Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-347
november 27-én, pénteken. 409 3¥7. országos ülés 1903 tek a kérdéses házszabályrevizióra vonatkozó tárgyaláson, és akkor gr. Tisza István képviselő ur azon általa fogalmazott előterjesztéssel kezdte az alkudozást, vájjon az u. n. szólásszabadság korlátozását czélzó rendelkezés, a mely e^y neme volt a klotürnek, elfogadtatik-e az ellenzék képviselői részéről: igen vagy nem, s miután az illetők kijelentették, hogy erről tárgyalni nem hajlandók, gr. Tisza István képviselő ur és b. Fejérváry Géza ott hagyták az értekezletet és kijelentették . . . Rakovszky István : Megfordítva történt! Azok hagyták ott! Polónyi Géza: . . . szóval: széjjelmentek. Annyit mindenesetre állithatok, hogy ezen kijelentés után a bizottság tagjai a házszabályrevizió kérdésében egymással tovább nem tárgyaltak. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem igaz! Abszolúte nem igaz! Polónyi Géza: Most azután kerültünk a plénum elé, akkor, a mikor Széll Kálmán ő excdlencziájával, a már deszignált miniszterelnökkel tárgyaltuk a házszabályok kérdését in pléno. Az a szöveg, t. képviselőház, — és ez tartozik a dolog lényegéhez — a melyet elibénk terjesztettek, ugy szólott, hogy az ülés egy órával meghosszabbítható. Én voltam az a szerencsés, a ki ekkor a plénumban, nyilt ülésben kifejezést adtam azon aggodalmamnak, hogy ha pedig ilyképen a többségnek mód adatik arra, hogy egy órával a ház üléseit meghosszabbithassa. akkor naponkint egy órával újból és újból való meghosszabbítás mellett lehetségessé válik permanens ülések tartása és esetleg egy hazafias kisebbségnek lehetetlenné tétetik az ellenőrzése és illetőleg az ellenzéki kötelesség teljesítése. (Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Egyenesen és világosan azon kifejezett czélzattal tehát, hogy a kisebbség ilyen kényszerhelyzetbe ne hozassák, és hogy a képviselők fizikai erejüket meghaladó időn túl ülések tartására kötelezhetők ne legyenek, vagyis kifejezetten és világosan azon czélzattal, hogy az ellenzék kifárasztása meg se kiséreltessék: proponáltam azt, a mit Széll Kálmán akkoriban elfogadott, hogy t. i. mondassák ki: »ezen indítvány pedig meg nem ismételhető*. Ez bele is került a házszabályokba. Ennek folytán ennek a házszabálynak azon paktum értelmében, a mely úgyszólván a parlamenti szentség palládiuma alá helyeztetett, világosan az az értelme, hogy az ülések idejét több mint egy órával meghosszabbítani nem lehet, nem szabad, ^és olyan indítványt, a mely ilyet czéloz, sem szavazás, sem tárgyalás alá bocsátani nem szabad. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A házszabályok 250. §-a előírja az elnök kötelességeit. E szerint az elnök a házszabáKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. lyok első őre. A házszabályok elsősorban a kisebbségi jogok biztositékául szolgálnak. (Mozgás és derültség jobbfelöl.) Igen, a kisebbség jogának a biztosítására szolgálnak, t. Kristóffy képviselőtársam. Kristóffy József: Nem azt nevettem! Polónyi Géza: Hát akkor félreértés forog fenn! T. képviselőház! A házszabályok 319. §-a világosan megmondja, hogy a házszabályoknak épen a tanácskozási rendre vonatkozó része módositható a t. ház által, mert hiszen joga van a háznak más házszabályokat hozni; azonban ezt csak a cziklus végén teheti és ez a házszabály csak a jövő országgyűlésre lehet kötelező. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez se igaz! Polónyi Géza: Mi, nem igaz ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem bizony. Polónyi Géza: Tessék meghallgatni, felolvasom (olvassa): »A szabályoknak a ház szervezeti és a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendjét illető rendje csak az évi ülésszak végével és csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után fog módosittatni«. Gr. Tisza István miniszterelnök: Igen, és mikor lép hatályba? Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, méltóztatik-e nekem mutatni valaha a magyar parlamentben egy olyan esetet, hogy ez vita tárgyát képezhette volna, ha a házszabályok a tanácskozási rendre vonatkozó módosítást tartalmazzák, hogy az csak a jövő országgyűlésre lehet kötelező. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy lehet ilyet mondani! Polónyi Géza: Soh'so volt e tekintetben eltérés. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez elemi kérdés.) Bartha Miklós: Minden közjogi tankönyvben benne van. A ^gyermekeket tanitják erre. Polónyi Géza: Én szívesen megengedem a miniszterelnök urnak, hogy beszélhet arról, hogy a jövő ülésszakra érvényesen változtatható meg... Gr. Tisza István miniszterelnök: Nemcsak beszélhetek róla, de igy is van. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ez a kérdés nem házszabály kérdés, hanem, a mint bátor voltam már jelezni, az a kérdés, hogy badelvü párt, a melynek palládiuma alatt ezen házszabály összes módosításával együtt elfogadtatott, állja-e azt a becsületszóval megpecsételt ígéretet, a melyet az ellenzéknek tett, igen vagy nem ? (Élénk helyedés a bal- és a szélsobaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Én ismétlem, hogy szolgálatot akarok tenni a parlamentarizmusnak, ez az intenczió vezet, de jogom van a kérdést ugy feltenni, s mindjárt megmondom, hogy mivel indokolom meg. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) 52
