Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 171 elkövettek és a melyeket senki sem akar tagadni. Haladt a nemzet, fejlődött, anyagi, erkölcsi, politikai súlya tekintetében oly óriási arányokban, oly nagy mértékben, a mely odakint az ország határain kivül imponált barátnak és ellenségnek egyaránt, (Igaz! Ugy van! mérik helyeslés a jobboldalon.) Ez a haladás megakadt, e haladás helyét tespedés:.és "visszaesés foglalta el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez igaz, de miért? Mert a parlament, mint az üres malom, zakatol és nem őröl tovább. (Mozgás a baloldalon.) Tehetetlenül ugyanabban az eszmekörben, ugyanazon a kitaposott nyomon vergődik a nemzet, emészti a maga erejét ós idejét, holott az ország produktív politikai czélokra fordíthatná ezeket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek az állapotnak vessünk véget pártkülönbség nélkül. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vigyük mindnyájan elveinknek és erőinknek legjavát oda, hogy közremunkálkodjunk az ország ügyeinek előbbrevitelében, akkor meg fog szűnni az eredménytelenség, akkor vívhatnak az urak küzdelmet, de olyan küzdelmet, a mely a nemzetnek valóban hasznára válik. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök ur jónak látta ő Felségét védelmébe venni az én fejtegetéseimmel szemben. Én ő Felségéről, személyéről nem beszéltem, csak beszéltem hivatalos eljárásáról, működéséről. Ezen eljárás és működés tisztelettel mindig bírálható. Soha még uralkodóknak trónjába és koronájába nem került az, a mi birálatképen nekik tisztelettel elmondatott. A genius laudantis az a baj, a melyet már Tacitus olyannak jelzett, hogy uralkodóknak trónját és koronáját szokta elveszíteni, mert az igazságot és valóságot megmondani minden állampolgárnak kötelessége, de hizelkedésekkel, dicséretekkel nem lesz ő Felsége felvilágosítva, csak még jobban el van homályosítva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi nemcsak ő Felségének nagy és szép tulajdonságait tiszteljük, mi gyengeségei iránt is tisztelettel vagyunk, de ezt nem hirdetjük, mert cselekedetei maguk eléggé hirdetik. Azt, hogy mi megbíráljuk azokat a cselekedeteket, a melyeket nem alkotmányosan, vagy ha alkotmányos formában is, nem helyesen tesz, az nekünk kötelességünk, és azt ő Felsége tőlünk megvárja, sőt, ha van benne bölcseség, a mint hiszem, hogy van, követeli. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Más országokban az uralkodók megkérdezik az embereket, kikérik véleményüket, munkálatokat kér tőlük és ha valami felkelti az érdeklődésüket, megkérik az illetőket, hogy adjanak arról memorandumokat; az egész országban minden cselekvő ember jogosultnak érzi magát a fejedelem előtt megjelenni. A német császárhoz egyszerű munkások is a maguk gondolataikat és terveiket beküldik és akkor mi, a törvényhozás tagjai vádoltassunk meg azzal, hogy meg merjük mondani politikai kérdésekben a magunk véleményét? Nohát én ezt nem tudom elfogadni. (Felkiáltások j óbb felöl: Senkisem mondta!) Nem tudom elfogadni annál kevésbbé, mert a mire a miniszterelnök ur hivatkozott, az nem ugy van. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a Khuen Héderváry úrhoz intézett kézirat teljesen alkotmányos. Bocsánatot kérek, alkotmányos megint osztrák értelemben, de nem alkotmányos magyar értelemben. Magyarországot királyi reskriptumokkal, miniszterelnökhöz küldött kéziratokkal, pátensekkel nem lehet kormányozni. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök; Hát ez kormányozás ? Ugron Gábor: Magyarország királya számára a gyakorlat más utat jelölt ki; az országgyűléshez küldi leiratát, az országgyűlés azt megvitatja, megfontolja, és a mit belőle elfogadhatónak tart, azt elfogadja, a mit nem tart elfogadhatónak, azt feliratban felterjeszti. (Helyeslés balfelöl.) Őseink a magyar országgyűlésen a Felséggel nem a miniszterelnökhöz, a nádorhoz vagy máshoz intézett reskriptumokban, hanem az országgyűléshez intézett leiratokban érintkeztek, s kell hogy így érintkezzenek, mert a miniszterelnök nem egyéb, mint a kormánynak feje, holott az országgyűlés magát a nemzetet képviseli. A király pedig a parlamenti kormánynyal rendelkezik; a parlamenti kormány előtt nem szükséges, hogy a maga véleményét kifejtse, hanem szükséges, hogy a maga véleményét, indokait az ország előtt fejtse ki oly formában, a melyet az országgyűlés tárgyalhat, megvitathat és annak érvei, ha jók, elfogadhatók, ha pedig nem helyesek, tovább is felvilágosi thatók. Nem tudom megjegyzés nélkül hagyni azt, hogy Magyarország kormányválságának és kormányprogrammjának megállapítása kérdésében beleszólása legyen akár a közös külügyminiszternek, akár az osztrák miniszterelnöknek. Ezt az elvet és nézetet, bármily okból és ürügyből hozatott is fel, visszautasítom és határozottan elitélem. (Taps bal felől.) Nem az a lényeges, hogy magyar politikai férfiak akadjanak és ő Felségének tanácsot adni menjenek, hanem illetékes férfiak menjenek, olyanok, kiket az ország közvéleménye arra kijelölt. Én azok ellen a férfiak ellen, a kiket ő Felsége a magyar országgyűlésből meghív, kifogást nem emelek, de minden más idegen beavatkozás ellen kifogást kell emelnem, sőt ha még magyar volna is, ha az nem volna az állami életben résztvevő, és nem volna a törvényhozásnak tagja, tiltakoznom kellene ellene, mert a Récsey Ádámok és Apor Lázárok kihallgatása nem tartozik a magyar alkotmányosság szebbik és jobbik feléhez. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy mi megakasztjuk a fejlődést és az ország stagnál miattunk. Hát hiszen ez a harcz csak egy esz22*