Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. 99 legfeljebb egy párt lett megtámadva és én az engedélyt csak akkor adhatom meg a felszólalásra, hogyha a t. ház ahhoz hozz áj árul. (Ellenmondások a szélsöbalóldalon és felkiáltások: Szemäyes kérdésben bármikor lehet szólani. Felkiáltások jobbfelöl: Nem adjuk meg! Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A házszabályokhoz kérek én is szót, t. képviselőház. A háznak rendes eljárása az . . . Polónyi Géza: De Kovács előbb kért szót a házszabályokhoz. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Erre nézve kívánok nyilatkozni. Gondolom, hogy lehet nyilatkoznom abban a kérdésben, hogy a képviselőház megadja-e a képviselő urnak a szót, igen vagy nem. Polónyi Géza: De Kovács Pál kért szót a házszabályokhoz! (Felkiáltások: Nem ahhoz kért! Személyes kérdésben kért szót! Halljuk! Halljuk.>> Gr. Tisza István miniszterelnök: Gondolom, a háznak rendes eljárása az, hogy, a midőn bizonyos helyről támadás intéztetik valamely párt ellen, akkor rendszerint az illető párt vezérének adja meg a ház az engedélyt arra, hogy a párt nevében nyilatkozhassak. Mivel azonban a néppártnak elnöksége részéről jelenleg nincsen a házban senki, én ugy gondolom, hogy a kölcsönös lojalitás azt hozza magával, hogy az engedélyt megadja a ház a párt azon t. tagjának, a ki épen a párt nevében nyilatkozni akar. (Általános helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Kovács Pál: T. ház! Én személyes kérdésben kértein szót és ehhez kénytelen vagyok ragaszkodni és pedig azért, mert Tóth t. képviselőtársam szavainak az éle részben én ellenem is irányult. (Ellenmondások a jobboldalon.) Mert őszintén megvallom, hogy én pártomnak álláspontjától eltérőleg azon jelenet alkalmával, a mely most utóbb itt a képviselőház termében lezajlott, a midőn ezen házszabálysértés elkövettetett, mondom, én akkor a néppártnak álláspontjával szemben az u. n. obstruálók csoportjához csatlakoztam. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ez okból a magam helyzetét néhány szóval felvilágosítsam, mert ehhez nekem jogom van, a mint joga van ahhoz a ház minden egyes tagjának, a midőn saját személyének igazolásáról van szó. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, őszintén megvallva, nagyon csodálkozom Tóth t. képviselőtársamnak különösen azon inszinuáczióján, hogy mi az 6 pártjához tartozó párthíveket biztattuk vagy tüzeltük volna arra

r nézve, hogy az obstrukcziót ne hagyják abba. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezt sem rólam, sem azon képviselőtársam közül egyikre sem mondhatja Tóth t. képviselőtársam, a kik hozzájuk önszántunkból csatlakoztunk, hogy mi bármiféle biztatást is követtünk volna el. Ha mi odacsatlakoztunk t. képviselőtársainkhoz, ezt ugyanazon hazafias érzésből tettük, a mely őket is vezette akkor, a midőn ezen cselekedetüket elkövették és ezért minket semmiféle szemrehányás nem illethet. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon :

r Rakovszky Istvánnak szólt, nem önnek!) És akkor nincsen neki joga ezt az egész pártot meggyanusitani és nem hallgathatom el ezt a meggyanusitást a magam személyére nézve sem, ha talán az homályba burkolva intéztetik is ellenem. (Helyeslés a néppárton.) A történtek után csak azt jelenthetem ki, t. ház, hogy a magam részéről sajnálom, hogy csalatkoztam azon mozgalom őszinteségében, a melyet a t. képviselő urak megindítottak. (Helyeslés a néppárton.) B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Megengedi a t. ház? (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahhoz nem kell engedély ') B. Kaas Ivor: Justh t. képviselő urnak ellenem intézett kifakadására csak annyit jegyzek meg, hogy én tudtommal életemben sohasem hazudtam. Egyébként pedig megjegyzem, hogy én az obstrukczióban igenis részt vettem. Nyíltan, mindenki tudtával. Pártomnak sok tagja helytelenítette. Némelyek osztoztak benne. Párttilalom erre nézve velem szemben nem mondatott ki, mert különben annak konzekvencziáit levontam volna. Csak ennyit kívánok megjegyezni. Justh Gyula: Én is tartozom egy kijelentéssel. Sohasem szoktam hazug rágalmazónak nyilvánítani valakit, ily kifakadással élni nem szoktam. A jelen esetben csak azért használtam erősebb kifejezést, mert jogtalan megtámadásban részesültem. Kaas t. képviselő ur kétségbevonta az én politikai erkölcsöm tisztaságát. B. Kaas Ivor: Azt nem! Justh Gyula: Azt mondotta. És erre én egyebet nem válaszolhattam, mint hogy mindaddig, míg ezt be nem bizonyítja, ezt hazug rágalomnak jelentem ki. Ezen kijelentésemet fentartom az első betűtől az utolsóig. [Helyeslés a szélsöbalóldalon és jobb felöl.) B. Kaas Ivor: Azt mondottam, hogy Justh úrtól politikai erkölcstant vagy politikai tisztességet — nem emlékszem egész preczizen a kifejezésre — nem tanulunk. Szóval: visszautasítással éltem és midőn aztán erre nézve kérdezett, akkor az egyházpolitikára hivatkoztam. Ennyi volt az egész. Egyéni tisztességét semmiben sem érintettem. (Helyeslés.) Justh Gyula: Bocsánatot kérek, ha nem is értek egyet Kaas t. képviselőtársamnak magatartásával igen sok esetben, de tényleg én is tisztelem őt és egyéni becsületét kétségbevonni nem akartam. Lehet, hogy nem jól értettem az ő aposztrofálását, de mivel mindenki önmaga leghitelesebb interpretátora saját szavainak, elfogadom, hogy azt ő olyan értelemben mondotta és lehet, hogy rosszul értettem. Ennek következtében teljesen tárgytalanná válik az én aposztrofálásom is. (Helyeslés.) 13*