Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-353

108 353. országos ülés 1903 deczetnber 7-én, hétfőn. kitéve, (TJgy van! a baloldalon.) ki van téve sokkal rosszabb körülmények között, mint jelenleg, (TJgy van! a baloldalon.) mert a hatalom figyelme fel van keltve, a hatalom majd igyekezni fog, hogy a harcz fegyvereit házszabálymódosításokkal és ilyenfélékkel lehetőleg kivegye (Felkiáltások bálfelöl: Választásokkal!) a mi kezeinkből, és a mikor ő ekként megerősödik, ugyanakkor az a lépés, a melyre Kossuth Ferencz t. képviselő ur és az őt követők magukat elhatározták, a nemzetben egy nagy depressziót, hitének, reményének megrendülését vonja maga után ugy, hogy nagy kérdés, hogy a mikor ezek az ujabb összeütközések elkövetkeznek, lesz- e akkor elég elszántság, lesz-e akkor elég erő és kitartás a nemzetben arra, hogy olyan szépen, olyan lélekemelőén szálljon sikra, mint ebben az esztendőben, amelyet épen ez a nagy nemzeti mozgalom avathatott volna történelmünk egyik legszebb esz tendőjévé. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja Kossuth Ferencz t, képviselő ur, hogy a rendkívüli eBzközökkel folytatott küzdelmet csak ugy szabad felvenni, ha a nemzet ahhoz előzetesen hozzájárul. Hiszen, t. képviselőház, — mit kivan még Kossuth Ferencz t. képviselő ur — épen az imént utaltam a küldöttségeknek, a kérvényeknek ezreire, a szabadelvű párt állásfoglalására, a törvényhatóságoknak, vármegyéknek, városoknak és községeknek határozataira! Ha ez nem elég bizonyíték valamely politikusnak arra, hogy a nemzet az ő eszméi mellett sikra száll, hogy az a nemzet az ő eszméit magáévá teszi, akkor, t. képviselőház, hiába keresünk a nemzeti közvélemény megnyilvánulásai közt olyan jelenséget, a mely feljogosítana minket arra, hogy valamely küzdelmet felvegyünk. (Ugy van! a baloldalon.) Azzal okolja meg továbbá Kossuth Ferencz t. képviselő ur az ő állásfoglalását, hogy nincs reménye arra, hogy ez a küzdelem sikert fog aratni, megszűnt lehetősége annak, hogy czélt érhessünk; megszűnt két okból: először, mert a többség állást foglalt ezekben a kérdésekben és másodszor, mert a király kimondotta az ő akaratát. (Zaj jobb felöl. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Megvallom — s kérem a t, túloldalt, ne méltóztassék ezt tőlem rossz néven venni, mert semmiféle megbántási szándékom nincs — én nekem a t. többségnek többször említett állásfoglalása ennyire imponálni nem tud. Nem mondom, ha látnám, hogy abban az állásfoglalásban a meggyőződésnek megfontoltsága, ereje és szilárdsága nyilvánul meg, akkor talán nekem is imponálna ez az állásfoglalás ; azonban mindenki tudja, hogy mi történt, mindenki tudja, hogy a többség csupán az ellenzéki ellenállás és a nemzeti közvélemény megnyilatkozásának nyomása alatt lépett arra az útra, hogy állást foglaljon a katonai kérdésekben ; (Ugy van! a baloldalon.) mindenki tudja, hogy az a kilenczes bizottság, a melyet a szabadelvű párt anDak idején kiküldött, napokon és heteken át tárgyalt a nélkül, hogy a szabadelvű párt tagjainak csak sejtelmük is lett volna arról, hogy ott mit tárgyalnak. (Ugy van! a baloldalon.) Azt is tudja mindenki, hogy a mikor már ez a kilenczes bizottság egyhangú megállapodásra jutott, pár nap elteltével gr. Tisza István miniszterelnök ur egy másik és más pontozatokat tartalmazó programmal jött és akkor ez vált a szabadelvű párt program Dijává, elhatározásává. (Ugy van! a haloldalon.) Eitner Zsigmond: A többségnek be sem mutatták addig, a mig Bécsben jóvá nem hagyták! Lovászy Márton: Én az ilyen állásfoglalást alkalmasnak tartom arra, hogy az élczlapoknak heteken át hálás témául szolgáljon, de nem tartom alkalmasnak arra, hogy elhatározott férfiakat az álláspontjuktól eltántorítson. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Másik indoka Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak a király állásfoglalása. Szándékosan használom e szót »király«, mivel szerintem nem helyes az a kifejezés, a mely utóbbi időben itt szokásba jött, mert a korona a nemzet egyetemét, tehát a törvényhozásnak valamennyi faktorát együtt jelenti. (Ugy van! a baloldalon.) Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, nem ugyan itt, hanem más helyen hivatkozott arra, hogy egy engesztelhetetlen királyi akarattal állunk szemben. Alkotmányos államban élünk és nálunk a népképviseleti rendszer áll fenn. A népképviselőnek pedig mi a hivatása? Az, hogy a nép akaratát hirdesse, képviselje és reprezentálja még akkor is, ha ez a népakarat a királyi akarattal merev ellentétben áll. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen ha a királyi tántoríthatatlan, vagy engesztelhetetlen akarat irányadó lenne a mi álláspontunkra, akkor nincs egyáltalában értelme, nincs czélja annak, hogy mi itt egybegyűljünk és tanácskozzunk. (Ugy van! a baloldalon.) És vájjon mi jogosítja fel Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat arra, hogy ezt a királyi akaratot engesztelhetetlennek és megváltozhatatlannak hirdesse ? Ha erre az álláspontra helyezkedett volna Deák Ferencz, a mikor a 1861-iki feliratban foglalt követelményekre nézve az a válasz jött, hogy azok messze túllépik a megengedhetó'ség határát, akkor Magyarország ma egy szükkörü autonómiával biró osztrák provinczia volna. (Ugy van! a baloldalon.) Áttért azután Kossuth Ferencz t. képviselőtársam arra, hogy ő nem akart bizonyos veszedelmes preczedenseket megteremteni, a melyek itt a házszabályoknak erőszakos magyarázatával és megváltoztatásával jöttek volna létre, Kossuth Ferencz t. képviselőtársam talán nem is hiszi és talán nem is tudja, hogy ő ezzel milyen veszedelmes lejtőre lépett, és hogy az a lejtő sokkal veszedelmesebb, mint azok a preczedensek lettek volna, a melyek itt a ház-