Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

354. országos ülés 1903 deczember 9-én, szerdán. 153 feje, megérdemli-e részünkről a bizalmat, vagyis í azt, hogy ezen törvényjavaslatot ezen bizalom alapján megszavazzuk-9 vagy sem ? Az előbb ki­emeltem, bogy gróf Tisza István miniszterelnök urnak egész politikai múltjával ellenkezik azon katonai programmnak megvalósítása, a melyre vállalkozott. De az általános politikai helyzetet tekintve sem viselhetünk iránta bizalommal azon körülményeknél fogva, a melyek a tényleges álla­pot szerint kell, bogy szemünkbe tűnjenek, a midőn az ő tényeit vizsgálat tárgyává teszszük. Eltekintve attól a nem őszinte eljárástól és attól a kortespolitikától, a mely őt vezérelte, a midőn az állami tisztviselők fizetésrendezését levette a napirendről, ha csak — a mint ő mondotta — ideig-óráig is, de meg vagyok róla győződve, hogy ad graecas calendas lett ezen kérdés elha­lasztva, amidőn látjuk azt, hogy az ő rendszere milyen módon épittetik ki, napról-napra látjuk ezt a kinevezésekből, a főispáni változásokból és mindazon ténykedésekből, a melyek azon poli­tikai irányzatot akarják megerősíteni, a melynek ő a képviselője, a midőn látjuk, hogy olyan szabadelvű politikusokat, akik azon irányzatnak hivei, a melyet Széll Kálmán volt miniszterelnök ur képviselt, nem tűrhet meg hivatalukban, mert utalhatnék olyan főispánokra, a kik tudvalevő­leg ezen irányzatnak voltak a kinevezettei, a kik ezen irányzatot tényleg képviselték és a kiknek helyébe olyan kinevezések történtek és vannak kilátásba helyezve, a melyek tisztán azon rend­szernek a folytatását, kiépítését és teljes ér­vényre juttatását czélozzák, a melyet a t. mi­niszterelnök ur személyében, mint tipikus alak elénk varázsol: akkor, t. ház, ilyen kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Aggasztja azonkivűl azon t. képviselő tár­saimat azon rendszer is, a melyet átörökölt az igen t. miniszterelnök ur egyik volt elődjétől, az ő mesterétől, Tisza Kálmántól, a mely tudva­levőleg abban jegeczesedett ki az országban, hogy még ma azt is azon névről ismerjük, mint a milyenen akkoriban volt elterjedve, nemcsak az egész országban, hanem a külföldön is, hogy ez a korrupczió, a nepotizmus rendszere volt, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) a mikor olyan kinevezésekkel találkozunk, t. kép­viselőház, mint pl. a belügyminiszteri államtit­kárság, a hová a miniszterelnök ur sógora ne­veztetett ki, a midőn azt látjuk, hogy olyan egyének kerekednek felül, a kikben, mint igen t. Kubinyi Géza barátom is nagy önteltséggel hivatkozott rá, azon irányzata érvényesül a többségnek, a melynek ő is egyik tagja, a kik­ről tudjuk, hogy a közgazdasági tevékenység teljes mértékben való kimerítésében és az abban való érvényesülésben lelték alapjukat, a mikor ugyanazon rendszer feléledését látjuk, akkor ne csodálkozzunk, hogy alapjában meg van ingatva mindazoknak a bizalma, a kik a kormány irá­nyában bizalommal nem viseltethetnek és azért KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. én is a magam részéről kijelenthetem, hogy ezt a törvényjavaslatot, a melyet tisztán bizalmi kérdésnek tekintek, miután az indemnity javas­lat előtt terjesztetett be, a magam részéről el nem fogadom. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy ugyanakkor, midőn az ország egyik ellenzéké­nek egyik legnagyobb frakcziója belement egy olyan akczióba, a mely tulajdonképen a mostani mozgalomnak nem is képezte a tárgyát es czélját, a magam részéről pártállásomnál fogva is öröm­mel üdvözöljem azt a vívmányt, a mely talán egyedüli vívmánya ezen megállapodásnak, t. i. a választói jognak lehető általánosítása és kiter­jesztése ; hogy ugyanakkor a magam részéről is ezen óhajtásom kifejezésére a következő határo­zati javaslatot terjeszthessem elő (olvassa): »Utasittatik a kormány, hogy a hadikötelezett­ségeknek eleget tett honpolgárok részére a vá­lasztói jogosultságot a választói törvény reformja alkalmával törvény utján biztositsa.« (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Akkor, a midőn hadügyi szempontból el­bírálandó javaslattal állunk szemben és a midőn a választói törvény revízióját követeljük és igér­tetett meg, nem tudom teljes őszinteséggel-e a miniszterelnök ur részéről, akkor azt hiszem, hogy helyes csapáson járunk, hogyha azoknak, a kiknek a jelen törvény alapján kötelezettséget rakunk a vállaira, hogy ugyanakkor azoknak jogokat is biztositsunk, (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) mert ha valaki vérével áldozik, az mindenesetre többet tesz, mint hogyha valaki csak pénzével hoz áldozatot a haza javára, A midőn valaki a véráldozatra bir kötelezett­séggel valamely törvény alapján, akkor azt nem szabad az alkotmány sánczaiból kizárni. Annak tehát, a ki védkötelezettségével hozzájárul az állam terheihez, annak meg kell adni a választói jogot, hogy módjában legyen neki olyan embert küldeni ebbe a képviselőházba, a ki itt az ő jogait képviselni fogja. (Elénk helyeslés balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután az interpellácziók ideje el­érkezett, talán belenyugszik a t. ház, hogy mi­előtt az interpellácziókra áttérnénk, a legköze­lebbi ülés napirendjére vonatkozólag tegyek indítványt. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, folyó hó 10 én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki ugyanazon tör­vényjavaslatokat és jelentéseket, a melyek a mai ülés napirendjére kitűzve voltak. Elfogadja a ház javaslatomat? (Igen!) Akkor ezt határozatilag kimondom. Követ­keznek az interpellácziók. Dedovics György jegyző: Nessi Pál! Elnök: Felhívatván, nem jelentkezett. Kö­vetkezik ? Dedovics György jegyző: Gabányi Miklős! 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom