Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

33k. országos ülés 19U3 november 12-én, csütörtökön. 35 szaknak még csak a legkisebb jellegével sem bir, vagy csak nem is hasonlít az erőszakhoz, hogyha egy parlamentben a határozathozatalra jogosult többség a házszabályokban világosan lefektetett jogaival szintén él. (TJgy van! jobbfelöl.) Ez élés a joggal, a mi lehet kötelesség is reánk nézve, de semmi esetre sem erőszak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Ismétlem, hogy, ha a t. képviselő urak élni kivannak ezzel a jogukkal, (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) ez azt a kötelességet fogja mireánk róni, hogy a nemzet Ítélőszéke elé idézzük a képviselő urakat. (Nagy zaj ás mozgás a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Gál Sándor: Nagyon kemény itélet lesz az! (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon. Tegyék meg nekünk ezt a szívességet! Folytonos zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ne gondoljanak mindjárt a választásokra; eljöhet annak is az ideje, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) de azt az időt majd mi fogjuk megválasztani, a kik felelősek vagyunk azért a tanácsért, a melyet a koronának adunk. De nekünk kötelességünk felnyitni a nemzet szemét, azon gyerekes csínyeket illetőleg . . . (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások; Az elnöknak nincsen szava ez ellen ? Tessék rendre utasítani ! Egy egész pártot sérteget. Nincs az elnöknek szava ? Folytonos zaj és lárma a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Igaza volt! Felkiáltások a szélsőbaldalon: Utasítsa rendre!) Elnök (csenget): Csendet kérek. A képviselő urak felháborodása következtében felkérettem a gyorsíró uraktól is az utóbbi szavak reprodukczióját és itt azt olvastam, hogy a miniszterelnök ur azt mondta: »De nekünk kötelességünk felnyitni a nemzet szemét azon gyerekes csínyeket illetőleg. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl. Felkiáltások: Igaza van ! Komédiások! Zaj a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő urak nagyon hangoztatják a szólásszabadságot, pedig a mit a miniszterelnök ur mondott, az csak halvány viszonzása azoknak, a mik a kormányra birálatképen épen erről az oldalról mondattak. A házszabályok lelkiismeretes alkalmazásával én a miniszterelnök urat rendre nem utasithatom. (Hosszantartó éljenzés és taps jobbfelöl. Zaj, Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Legyenek a t. képviselő urak egy mákszemnyi igazságossággal. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Pozsgay Miklós: Gyerekecske, üljön le! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Micsoda beszéd ez!) Pap Géza: Szegyeim való dolog ilyeneket beszélni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mi türelemmel hallunk a képviselő urak ajkairól (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Eláll!) ennél sokkal keményebb kijelentéseket is. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Eláll! Bálijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Alkalomadtán élni fogunk azon jogunkkal, hogy mi is bírálatot gyakoroljunk az önök eljárása felett. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon.) És ha a képviselő urak ezen bírálattal szemben . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: EMU! Eláll! Horváth Gyula a padot eri. Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Elnök: Kérem Horváth Gyula képviselő urat, ne zavarja a szónokot! (Horváth Gyula tovább veri a padot. Élénk felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Kérem a képviselő urat ne zavarja a szónokot! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és ha a képviselő urak ezen bírálattal szemben (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Eláll! Elnök ismételten csenget.) a rendszeres zajongás fegyveréhez folyamodnak, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) ha a t. képviselő urak . . . (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Eláll! Eláll! Horváth Gyula egyre veri a padot.) Elnök (csenget): Horváth Gyula képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, hogy ne zavarja a szónokot, ha még egyszer figyelmeztetnem kell, akkor kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni és a házhoz a házszabályok értelmében kérdést intézni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én nagyon kérem a t, képviselő urakat, hogy ezzel a kritikával szemben ne a lezugás fegyveréhez folyamodjanak, mert akkor azután (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Eláll!) nagyon bajos lesz nekik magukat a házszabály és a szólásszabadság védői gyanánt kiadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha vindikálják maguknak a szólásszabadságot, tiszteljék azt és tűrjék meg akkor is, a mikor az önök ellen vétetik igénybe. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbalIdalon.) Eitner Zsigmond: Meghallgatjuk, de nem engedjük sértegetni magunkat. (Elénk mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az én t. képviselőtársam, b. Kaas Ivor mai beszédének végén intenczióimra vonatkozó méltányló kijelentések mellett, a melyekért fogadja köszönetemet, azon figyelmeztetést intézte hozzám, hogy ne lépjek az abszolutizmus útjára. Hát, t. uraim... Pozsgay Miklós: Legalább becsületes abszolutizmus volna! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . hogy az abszolutizmus és én két ellenkező pólus vagyunk, azt mindenki tudja, a ki legkevésbbé is ismer. Hogy Magyarország és a magyar nemzet az abszolutizmustól keserves küzdelmek árán tudta magát ezer év alatt sokszor megmenteni 5*