Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

00 352. országos ülés Í903 deczember 5-én, szombaton. msüter urnak is — Cuslozzánál, a mely csatatér alapját képezi b. Fejérváry magas kitüntetésének, micsoda nyelven vezényelték a magyar bakákat, milyen vezényszóra mentek a tűzbe és győztek ? Akkor elrendelte a legfőbb hadvezetőség, hogy a Rákóczi-induló hangjai mellett magyar vezényszóra támadjon négy magyar ezred, és igaz, hogy háromnegyed része ott, maradt a csatatéren, de a győzelmet kivívták. Édes anyanyelvük hangjaira tűzzel, lelkesedéssel rohantak az ellenségre és feláldozták magukat a győzelem dicsőségeért. De, t. ház, még egy pár szemelvényt is hozhatnék fel álláspontom igazolására. Münnich Aurél előadó: Elég volt már! Udvary Ferencz: Nem fog ártani; legalább megkönnyítjük a véderő-bizottság elhatározását abban az irányban, hogy a magyar vezénynyelvet pártolják. A midőn Sobieski lengyel vezér a császári hadakkal kooperált, és így megmentették Bécset a töröktől, akkor is a magyar vezényszót használták a magyar csapatok élén. Ugyebár legyőzték Napóleont Lipcsénél azok a vegyes nyelvű csapatok és Blücher poroszai Wellingtonnal szövetkezve? Pedig Napóleon, hogy ugy mondjam, a világ legnagyobb, legzseniálisabb, legvitézebb parancsnoka és vezére volt. Es mégis tönkreverték ilyen soknyelvű sereggel. A régebbi időben is ugy volt, hogy lelkesedéssel és akaraterővel, akármilyen nyelvű sereg volt is az, győzni lehetett annál inkább, hogyha egy ilyen erős, ilyen hatalmas törzs, mint a magyar törzs akar a maga nyelvével a tűzbe menni, annak az eredménye sokkal inkább biztosított, mintsem ha olyan nyelven vezetik a puskatüzbe, a melyet nem ért. V. László Árpádházi király magyar-kun lovasai tették tönkre, egyesülve Habsburgi Rudolf német hadaival Przemysli Ottokárt és segítették megalapítani a Habsburgok uralmát. Látjuk tehát, hogy már a dinasztia megalapítása idejében is, a melynek uralkodása alatt állunk, dicsőségesen uralkodó királyunk első ősének trónját is két nyelvű sereggel alapították meg. Még csak egyet akarok felhozni. 1849-ben Paskievies hadai, mikor bejöttek Magyarországba, természetesen nem tudtak németül, és tőlük Haynau nem kérdezte, hogy tudnak-e németül és bizony Világosnál mégis elbántak velünk. Egyáltalában semmi kedvem sincsen obstrukeziós beszédeket tartani, {Helyeslés jobbfelol.) azonban kötelességemnek tartom megindokolni, hogy miért nem szavazom meg azt, a mit tulajdonképen meg kellene szavaznom, mivelhogy a 67-es alapon állok. Indokolni akarom azt is, hogy a katonai kormányzattal szemben miért kell nekünk bizalmatlanoknak lenni. Tudjuk azt nagyon jól, hogy az u. n. Haubitz-bafteriák felállítására, ezeknek a hadseregben való alkalmazására kellettek az emberek. Most azonban ezen ujonczigénylet leszállt a minimumra. Az ujabb időben a mozsárágyuk vagy a taraczkok dolgát, a melyek katonai szempontból nagyon üdvösek, mert nagyon veszedelmes fegyverek, — persze, ha pénzünk és emberanyagunk van rá — tudtommal a delegáczióban tárgyalták és bár költségvetésünk nincsen, indemnitásunk nincsen, mégis a tizczentiméteres, katonai nyelven u. n. GebirgsHaubitzek meg lettek rendelve. Ha tudjuk, hogy ezek a mozsarak tulajdonképen mekkora emberkontingenst kivannak, mekkora lóanyagot kivannak és mennyi pénzbe kerülnek, akkor kell, hogy az a burkolt 186 ember figyelmeztessen minket valamire. Nagyon valószínű, hogy azoknak a még meg nem szavazott mozsárágyuknak a kiszolgálására ezer meg ezer tüzérre van szükségük. Ezen mozsárágyuk beszerzésének és legénységgel való ellátásának magyarázatába most nem bocsájtkozom. Csak egyet akarok megemlíteni, hogy körülbelül fogalmunk legyen a dologról. Hogy t. i. itt a Oorps-artillerie-ezredekbe lesznek ezek a tiz czentiméteres taraczkok beosztva és pedig 15 divíziónál, három-bárom battériával, batteriánkint négy ágyúval. Kell ehhez 5600 ló. így vagyunk a 15 czentiméteres várerőditményi taraczkágyukkal is; itt még nagyobb a szükséglet. Ha ezeket figyelembe veszszük és figyelembe veszszük azt, hogy különösen a katonai kormányzattal szemben ezek a szerényeknek látszó dolgok, a melyeket egy dióhéjban előadtam, {Egy hang a szélsÖbaloldalon: Kólmszdióhéjban! Derültség.) s a melyek a kisebb emberek előtt nem is érthetők és bizonyos tekintetben unalmasak, milyen fontossággal birnak. Egy másik irányzatban kell, hogy álláspontomat előadjam. (Halljuk!) Egy államnál a katonaság olyan szükséges valami, mint az emberben az egészséges szerv. Ha szervi hibában szenved egy ember, az elgyengül, így vagyunk az államnál is, hogy t. i. az állam is nagy hátrányt szenved, ha katonasága hibásan van szervezve. A katonai vitáknál minden országban, minden parlamentben azt tapasztaljuk, hogy mielőtt valamely törvényhozás megszavazza a nagyon helyesen követelt ujonczlétszám felemelését, vagy ujabb költségeket, ezt mindig debatteok szokták megelőzni. Itt már tizenegy hónap óta vitázunk ebben a kérdésben ós nem tudtunk semmire sem jutni. Ha külföldre tekintünk, látjuk, hogy az a külföldi hadsereg igazán szerves, mert ott a törvényhozás a saját szemeivel tapasztalja s ítéli meg, hogy mi szükséges a katonaságnak. De itt hogy vagyunk Magyarországon ? Magyarország gazdasági szempontból sem nyer valami sokat a hadseregből, mert nincsenek meg azok a garancziák a rendszerben, hogy a mit mi a hadseregre költünk, az gazdaságilag lehetőleg visszatérüljön. Ha pl. figyelembe vesszük azt, hogy egy ilyen nagy test, mint a hadsereg, mit fogyaszt és ennek fogyasztási körzetében a részletkérdéseket bíráljuk, azt tapasztaljuk, hogy óriási összegek mennek ki