Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

48 3,35, országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. kólákban a magyar nyelv mily mértékben fog taníttatni, hogy melyek lesznek azok a tantárgyak, a melyek magyar nyelven fognak előadatni ; mert azon programra után, a melyet adott, bizony nagyon félek tőle, hogy ezek a tantárgyak nagyon lényegtelen kis tantárgyak találnak lenni. A miniszterelnök ur programmja alkalmával természetesen kiterjeszkedett a felsőbb katonai oktatásra és a tisztképzésre is; mert még a 67-es kiegyezésnek, a paritásnak sem felel meg az az állapot, hogy minden ilyen felsőbb katonai szakiskola, mint hadi iskola is Ausztriában, Bécsben konczentráltassék. Teljes joggal követeli a magyar nemzet, mely vérével és pénzével járul a hadsereghez, hogy legalább a quóta hozzájárulási arányában ilyen felsőbb katonai szakiskolák magyar területen is állíttassanak fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az emiitetteknél többet nem nyújt a kormányelnök ur katonai programmja, hiszen a póttartalékosoknak kontingentálását és a feleslegnek a honvédségbe való áthelyezését, a szabadelvű pártkörben mondott nyilatkozatában teljesen, tökéletesen, egyszersmindenkorra megtagadta. Erről nincs mit beszélni. Nem elégit ki, hogy ő ott belement opportunitásból, párttaktikai szempontból abba, hogy a szabadelvű párt ezt nyilt kérdésnek hagyta; nekem elég az a kijelentése, hogy határozottan ellenszegül ennek és magáévá soha nem teszi. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) így állván a dolog, lássuk csak röviden összefoglalva, hogy tulajdonképen mit is hozott a kormányelnök ur, mik azok a nagy vívmányok ? Hozott dualisztikus zászlót és czimert, hozta azt a jámbor óhajtást, hogy a katonai iskolákban a magyar nyelv érvényesüljön, de, mint voltam bátor kifejezni, hogy meddig és milyen tantárgyakra nézve érvényesüljön, arról nem nyilatkozott. Hozta a magyar honos tisztek áthelyezését. Engedelmet kérek, ezt száz esztendő óta mindig Ígérik, ezt királyi rendelet el is rendeli, de még nem akadt soha, a ki végrehajtsa. Tartok tőle, hogy jövőre is puszta igéret marad. Hozta azután, mint emiitettem, a főreáliskolát és kilátásba helyezte a kadétiskolát, a melyért azonban egy alreáliskolát el akar vinni. Hozta továbbá azt az Ígéretet, hogy a katonai iskolákban néhány tantárgyat magyarul fognak tanítani. De ezekért az ígéretekért cserébe mit kért? Cserébe követeli tőlünk, hogy temessük el az édes magyar anyanyelvet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Követeli, hogy mondjunk le örökre arról a legszentebb jogunkról, hogy nyelvünk érvényesüljön ott a hadseregben, érvényesüljön nemzeti zászlónk, nemzeti czimerünk és becsületünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. miniszterelnök ur, erre sem vagyunk kaphatók. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És épen e kijelentései azok, a melyek arra késztetnek engem, hogy katonai programmját, de általában egész programmját el nem fogadva, az ellen minden törvényadta eszközzel tovább is folytassam a küzdelmet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) És még azt mondta a kormányelnök ur az ő beszédében, hogy ezek oly vívmányok, hogy oly sok, hogy hat hónap előtt senki sem mert ennyit remélni. Megengedem, hogy önök odaát, a megcsontosodott mamelukok, ezt elégnek tartják, de, t. kormányelnök ur, mi ezen az oldalon nemhogy elégnek nem tartjuk, de kevésnek, sőt semminek sem tartjuk. Ezért mi nem küzdöttünk ! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi azért küzdöttünk, a mit a t. miniszterelnök ur el akar temetni. Küzdöttünk és küzdünk nyelvünkért, zászlónkért és czimerünkért. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ebben a küzdelmünkben nem vezet minket semmiféle önérdek, semmiféle hiúság, de nem vezet semmi más melléktendenczia sem, nem vezet semmiféle felekezeti tendenczia; (Helyeslés a baloldalon.) mi küzdöttünk ezért a katholikus Széll Kálmán ellen, küzdöttünk a talán még katholikusabb Héderváry ellen és küzdünk most a kálvinista Tisza István ellen, mert mi nem személy ellen küzdünk, hanem igenis küzdünk nemes, magasztos, szent eszmékért, a nemzeti ideálokért, a nemzeti aspirácziókért, a nemzeti nyelvért és becsületért. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nincs nekem semmi kifogásom a kormányelnök ur személye és vallása ellen, de van alapos, mélyreható és át nem hidalható kifogásunk az ő katonai politikája, különösen katonai programmja ellen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Ezeket pedig azért voltam bátor felhozni a t. ház szine előtt, mert a sajtó némely orgánumában igenis meg-megujul az a tendenczia, hogy küzdelmünket Tisza István ellen katholikus szempontból lévőnek mondják. Kötelességemnek tartom kijelenteni itt, hogy ez semmi egyéb, mint egyszerűen koholmány és irányzatos rágalom. Katonai programmjának góczpontja azonban azon már nem téves, hanem valóban veszedelmes közjogi fejtegetés, melyet a kormányelnök ur jónak látott először a szabadelvű klubban elmondani, azután Holló Lajos t. képviselőtársam felszólalása folytán itt a házban megismételni, a melyet a felségjogra és Körber dr. úrék és az osztrák államférfiak beavatkozására vonatkozólag tett. Különösen az utóbbira vonatkozólag a kormányelnök ur ezen nyilatkozatában a magyar nemzetet vérig sértő, törvénytelen, alkotmányba ütköző chlopyi hadparancs álláspontjára helyezkedett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És még tovább is ment; a mit magyar államférfiú ebből a székből soha ki nem mondott, az osztrák államférfiaknak Magyarország közügyeibe való