Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

436 34$. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. bánásával egybeforrt, az alkotmányos tanácskozások rendjét szabályozó házszabály alkotmányos biztosíték gyanánt kezeltetik, és a kisebbséget a mindenkori esetleges többség minden terrorizmusa ellen megvédelmezi. (Egy hang jobbfelöl: És viszont/) Nálunk, t. ház, éretté vált az a nemzeti köztudat, hogy Magyarországon, a hol fájdalmunkra nem nemzeti uralkodócsalád kezeli a legfőbb hatalmat, kettős biztositékszámba megy a házszabályokban rejlő alkotmányos kincs, a melynek féltékeny megőrzésére nemcsak a képviselőház minden tagjának, de kivált és elsősorban a ház elnökeinek kell közrehatnia. Mély sajnálattal kell konstatálnom, t. ház, hogy épen akkor, a midőn a nemzet egyik legszentebb jogát, (Halljuk! a szélsöbaloldálon.) az ujonczmegajánlási kérdést tárgyalja a képviselőház, a többség részéről az elnök ur által egy olyan intézkedés történt, a mely meggyőződésünk szerint ezen házszabályokkal való visszaélést jelent. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A mint az ezen nyilatkozatban is ki van fejtve, az elnöki állásnak, hogy az hűen legyen betölthető, első és alapkelléke a feltétlen és őszinte bizalom az elnöki állás betöltője iránt a háznak minden oldalán. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Tapasztalatból és a multakból tudjuk, t. ház, hogy eddigi elnökeink mindannyian ismételten kijelentették, hogy, ha a háznak nem minden oldala részéről és nem a többség . részéről, hanem csak bármely oldala részéről is bizalmatlansággal találkoznának, — ezt mondotta gróf Apponyi Albert csak nemrégiben is, — ugy kötelességüknek ismernék azt a helyet rögtön itthagyni. (Egy hang a szélsöbaloldálon: Ezt kívánja Apponyi szelleme!) Mert. t. ház, a képviselőház elnöksége sem nem kenyérkereset, sem nem hivatal; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) az egy méltóság, a mely a nemzet alkotmánya érclekében olyan piedesztálon kell, hogy álljon, a mihez semmi kétség ne férjen az ő pártatlanságának nagy kérdésében. Most mély sajnálattal látjuk, hogy az igen t. elnök urnak, Perczel Dezső urnak eljárása ezt az osztatlan tiszteletet nemcsak koczkára tette, hanem a jövendő számára egyenesen lehetetlenné tette és eljátszotta. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldálon: Ki vele! Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon.) T. képviselőház! Épen azért, mert ez a bizalom egyéni jog és a képviselők mindegyikét külön megillető jog, nem indítvány alakjában terjesztettük elő, mert azt semmiféle leszavazásnak kitenni nem lehet, mert az egyénileg vallott és aláírásukkal megpecsételt meggyőződésünk és ennek nyilvánítása . . . (Folyton tartó nagy zaj.) Az igen t. elnök urnak ezt az alkotmányos remediumot azon sérelemért, mely a ház szabályain ejtetett, azért kínáljuk fel az utolsó órában bár, hogy mód és alkalom kínálkozzék az elnök ur expiácziójában arra, hogy a képviselőház méltóságteljesen folytathassa jövendőre is tanácskozását. (Folytontartó nagy zaj.) Ez ki lenne zárva, ha a mélyen t. elnök ur ezen intézkedései után az elnöki széket még egyszer elfoglalná. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Azért, midőn ezt kötelességszerűen bejelentem, egyúttal csak azzal toldom meg, hogy tanácskozhatnak délután öt órai üléseken, határozatokat is hozhatnak, de azokat mi törvényteleneknek, jogtalanoknak tartjuk (Nagy zaj és ellenmondásoic a jobboldalon. Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon,) és a nemzetet arról, hogy ezeket a határosatokat tiszteletben tartani nem tartozik, fel fogjuk világosítani. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon. Felkiáltások: Jöjjön Kramarz, Abrahamovicz. Nagy zaj. Elnök csenget. Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Én a dolog érdeméhez szólni nem kívánok, egyszerűen tiltakozni kívánok az ellen ... (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Ugron Gábor: Semmi ellen sem tiltakozott soha! Gr. Tisza István miniszterelnök: .. . hogy a 215-ik szakasz értelmébe egy oly magyarázat csempésztessék bele, a milyenre soha preczedens nem volt. (Nagy zaj a szélsöbaloldálon. Felkiáltások: Ön csempész bele! Mást nem csinál, mint csempész') A 215. §. szerint szót kérhetnek azok, a kik a házszabályok helyes alkalmazása érdekében szólni kivannak. (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Polónyi Géza: Az a legfőbb helyes alkalmazás . . . (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mindig ugy értelmeztetett ez, hogy midőn a folyamatban lévő tanácskozás közepette történik valami, a mi ellen a házszabályok szempontjából a ház egy tagjának kifogása vagy észrevétele van, ezt a kifogását, vagy ezt az észrevételét előadhatja. (Ugy van! jobbfelöl.) Soha nem volt eset rá, hogy ilyen czimen felszólalások történtek volna másért, mint egy folyamatban lévő cselekmény, egy folyamatban lévő intézkedés miatt. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldálon. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Ez lehet egyike azon százféle csínynek, a melyet az obstrukczió tegnap kilátásba helyezett; az ilyen dolgokkal ki is élezhetik a szituácziót, az ilyen dolgokkal belekényszerithetik a háznak mindazon tagjait, a kik a parlamentarizmust komolyan veszik, hogy a rendestől eltérő eszközökhöz nyúljanak. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldálon. Helyeslés jobbfelöl.) Nekem tiltakoznom kell .. . (Zaj a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Tiltakozhatik már! (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... az ellen, hogy a házszabályok 215. §-a ilyen módon, e szakasz intencziójával homlokegyenest ellenkező-