Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

336. országos ülés 1903 november ih-én, szombaton. 61 tárgyában a belügyminiszterhez. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Élőbbről nincsenek?) Elnök: Azon interpellácziók, a melyek élőbbről lettek bejegyezve, már felolvastattak. így Nősz Gyula, Lendl Adolf és Darányi Ferencz képviselő urak interpellácziói a múltkor fel lettek olvasva, azok a nyomtatott najürendben fel is vannak sorolva. (Zaj a baloldalon.) T. ház! Tekintettel arra, hogy több interpelláczió van bejelentve, javaslatom odairányul, hogy a ház a tanácskozást 1 órakor szakítsa meg és igy 1 órakor térjünk át az interpellácziókra. Ehhez Lovászy Márton képviselő ur kivan szólani. Lovászy Márton: T. képviselőház! Miután ugy látom, hogy nem kevesebb, mint nyolcz interpelláczió van bejelentve, és ma ugy tudom, hogy még egy interpellácziót jelentenek be, maguk az interpellácziók nyomósak és fontosak, és mivel a ház tagjai igen régóta nem élhettek interpellálási jogukkal, azt indítványoznám, hogy már tizenkét órakor térjünk át az interpellácziókra, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor: Miután nagy halmaz interpelláczió van már régóta, vessünk ennek is véget és engedjünk időt arra, hogy azok mind elmondathassanak. Azért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy tizenkét órakor térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Egy órakor!) Elnök: Miután több interpelláczió van, talán belenyugszik abba a t, ház, hogy felegykor térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés.) E szerint félegykor, a szokásos szünet után áttérünk az interpellácziókra. A jegyző ur nem vette észre, hogy még a hátsó lapon is van egy interpelláczió. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt is felolvasni. Nyegre László jegyző: November 14-éről: dr. Viád Aurél jegyzett be interpellácziót a dobrai kaszinó feloszlatása tárgyában a belügyminiszterhez. Elnök: Következnék most az ujoncztörvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Mielőtt azonban erre rátérnénk, Sréter Alfréd képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Sréter Alfréd: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy a tegnapi ülés végefelé már nem lehettem itt; sajnálom azért, mert, a mint azóta érteBÜltem, de a ház naplójában is olvasom, az ülés végén Thaly Kálmán képviselő ur szólalt fel és felszólalásában velem és az általam használt kifejezésekkel foglalkozott. E közben oly kifejezéseket használt, a melyeket, meg vagyok győződve, hogy nem használt volna, sőt talán egész felszólalása is elmaradt volna, hogy ha az én szavaimnak helyes értelmét felfogja, vagy ha azokat, a mit róla fel sem tételezek, félre nem magyarázza. Hát, t. ház, Thaly Kálmán az ő beszédének végén azt mondja: felhívom a nagyközönséget, Ítéljen közöttünk, — már t. i- közte és én közöttem — vájjon ki volt a józan és ki volt a részeg. Bakonyi Samu: Azt mondta a képviselő ur: józan ember nem beszél igy! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Sréter Alfréd: Ebben a dologban én nem a nagyközönséget hívom itt fel bírónak, hanem Thaly Kálmánt, azt a Thaly Kálmánt, a ki meg fog engem hallgatni és meg fogja érteni mai felszólalásomat és szavaimnak megmagyarázását. (Egy hang a baloldalon: Vizet az öregnek! Zaj jobbfelöl.) Majd felelek erre is. (Felkiáltások jobbfelöl: Ezzel is le kell számolni! Nagy zaj mindkét oldalon. Elnök csenget.) A magyar közönség Thaly Kálmánról egyetlen ítéletet hozott — és ebben a magyar közönségben benne vagyok én is — még pedig ugy itélt, hogy Thaly Kálmán igaz magyar ember, kitűnő történész és kitűnő tudós. (Ugy van! Ugy van! a baloldalán.) Hanem azt engedje meg az én t. képviselőtársam, Thaly Kálmán, hogy az ő tudománya és tudása sem terjed odáig, hogy egészen bele tudjon nézni a szivekbe és mindig helyesen meg tudja érteni a gondolatokat és mondatokat. Ugron Gábor: A Rákóczi-história világításánál nézi! (Zaj jobbfelöl.) Sréter Alfréd: E hiba történt meg tegnap is Thaly Kálmánnal. Mit mondott ő beszédében ? Azt mondta, hogy az ilyen alkotmányos Tisza-rezsim helyett, vagyis a helyett, hogy Tisza Istvánt nevezte volna ki a felség, (Zaj a szélsőbaloldalon.) küldte volna ide inkább Lobkovitzot. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Erre én azt kiáltottam közbe, hogy józan magyar ember ilyent nem mondhat. (Felkiáltások jobb fel öl: Igaza volt! Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) A ki engem ismer, s a ki általában helyesen gondolkodik, az tudja, hogy én magyarul beszélek és hogy ha azt akarom valakire mondani, hogy csak részegen mondhatott ilyet, akkor én ezeket a szavakat használtam volna; (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ha pedig azt mondom, hogy józan magyar ember ilyet nem mondhat, akkor ez azt jelenti, hogy józan megfontolással, higgadt gondolkozással és pártszenvedélytől menten ember ilyet, mint a mit Thaly Kálmán képviselőtársam mondott, nem mondhat. Én csakis ebben az értelemben és, ismétlem, hogy csakis ezen, egyénileg nem sértő értelemben tett közbeszóläsomat fentartom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) És a mikor ezt teszem, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha — a mit el nem várok, nem hiszek és fel sem tételezek, — t. képviselőtársam, daczára ennek, tegnapi szavait helyesnek Ítélné ezen magyarázatom után is, akkor azt kellene mondanom, hogy én azokat visszautasítom, sőt ennél többet mondanék : azt, hogy akkor én Thaly Kálmánt saj-