Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 159 harcz, a melyet folytatunk, azért van, hogy a hadsereg, a mely előbb és az abszolutizmus korszakában csak Magyarország leigázására és elnyomására volt szervezve, legyen Magyarország állami életének egyik szerve, de necsak állami életének legyen egyik szerve, hanem legyen nemzeti életének is működő szerve, (Helyeslés balfelöl.) melyben a nemzeti gondolat, a nemzeti érzület, a nemzeti vágy, a nemzeti törekvés legfenségesebb magasságra emelkedik. (Élénlc helyeslés balfelöl.) Harczolnak-e sokan az elv mellett, vagy harczolnak kevesen, ez csak dinamikus kérdés; ez csak a parlamenti erők egymásra hatásának kérdése, de ez nem változtat az igazságon. Az igazság nem a számarányoktól és számoktól függ, az igazság a maga belső erejétől és tartalmától függ, és egy olyan igazság, a mely a világ minden czivilizált népénél már érvényesült, hogy nemzeti lét nem képzelhető el nemzeti hadsereg nélkül, ez az igazság lehet vitatható, lehet leszavazható, de ez az igazság élni fog és ennek élnie kell mindazon népek között, a melyek nemzetté akarnak átalakulni, (ügy van! Ügy van! bal felöl.) A 67-iki törvényekre való hivatkozás, midőn Magyarországot a hadsereg fejlesztésének kérdésében megállítani akarják a nemzeti utón, egészen téves. A 67-iki törvények eredetét a ki ismeri, tudja, hogy az egy memorandum volt, a melyet ő Felsége számára készített Deák Ferencz, és midőn ő Felségének megnyerte tetszését és hozzájárulását, nehogy a bécsi udvari körök befolyása a részletes és törvényjavaslat alakjában való különös ki- és feldolgozás mellett gátat vessen a kiegyezésnek, Deák Ferencz azt az emlékiratot szakaszokra osztotta és alig változott szövegében meghagyta. Ez a magyarázata ezen törvény sajátságos tartalmának és sajátságos részeinek, mert abban vannak intézkedések, a melyek teljes tartalmúak, vannak intézkedések és elvi megállapodások, a melyeknek nincsen semmi szerve és szervezete, de azok egyenlően részét képezik. Midőn az a memorandum azt mondja, hogy »magyar hadsereg«. az csak egy ily részét képezi, a mint látjuk a méhkasban is, hogy vannak sejtek, a melyek tele vannak mézzel, és vannak sejtek, a melyekben még nincs méz; de azért a keretet a gondos méhek elkészítették, mert mindig előbb alkotják meg a keretet, a melyben elhelyezik mézüket teljes biztonsággal, mintsem hogy keret nélkül helyezzék azt el. Midőn ott a 67-iki törvényben ez a kifejezés áll és ismétlődik többször, hogy: magyar hadsereg, az egy ily sejtet képez, a melynek tartalma hiányzik, de a tartalmat a nemzet törvényhozásának, a nemzet akaratának kellett volna későbbi időben megadnia. Egy memorandum keretében készült törvény nem foglalja magában azokat a részletes és beható intézkedéseket, mint a minőket tartalmaz egy oly törvény, a mely törvénynek készült és mint ilyen nemcsak organizáczióját és annak vázát, hanem a váz mellett egyúttal a tartalmát is megállapította. T. képviselőház! Hogy ha a 67-iki törvények nem gátoljak a magyar hadseregnek megalkotását, vagyis helyesebben a meglévő hadseregből való kifejlesztését, akkor azt kérdem én, hogy a 67-iki törvénynek azon pontjait is, a melyek nincsenek végrehajtva, vagy a melyek ugy vannak végrehajtva, a mint azt a törvény nem tartalmazza, elveszett vagyonnak tekintsük-e Magyarország közjoga részére ? Nem. Hiszen ott az 1867 : XII. törvényczikkben az is foglaltatik, hogy a nemzet gondoskodik a hadsereg élelmezéséről is, abban az is foglaltatik, hogy az elszállásolásról is gondoskodik, a mit egy későbbi törvény megváltoztatott; abban egy külön intézkedés foglaltatik, a melyet kellőkép még nem emeltek ki, hogy a nemzet magának tartja fenn a hadsereg kiegészítésének ügyét s vájjon a hadseregek kiegészítése miként történik? Egyszerűen ujonczok által ? Nem. Történik akként is, hogy a nemzet ifjúságának egy része katonai czélokra neveltetik. S vájjon a nemzet, a midőn a törvény azt tartalmazza, hogy a hadsereg kiegészítésének ügyét a maga részére, a nemzet kormánya részére tartja fenn, akkor lemondott-e arról, hogy a közös hadsereg számára képzendő tiszteket nem a magyar állam, nem a magyar kormány felügyelete alatt, hanem a közös minisztérium és annak felügyelete alatt képezzék ki ? Nem. Ez a jog a törvényben fennáll, csak azt a meglévő állapotot, amely a Bachkorszakon át származott ránk, azt nem volt a nemzetnek elég ereje és elhatározottsága megváltoztatni. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így áll a kérdés a magyar hadseregre is és én azt hiszem, hogy az a leghelyesebb értelmezés, hogy a ^hadsereg nyelvi viszonyai nem engedték meg, hogy az alkotmány életbeléptekor a magyar katonai szolgálati nyelv is életbe lépjen. A nemzet hallgatag eltűrte ezt az állapotot és ahhoz hallgatag hozzájárult, hogy a mig ki tudja fejleszteni a magyarság elemeit annyira a közös hadseregben, hogy a nyelvét is átalakíthatja, addig az időig függőben hagyta ezt a kérdést. A legjobb esetben is a magyar nyelv kérdése csak egy függőben maradt kérdésnek tekinthető Ausztriával szemben, de nem egy elintézett kérdésnek, nem egy olyan kérdésnek, a melyet ő Felségére ruházott át az országgyűlés. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Mert Magyarország választási monarchia, a választási monarchia örökletessé átalakult, de a választási monarchiának minden feltételeit megtartotta, sőt eredetének természetét meg nem változtatta, annyira, hogy minden koronázás alkalmával a választási monarcha trónrajutásának föltételeit érvényesiti és nagy ünnepélyességgel az egész nemzetnek bemutatja. A koronázás tényében, a király megesketéséveí, mind oly hatalmas közjogi momentumot végez, a melyben megmutatja,