Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

3Í6. országos ülés 1903 november 26-án, csütörtökön. 375 ság, az egyenlőség, a testvériség nevében miket követtek el! Hasonlít az ahhoz az ó-egyiptomi istenséghez, a kit magasztaltak, de nem láttak sohasem; és a mikor egyszer a kiválasztottat bevezették dús áldozataikkal azon isten képe elé, bejött egy fényes templomba, a mely aranytól és ezüsttől csak csillogott, ment a fényes oszlopcsarnokok között, mindig kereste azt az istenséget, de nem találta. Végtére egy kis zughoz jött, a hol a legdrágább bibor és szőnyegek között letakarva r

ott volt az egyiptomiak istene: egy szörnyeteg. És akkor megtörtént, hogy az áldozatot, a mit hoztak, nem is nézte meg, hanem lenyelte és felemésztette azt, ki az áldozatot odavitte.« Most is, t. .miniszterelnök ur, ön akar egy áldozatot hozni itt a magyar szabadságnak, az alkotmánynak és a parlamentarizmusnak. Ön az áldozattal közeledik, az áldozat a szólásszabadság lesz. de meg vagyok győződve, hogy az a szörnyeteg, a többség, a szólásszabadságot nem lesz képes megemészteni, de a miniszterelnök urat nagyon hamar megemésztheti, ugy, mint megemésztette annyi elődét. Ugron Gábor indítványát fogadom el. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a baloldalon. A szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Nemcsak az előttem szóló t. képviselőtársamnak egyenesen hozzám intézett szavai folytán kell felszólalnom, de ilyen felszólítás nélkül is talán kötelességem ebben az ügyben nyilatkoznom, a házszabályokhoz szólanom azért, mert néhány héttel ezelőtt még én foglaltam el az elnöki széket, és ha ebből a székből az, a kit a ház bizalma oda ültetett, el is távozik, az által, hogy ugy mondjam, annak csak mindennapi kötelességei alól van felmentve, de nincs felmentve azon erkölcsi kötelességek további teljesítése alól, a melyeket akkor vállalt, midőn a háznak megtisztelő bizalmát elfogadta, (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház, én előre kijelentem, hogy távol áll tőlem az én igen t. utódomnak eljárása ellen kifogást tenni és távol áll tőlem a háznak azon határozatára hivatkozni, a melyet Rakovszky István t. képviselőtársam idézett, mert én meg vagyok győződve mindenkiről, a ki azt a széket elfoglalja, hogy a házszabályok kezelésében és értelmezésében jóhiszemű meggyőződése szerint járt el, (Ellenmondások a baloldalon.) és ennek követésében . . . Pap Zoltán: Félre az udvariassággal! Gr. Apponyi Albert: . . . nem udvariasság ez, t. képviselőtársaim, hanem, ismétlem: ennek követésében, valamint én magamat semmi befolyás által el nem tántoríttattam volna, s merem állítani, hogy el nem tántoríttattam, felteszem mindenkiről, a ki azt a széket elfoglalja, hogy hasonlóképen, kötelességszerüleg, kizárólag saját belső meggyőződését követi. T. képviselőház! Magára az ügyre áttérve, kénytelen vagyok a házszabályokhoz szólva és szigorúan ebben a keretben maradva, annak a régi meggyőződésemnek újból kifejezést adni, a mely meggyőződés vezetett, mikor az elnöki széket elfoglaltam, hogy t. i. a párhuzamos ülésekre vonatkozó indítvány a 203. §. helyes alkalmazásával és magyarázásával össze nem egyeztethető. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Szatmári Mór: A legintelligensebb magyarázója a házszabályoknak ! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A házszabályok keretében való felszólalás alkalmából semmi más tárgyra kitérni nem szabad. Ennek folytán most nem térhetek ki, de alkalmam lesz rá, és kötelességem is lesz az én nézetemet arra nézve is kifejteni, hogy az ilyen rendszabályoknak napfényre kerüléseért és előállásáért és azért a helyzetért, a mely azokat előidézi, hogyan oszlik meg a felelőség a háznak minden tényezője között. Ma, t. képviselőház, csak arra szorítkozom, hogy magára a házszabályra nézve elmondjam nézeteimet. (Halljuk ! Halljuk!) Én azt tartom, hogy az én felfogásomat igazolja magának a 203. §-nak puszta szövege is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Visontai Soma: Világos! Bizonyosan tudja ezt a mi igazságügyminiszterünk is! Gr. Apponyi Albert: Mert a kérdés ugyebár az, vájjon a 203. §. utolsó bekezdésében foglalt korlátozás, hogy t. i. az ilyen indítvány, a ház munkarendjének idejére vonatkozó indítvány, ha az ülés meghosszabbítását czélozza, e meghosszabbítás egy órai időnél tovább nem terjedhet, vájjon — mondom — ez a tiltó rendszabály, ez a korlát vonatkozik-e a párhuzamos ülések indítványozására is: igen, vagy nem ? Hát az én felfogásom szerint igenis vonatkozik. Vonatkozik még pedig, hogy ugy mondjam, a betűszerinti házszabálymagyarázat fonalát követve azért is, mert annak az első bekezdése azt mondja (olvassa,): »A napirend tárgyalására szánt időt, valamint az interpellácziók megtételének és az azokra adandó válaszok meghallgatásának idejét időről-időre a ház állapítja meg « Most következik a 2. bekezdés, a mely ezen határozat megváltoztatására czólzó indítvány elintézésénél követendő eljárást szabályozza. Azután következik a harmadik bekezdés e szavakkal (olvassa): »Ha az ilyen indítvány az ülés idejének meghosszabbítását czélozza . . .« Azt mondja tehát: »az ülés«, nem azt mondja: »az ülések« —, ugy, hogy előttem igen világos, hogy ezen kifejezés: »az ülés«, fedezi az első bekezdésnek azon kifejezését, mely a napirend tárgyalására szánt időről beszél., T. képviselőház! Én megengedem, hogyezzel a felfogással szemben lehet okoskodni és