Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

86 336. országos ülés 1903 november íí-én, szombaton. felügyelet helyes irányban való gyakorlásával sem lenne összeegyeztethető.* Ez tehát egészen helyes, korrekt határozat volt (ügy van! bal felől.) Azt hittem, hogy ezzel meg is lehetek nyugodva, de, sajnos, tovább is történtek agitácziók herczeg Hohenlohe érdekében, és mindinkább kialakult és kicsúcsosodott két kérdés. Az egyik az, hogy a városnak csődbe kell jutnia, ha nem adja el a birtokát Hohenlohe herczegnek, a másik pedig, hogy a magyar kormány ezt elpaktálta Hohenlohe herczegnek, tehát hiábavaló a szepesbélaiak minden törekvése, ugy sem fognak czélt érni. Ekkorinterpellácziót jelentettembe, — akkor már gróf Khuen-Héderváry volt a miniszterelnök — a ki a dologról természetesen nem tudott semmit, és biztosított eDgem a tekintetben, hogy a mi tőle függ, azt ő minden irányban el fogja követni, hogy ezen birtok ne kerüljön idegen kezekre. Ennek következtében akkor elálltam az interpellácziómtól. De ismét csalódtam, mert azóta két körülmény következett be, a melyből következtetem, hogy bizony a régi szándék továbbra is megmaradt. Elsősorban is valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert Szepes vármegye főispánja, a mint az újságok irták: direkte a tátrai birtokvételek terén szerzett érdemeiért. Ez tehát azt jelenti, hogy mindaz, a mit itt felolvastam, helyeseítetik, és hogy jövőre is ezt az utat akarják követni. De másrészt megtörtént az is, hogy a magyar kormány közege: az ottani állami főerdész elment Szepes-Bélára és rá akarta venni magánúton a szepes-bélaiakat arra, hogy most már ők tegyenek ajánlatot Hohenlohe herczegnek. A mikor pedig a szepes-bélaiak erre nem voltak hajlandók, szemrehányólag azt mondta nekik, hogy hát ők miért nem fordulnak Veszterhez, Salamonhoz, vagy más szepes-bélai képviselőhöz, hanem épen Noszhoz, a ki semmivel sem különb, mint más, sőt azoknál kevesebb. T. ház, nem fogok vitatkozni a főerdészszel a tekintetben, hogy kinek van nagyobb tekintélye, de elvárom, hogy a magyar kormány fogja tudni kötelességét az ilyen közeggel szemben. Azonban látva épen azt, hogy ez a dolog sehogy sem akar tisztázódni, nem nyugodhatom többé meg privát kijelentésekben, ós azért hoztam ezt a dolgot a ház elé, (Elénk Jtelyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a hova ez tartozik is. (Élénk helyeslés a bal- és a. szélsőbah

1 dalon.) így vélem megszerezni a garancziákat a tekintetben, hogy SzepesBéla vároBa megszabaduljon azon veszélytől, hogy birtokait Hohenlohe herczeg kezére juttassák. B. Kaas Ivor: Játszszák! Nosz Gyula: T. ház! Ez alapon a következő kérdéseket intézem a t. miniszterelnök úrhoz és illetőleg a t. földmivelésügyi miniszter úrhoz (olvassa) : Interpelláczió a m. kir. belügyminiszter úrhoz és a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz a Tátrában eszközölt kincstári birtokvételek tárgyában. 1. Igaz-e, hogy a magyar kormány illetve a földmivelésügyi minisztérium szerződést vagy egyezséget kötött Hohenlohe német herczeggel a magas Tátrában eszköidendő és részben már eszközölt birtokvételek tárgyában ? 2. Hajlandó-e a miniszter ur ezen egyezséget vagy szerződést a tátrai birtokvételekre vonatkozó összes iratokkal (becslések, szerződések stb.) együtt a képviselőház elé terjeszteni? 3. Igaz-e az, hogy az emiitett egyezségnek kiegészítő részét képezi a magyar kormány részéről tett azon szó, vagy Írásbeli igéret, hogy Hohenlohe német herczeget az általa tervezett birtokvételeknél erkölcsileg támogatni fogja? 4. Igaz e az, hogy a magyar kormány ezen igéret folytán Szepes vármegye főispánja, alispánja vagy valamelyik állami közege utján a szepesbélaí városi birtoknak Hohenlohe herczeg kezére való jutását előmozdítani igyekezett ? 5. Nem találja-e szükségesnek ezen egyezséghez, mint a mely hatáskörét túlhaladja, a törvényhozás hozzájárulását kieszközölni ? 6. Kötelezi-e az említett egyezség a jelenlegi kormányt és ha igen, hogyan véli a magyar kormány megakadályozni, hogy a magyar föld idegenek kezére kerüljöii« ? Az utolsó kérdőpontnál más kérdést intézek a belügyminiszterhez és mást a földmivelésügyi miniszterhez. A belügyminiszterhez intézett kérdésem igy hangzik: »Hajlandó-e a belügyminiszter ur SzepesBéla városának vagyoni állapotát és pénzkezelését saját közegei által megvizsgáltatni és ez által a városi képviselőtestületet e város vagyoni állapotáról felvilágosítva, a birtokeladási ügyben a helyes határozathozatalt lehetővé tenni ?« A földmivelésügyi miniszter úrhoz szóló kérdés ekként hangzik: »Hajlandó-e végül a miniszter ur lehetővé tenni, hogy Szepes-Béla városa soronkivüli eladás által összes adósságaitól megszabadulva minden időre megmentessék attól, hogy birtokának eladására kényszeríttessék.« (Helyeslés a balés a siélsöbaloldalon.) T. ház! Ezt az utolsó két kérdést tartozom még néhány szóval indokolni. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, legyen szives indokolását összevonni, mert a képviselőháznak a tanácskozásra szánt ideje már nagyon is előhaladt. (Mozgás és ellenmondás a szélsöbaloldalo n.) Nosz Gyula: Csak néhány szóval. Elnök: Kérem, szíveskedjék lehetőleg méltányossággal lenni a ház iránt. Nosz Gyula: Csak egészen röviden szólok. (Mozgás.) Szepes-Béla városa meg van ijedve abban a tekintetben, hogy ha nem adja el a birtokot Hohenlohe herczegnek, csődbe jut, és