Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-336
336. országos ülés 1903 november ih-én, szombaton. /.-> vonatkozólag fennállottak, de ébren tartja és fokozza a nemzetnek azt a jogosult felháborodását, a mely mértéktelen csapásként érte a nemzetet akkor, mikor látnia kellett, hogy a szabadelvű párt és a 67-es alap többé nem nyújt biztosítékot arra nézve, bogy a magyar nemzet valaha az ő nyelvéhez, mint drága kincséhez hozzájuthasson. Hát a miniszterelnök úrtól és> a t. többségtől függ, hogy ezt a politikai helyzetet esztimálja. Nekem az a véleményem, hogy ha lehetővé tétetik a politikai kérdéseknek a maguk helyén és területén való alkotmányos megvitatása, ha lehetővé tétetik a bizalmi kérdésnek parlamenti utón való tárgyalása és az ellenvéleményeknek megnyilatkozása, előbbre vihetjük a nemzet sorsát és lehetséges egy kibontakozás. Ezen az utón nem kibontakozásról, hanem az élet-halál harcz további folytatásáról lehet szó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért ismétlem, hogy semmiféle jognak feladásával és semmi más intenczióval, mint azon szándékkal, hogy itt a házban és a nemzet előtt is bebizonyítsuk, hogy maga a parlament sem viseltetik bizalommal a kormány iránt, indítványozom, méltóztassék az indemnitást ily értelemben napirendre tűzni és ezen javaslatnak a napirendről való levételét, illetve tárgyalásának felfüggesztését elrendelni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Én meg akarok felszólalásomban szigorúan azon korlátok között maradni, a melyeket annak tárgya szab elém, t. i. a következő ülés napirendjének megállapítása keretében. (Helyeslés jobbról.) Már maga ez is egy ok arra, hogy ki ne terjeszkedjem mindazokra, a miket az előttem felszólalt t. képviselő ur felhozott. A napnak, t. ház, különben is csak 24 órája van. Ennek a 24 órának, fájdalom, igen tetemes részére szükségem van azért, hogy az ország komoly ügyeivel foglalkozzam (Zaj és mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) és így igazán nem érek arra rá, hogy dementáljak és helyreigazítsak minden kósza pletykát, mely egyik vagy; másik lapban intenczióim felől megjelenik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én már tegnap, nem ugyan itt, de azt gondolom, ez is a lapokba került, kifejezést adtam annak, hogy én semmiféle pucscsot, semmiféle meglepetést nem tervezek; én azt a harczot, a mire vállalkoztam szükség esetére, nyilt sisakkal szándékszom megvívni és minden fázisában nemcsak t. elvbarátaimat, de az egész országot, ellenfeleimet is tájékoztatni fogom intenczióim felől. Méltóztassék r ezt egyszersmindenkorra tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után csak megmagyarázom egy, már biztosan nem emlékszem, közbeszólásomat, vagy látható mosolyomat^ a melyre t. képviselőtársam hivatkozott. Én mindenesetre mosolyogtam, talán közbe is szóltam, mikor felmerült az, hogy a katonai nevelő-intézetekben erre vonatkozó kívánságok a véderő-törvénybe vétessenek fel. Ennek oka igen egyszerűen az, hogy a véderő-törvény azon ügyekre vonatkozik, melyek az 1867 : XII. t.-czikk 13. §-a értelmében Ausztriában azonos elveken alapuló törvényekkel intézendők el. A mi a véderő-törvénybe jön, az megfelelő osztrák törvényben is helyt kell, hogy foglaljon. Ugron Gábor: Nem áll! Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt a nemzeti vívmányt, hogy a magyar nyelv érvényesülése a nevelő-intézetekben az osztrák parlament jóváhagyásához köttessék, átengedem a képviselő urnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem értettük. Törvényben lesz megoldva? Gr. Tisza István miniszterelnök: Megmondtam, hogy semmi egyébről beszélni nem fogok, mint a napirenden lévő tárgyról. (Mozgás a baloldalon. Egy hang: Ertjük!) Ha értik, tessék megnyugodni benne. (Felkiáltások balfelöl: De nem nyugszunk meg!) Azokat az indokokat, a melyek arra bírták a kormányt, hogy első sorban az ujonczlétszám megállapítására és az ujonczlétszám megszavazására vonatkozó két javaslat tárgyalását kérje a háztól, volt szerencsém azon alkalommal elmondani, midőn a ház határozatát meghozta. Most csak két felhozott ellenvetésre kell, hogy reflektáljak. Az egyik az, hogy merőben lehetetlen ujonczokat megszavazni, mikor a költségek törvényhozásilag engedélyezve nincsenek. Közjogellenes és az alkotmánynak sarkalatos tételét sérti, hogy egyáltalában teljesíttessenek fizetések és inkasszáltassanak bevételek, mielőtt azok a törvényhozás által megállapittattak volna. (Igaz ! ügy van.') Ezt sohasem tagadtam, most sem tagadjuk. A kormány teljesen érzi a felelőség súlyát, mikor az ország parancsoló érdeke által indíttatva, ezen jogsértés elkövetésére utólagos felmentvény reményében magát elhatározta, de ha erre elhatározta magát s ezt megteszi az államélet egész vonalán, semmi akadályt, semmi nehézséget nem látok abban, hogy ugyanez az eljárás követtessék a megszavazandó ujonczokra vonatkozólag is. Másik megjegyzése a t. képviselő urnak az, hogy elvágjuk útját a bizalmi kérdés eldöntésének. Először is hat napja folyt már a vita a programm felett, azért bizalmatlansági indítvány még nem tétetett; másodszor bizalmatlansági indítványt tehetnek a t. képviselő urak bármely pillanatban. Tessék az inditványkönyvbe bejegyezni egy bizalmatlansági inditványt, annak a napirendre tűzése felett a házszabályok szeiint határozni fogunk, és ha a t. képviselő urnak igaza lesz abban, hogy a kormány a ház többségének bizalmát nem bírja, ez ki fog sülni azonnal, a mint a napirendretüzés kérdésében a ház határozni fog. Tessék a próbát megtenni. (Helyeslés jobbfelöl.) 10*
