Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

347. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. 393 más tekintetben is csorbulást szenved, de a becsületes magyar embernek el kell, hogy tűrje ezt a kevés hátrányt, (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) a mely szembe áll azon nagy nemzeti érdekekkel, melyeket vagy most tudunk keresztülvinni, vagy soha, és akkor elestünk ennek reményétől is. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a szélsöbaloldahn,) A külföldet tessék megnézni, ott van Németország, ott vannak más államok, ott van katona is, pénz is, és mégis van baj mindenfelé; miért okoznak bennünket ezért? Miért hárítják az ódiumot a mi nyakunkra? Miért mondják, hogy ezekért mi leszünk felelősek, mikor önök csak egy akaratnyilvánítással megmenthetik az országot? Hogyha önök lelkük egész érzésével, magyar vérük lobogásával, szivük gondolkodásával azt mondanák Bécsnek: követeljük törvényeink, jogaink alapján a nemzet jelvényét, a magyar nyelvet és a magyar nyelv jogát: akkor megvan minden, akkor nincs ellenállás, mert a nemzeti akarat előtt, a mely így osztatlanul nyilvánulna meg, meg kell hajolnia magának a koronás királynak is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Gabányi Miklós: Ha osztrák talpnyalók nem volnának! Barabás Béla: T. képviselőház! Csak akarat kell ide, nem hajlongás. Nem szabad, hogy magukat odaadják eszközül az osztrák és bécsi követeléseknek, mert tessék csak megnézni, nem egy abszolút rendszernek megnyilatkozása-e az is, hogy mikor a közvéleményben hallunk mindenütt, ugyan szerintem nem helyes kifogásokat, hogy adjatok indemnitást, mert gazdasági válságok következnek be, akkor az igen t. kormány katonát kér és követel elsősorban. Ki kéri azt: a kormányelnök, a többség, vagy ki ? Bécs! • Az követeli, neki katona kell és ez a legérzékenyebb oldala. De katonát nem adunk semmi szin alatt, mert ha katonát nem adunk, majd ád ő akkor magyar vezénynyelvet^esze nélkül, hogyha nagyhatalom akar lenni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) T. képviselőház! A házszabályok czimén egyszerűen csak ki akartam fejteni nézeteimet. Ne menjenek t. barátaim, magyar véreim, képviselőtársaim, ne rohanjanak be az alkotmány teljes megsemmisitésébe. Lehet, t. képviselőtársaim, hogy önök azt gondolják, hogy ezzel elnyomják az obstrukcziót. De ezzel azután, ha sikerülni fog, — a mit nem hiszek — elfojtják és kiölik az emberekből az alkotmányosság iránti érzést. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A mi véd várunk a házszabály. Ezt tartsuk mi meg érintetlen tisztaságában, becsületesen kezelvén azt. Hiszen ridegen sem szabad azt magyarázni, inkább az ellenzék jogosult álláspontjára kell helyezkedni, mert elég szomorú az, — szomorúan kell konstatálnom — hogy ma itt csak nagyon kevesen vannak, a kik a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XIX. KÖTET. nemzetnek igaz érdekeit a nemzet gondolkozásához és felfogásához képest képviselik. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Önök is így gondolkoznak, velünk éreznek önök is, tudom én azt nagyon jól, de egyes gyakorlati felfogások, hatalmi érdek és más szempont, a mely felülről adja az irányt, ezek késztetik önöket arra, hogy lelkűknek szent meggyőződését alávessék talán pillanatnyi dolgoknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Az utolsó órában kérem, gondolják meg, mit cselekesznek, mert a házszabályoknak kíméletesebb kezelésével talán jobban czélhoz érnek. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Megpróbáltuk !) Mert hisz önöknek elsősorban érdeke, ha az ország és Bécs előtt imponálni akarnak, a törvénynek és alkotmánynak feltétlen tisztelete és megtartása. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ne fenyegessenek tehát, miként a miniszterelnök ur tette, hogy mennek önök tovább is, mert abban a meggyőződésben vannak, hogy a hazájuknak nagy, szent és hatalmas czélját képviselik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hát mi az a nagy, szent és hatalmas czél, mondják meg nekem. Álljanak fel és mondják meg, mi az a czél ? Frázis ez az önök szájában, de nekünk nagy, hatalmas czélunk a magyar nyelvnek a magyar haza területén való érvényesítése. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldahn.) Mondjanak önök ennél hatalmasabb, nagyobb és szentebb czélt, mert ha nem mondanak, akkor azt látom, hogy az önök nagy, hatalmas és szent czélja az osztrák járomban továbbra is fog nyögni. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldahn. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget. Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldahn.): Csendet kérek! Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, . . . (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldahn.: Micsoda dolog ez!) Csendet kérek ! Rákosi Viktor: Perczel, vagy Apponyi szellemében fog elnökölni ? (Nagy zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnökséggel szemben ilyen hangot nem szabad használni! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldahn: Ki vele! Nem kell tűrni!) Csendet kérek! Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni ! (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldahn. Felkiáltások: Ki vele!) Figyelmeztetnem kell Barabás képviselő urat, hogy egy egész pártnak ilyen gyanúsításától tartózkodni szíveskedjék. (Folytonos nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldahn.) Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Molnár Jenő: Az csak a párt dolga, de nem az elnöké. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat az elnökséggel szemben a házszabályok megtartására. Molnár Jenő: A pártot nem szabad védeni, a párt maga megvédi magát'! (Folytonos zaj.) 50