadseregnek az ország területén elhelyezett tisztképző-intézeteiben a tantárgyak jelenté­keny« része magyar nyelven adassék elő. (Hall­juk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ez a 4. pont tehát, a mint méltóztattak hallani, tele van ilyen kifejezésekkel: »a mennyiben szükség lesz 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom