Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

MS. országos ülés 1903 i tartozó akkori képviselőnek nyilatkozataiból. (Felkiáltások a szélsobaloldálon: Ez érdekes!) Polónyi Géza: Kikereste a múzeumból! (Derültség.) Babó Mihály: Mikor 1899. február 28-án Széll Kálmán mint már kinevezett miniszterelnök expozéját a szabadelvű pártban előterjesztette, ezen szakasz mikénti értelmezésire vonatkozólag szószerint a következő nyilatkozatot tette: (Sálijuk! Halljuk !) Méltóztatnak ugyan tudni, de talán mégis megengedik, hogy felolvassam utolsó pontját a 203. §-nak, mert azzal függ össze. Ez igy szól (olvassa) : »Ha az ily indítvány az ülés idejének megbosszabbitását czélozza, a meghosszabbítás egy órai időnél többre nem terjedhet, csak egyes törvényjavaslat vagy a költségvetés tárgyalásának tartamára határozható el, s azon törvényjavaslat, illetőleg költségvetés tárgyalásának tartama alatt, a melyre nézve elhatároztatott, nem ismételhető.« Most már halljuk meg a paktum tulajdonképeni édesatyjának és mindenesetre jogosult interpretátorának nyilatkozatát, mely igy szól (olvassa): »Igaz, hogy az ülés meghosszabbítására tett indítványok ilyen korlátozó elintézése, hogy vita nélkül kell felette határozni, csak egy órára van szorítva . . . (Zaj.) Polónyi Géza: Ez az, a mit én mondtam! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék a képviselő uraknak társalogni beszéd közben: Babó Mihály: Meg is magyarázza és nincs is szükség többre! (olvassa): »...de én azt hiszem, ez az egy óra az, a mi becses, ez az egy óra az, a mi a tárgyalásokat sietteti,"'mert tapasztalásból tudjuk, a kik a képviselőházban hosszabb idő óta ülünk, hogy a múlt időben, midőn végletekig nyúló budgettárgyalások alatt a három óráig tartó ülések határoztattak el, szertelen kiágazó és végtelenbe nyúló tárgyalásokról többé nem volt szó, mert az ötödik óra végtelenül fontos a tárgyalások siettetésére és elég is. Sréter Alfréd: Ki gondolt akkor a mai bolondságokra! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldálon: Vizet neki!) Szatmári Mór: Hisz ezt egy nagy obstrukczió után csinálták! Babó Mihály: Ha jól értettem t. képviselőtársamat, ezt az obstrukczió kérdésével hozza kapcsolatba. Szíveskedjék tudomásul venni azt, hogy épen a lezajlott obstrukczió teljes lehetetlenné tétele és befejezése, sőt a jövendőre való kizárása érdekében 1899. február 28-án történt ez. Sréter Alfréd: Ilyen még nem volt! (Fel Máltások a szélsobaloldálon: Vizet neki!) B. Kaas Ivor : Nem is tagadták még meg a magyar nyelvet, csak most. (Zaj.) Elnök: Kérem b. Kaas Ivor képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) >ember 28-án, szombaton. 467 Babó Mihály: Köztudomású dolog, hogy akkor gróf Tisza István ur, mint képviselő nem tartotta elegendőnek ezen rendelkezést, mert tartott azon veszedelemtől, hogy nem lehet ezekkel az obstrukcziót meggátolni. Ugyebár ezt vallotta és ezzel szemben aggályainak a t. mostani miniszterelnök ur kifejezést is adott és ugy látszik igaza is volt. De nem akarta az ellenzék természetesen az összes fegyvereket kiadni kezéből, azért nem is ment többé bele. Már most Széll Kálmán volt miniszterelnök ur imént felolvasott nyilatkozata és előterjesztése után felszólalt azon az értekezleten gróf Tisza István képviselő ur. (Egy hang a szélsobaloldálon: Hát volt értekeilet?) Volt! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Krístóffy azt mondja, hogy nem volt. (Zaj jobbfelöl,) Polónyi Géza : Rossz a miniszterelnök emlékező tehetsége! (Mozgás.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon jó az emlékező tehetségem. Majd felolvasom az akkori beszédet. Eerditeni könnyű. (Zaj.) Babó Mihály: Erre vonatkozólag a t. miniszterelnök ur a következő nyilatkozatot tette: »Az igen t. miniszterelnök ur által előadottakat a magam részéről is tudomásul veszem és elfogadom.« (Zaj és derültség a szélsobaloldálon.) Pap Zoltán: El is fogadta? (Zaj.) Polónyi Géza: Elfogadta! (Zaj.) Babó Mihály: Meg is indokolta a t. miniszterelnök ur álláspontját a következőkkel: »Daczára aggályaimnak, daczára azon veszélyeknek, melyeket e pontban, ez irányban látok, elfogadom az előterjesztett javaslatot, -— tehát javaslatnak minősítette maga is — elfogadom nyitott szemmel annak hátrányai iránt is, de minden hátsó gondolat nélkül, (Derültség a szélsobaloldálon,) teljesen erős elhatározással.« (Elénk derültség, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Igaz-e ez? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Polónyi Géza: Ugy látszik, most már lehet vitatni, ki mondott valótlanságot. Lengyel Zoltán: Ez a valótlanság ? (Nagy zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Sokáig éljen, mig engem egy valótlanságon fog! Hallja az ur! Kubik Béla: Gyönyörű gyerek! (Zaj.) Babó Mihály: Annak igazolására, hogy az akkori szabadelvű párti értekezlet komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel, hivatkozom arra, hogy az értekezleten Lukács Béla képviselő ur azt az indítványt terjesztette elő, hogy a békés kibontakozásnak Széll Kálmán miniszterelnök által megjelölt útját — t. i. a párt — elfogadja és az általa előterjesztett programm keresztülvitelére vállalkozott kormányt teljes készséggel és lojálisán fogja támogatni. 5B*