Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-355
355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 187 tehát már a legfőbb ideje, hogy mi is egyszer már az Ígéret földjére belépjünk. Itt mindenféle akadályt gördítenek a nemzet elé és ha az ember végignéz a képviselőházon, mondják, hogy itt van a szabadelvű párt, de ha megvizsgáljuk, mindent találunk benne, csak szabadelvüséget nem. Ámde ha valami fáj Ausztriának, mindjárt jajgatnak, hogy baj lesz. Nemszabadelvü, hanem azt lehet mondani, valóságos osztrák párt az! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az is a szabadelvüséghez tartozott volna, hogy a nemzet nagy rétegeinek megadják a hozzászólás jogát, mert ha jó pénzes véráldozatra, akkor jónak kell lenni a szavazatának is. Vagy csak addig jó, a mig parancsolnak nekik, de ha a nemzet akar parancsolni, akkor ahhoz kiskorú ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Akármelyik részről nézzük is ezt az elmúlt 36 esztendőt, azt találjuk, hogy ha a nemzetnek józanul gondolkozó alsó rétegei kormányozták volna az országot, sokkal többre mentünk volna, mint a nagy elméknek hirdetett kapaczitások kormányzása alatt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatkoznak arra, hogy milyen nagy a károsodás, a hitel vész és igy tovább. Hát ha megcsinálták az arany valutát, miért nem hozzák be a készfizetéseket? Vagy Ausztria még ezen a czimen is zsarolni akar még? Sok száz milliójába került ez az országnak és ha egyszer megcsinálták, ha felvennék a készfizetéseket, akkor nem szorulnánk Ausztriára, mert a külföldön is kapnánk még olcsóbb kamatú pénzt, mint most. Különben az az adósságcsinálás csak bizonyos mértékben jó, mert ha igy haladunk, a végpusztulásra jut az ország. Mert nem hasznos befektetések azok, a miket igy neveznek, hanem csak egy néhány üzérkedőnek meggazdagodására szolgálnak, a minek az ország csak kárát látja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi nagy küzdelmünknek még az a nagy eredménye is volt, hogy a szabadelvű körök, a városok, a törvényhatóságok, mind nemzeti irányban nyilatkoztak meg. Hivatkozom magára báró Bánffy Dezsőre is, a ki szintén a nemzeti hadsereget hirdeti. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most tehát mi igazán elmondhatjuk, hogy önök makacskodnak csak, mert nem nálunk van a kisebbség. Jó lélekkel nemzeti létünket senki sem fogja megtagadni. Ha önök azt hiszik, hogy Kossuth Ferenczben támasztékot leltek, csalódnak. Egypár napra megkábulhatott a nemzet, de ha a szeme kinyilik, nem fog utána menni, mert ha sokat félrevezetett is az, hogy ö, Kossuth Lajos fia, ilyen tények után többé nem várhatja azt, hogy a nemzet őt kövesse. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A mondva csinált vezéreknek vezetősége soká nem tart. Vezér nem az, a kit azzá tesznek, hanem a ki önmagától azzá fejlődik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Kossuth Lajost nem tette senki vezérré, hanem ő fejlődött oda és ilyen esetben nem a megalázkodást követte, hanem kétszázezer honvédet kért a nemzettől. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Meg is mentette a nemzet becsületét, és akkor igenis tudtak a magyar nemzetről, tisztelték a külföldön is, de nem ugy, mint grőf Tisza István miniszterelnök ur mondotta, hogy most tisztelik a külföldön a magyart, mert azt sem tudják, exisztálunk-e vagy sem. A külképviselet közös, s azt csak megkívánhatná a nemzet, hogy legalább legyen jó részben magyar is ott. De mikor elmennek a külföldi képviselőkhöz, hát azt látják, hogy a konzulok jóformán maguk sem tudják, hogy Magyarország létezik-e. Igaz, hogy mostani küzdelmünkben hároinBzor voltunk abban a helyzetben, hogy azt hittük, hogy veszve vagyunk; de mindez ideig megsegített a magyarok Istene, és most is hiszem, hogy negyedszer is meg fog segíteni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldahn.i Ott van a komáromiak levele. Eddig azt mondták, hogy a függetlenségi párt csak a létszám felemelése ellen küzdött. Pedig nemcsak az ellen küzdött, hanem főkép a nemzeti vezényszóért és zászlóért. Hiába hivatkozik hát erre is Kossuth Ferencz, mert a komáromiak megmondták, hogy mikor idefent jártak, megigérte nekik, hogy ha ő utoljára marad is, az utolsóig fog küzdeni. Hát tessék most neki ide állani és küzdeni, és akkor a nemzetet diadalra fogja vezetni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ha a küzdelemben néha megfogyatkozunk is, de megtörni nem hagyjuk magunkat. (Helyeslés balfelöl.) Én hiszem és remélem, hogy a nemzetben sem fog ellankadni az a tüz, a melyet sikerült benne felébreszteni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miért nem kértek indemnityt arra nézve, hogy a választásokat elrendelhessék? Mert daczára annak, hogy a kerületek rosszul vannak beosztva és sok hatalom van a kormány kezében, mégis abban a hitben és reménységben vagyunk, hogy túlsulylyal jöhettünk volna vissza. Hiába követnek el mindent, hogy Magyarországot Ausztria igájába hajtsák, mert hiszen maholnap az ember ugy lesz, hogy ha kormánypártival találkozik, hát nem is nézheti magyarnak, csak osztráknak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiába ijesztgetnek bennünket mindenféle erős kézzel, hiába golyóval és akasztófával, az rajtunk nem fog. (Derültség.) Csekély tehetségemhez képest én is hozzájárultam (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) a nemzet felébresztéséhez és a harcz viteléhez és abban a reménységben, hogy diadalt arathatunk, a minek, a mint hiszem, önök is fognak örülni, bezárom szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Lurtz Károly képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani. (Felkiáltások a baloldali*
