Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-346
3í6. országos i'rfes 1903 november 26-án. csiitörtököu. 357 vál, akkor régi országgyűlési gyakorlat szerint — a mikor nem volt ilyen nagy az elszaporodottság — (Derültség a szélsőbaloldalon.) ő Felsége leiratot küldött az országgyűléshez, e leiratban elmondta a maga véleményét, előadta a maga óhajtásait, az ország pedig még az országgyűlés folyama alatt az ilyen leiratokra, a melyek nemcsak egyszer jöttek, válaszban kifejtette a maga igazait, jó okait és igyekezett a királyt meggyőzni a maga álláspontjáról. Nem egyszer, többször történtek ilyen fölirat- és leirat-váltások, és igy sarjadzottak ki azután azok a törvények, a melyek jótékonyságának ma is hasznát veszszük és a melyek ma is a. nemzet szabadságának garaneziáit képezik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, nincsen-e veszélyben az alkotmányosság, ha az uralkodó a katonáihoz szól, politikai kérdésekben nekik nyilatkozatokat tesz, és azoknak a nyilatkozatoknak éle a magyar országgyűlés és annak tevékenysége ellen van irányítva? Á mi azután is történt, a magyar államférfiak kihallgatása után, a kormánypárt kilenczes-bizottságának elaboratumával: hát ez rendes és alkotmányos érintkezési mód a korona és a nemzet között? Nem, uraim, nem egy párt élén kell, hogy álljon a király, mert a király az egész nemzeté. (Elénk helyeslés és taps a néppárton és a szélsobaloldalon.) Egy pártos király soha sincsen jól informálva. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A királynak a pártok felett kell állnia. A király előtt minden embernek egyenlőnek kell lennie. (Igaz! Ugy van! balfelöl és a szélsobaloldalon.) A királynak joga van minden párt vezérférfiával beszélni, annak akaratát, programmját megismerni. Ha kell, megmondhatja azt is, hogy ezt nem helyeslem, ehhez hozzá nem járulhatok, de ha azok a politikai férfiak arra fontosságot helyeznek, azért tovább harczolnak. A király a politikai élet legkülönbözőbb stádiumait arról a magaslatról kell hogy megítélje, a melyről sokat lát, sokat azonban máskép lát, sok olyant meglát később, a mit először nem látott és a mikor aztán meglátta, más ítéletre jön. Mert a trónok sem csontosodhatnak meg, nem petrifikálódhafnak, mert nem múzeumi tárgyak, a melyek örök változatlanságuk megőrzésének feltétele mellett vannak diszes helyen elhelyezve, hanem élő instrumentumai a nemzet politikai és társadalmi életének. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki ne féltse az alkotmányosságot Magyarországon, mikor egyik pártnak programmját felhordozzák Bécsbe, elviszik a király elé, egyszerkétszer megváltoztatják azt, ugy, a mint a királynak tetszik, később a mint a királynak más országból való tanácsosainak tetszik ? (Igaz! Ugy va n! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad a királyt a politikai élet küzdelmeibe belevinni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem szabad a királynak a politikai élet küzdelmeinek homokjába leszállani, mert a legnagyobb tisztelet mellett is a harezoló daliák lovainak lábától felvert por fejére és koronájára hull, (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) hanem meg kell őrizni magát a maga fenségében és magasztosságában és neki kell az alkotmány biztositékát, s garancziáját képezni. És hogyha ez ekként volna, akkor mi most az önök házszabályellenes és a házszabályokat megsemmisíteni akaró, az ellenzék akczióképességét megtörni akaró indítványával szemben felirattal és küldöttséggel fordulnánk a királyhoz. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De nem teszszük azért, mert jól tudjuk a miniszterelnök ur nyilatkozataiból, hogy mindezen tényekről is odafent jelentést tett és azokra nézve kötelezettséget vállalt. (Zaj.) A mi fájdalmas és keserű, az az, hogy a magyar ember végső szükségében, a veszély közeledésének idejében nem fordulhat azzal a nyugalommal, azzal a bizalommal az egyedül semleges és igazságos helyhez, a melyhez különben folyamodnia kellene. (Iqaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekünk nincs jogunk megtagadni öntől, miniszterelnök ur, az eszközöket, hogy kormányozzon itt Magyarországon, hanem akkor ne követeljék önök, hogy mi felhagyjunk azzal az elszánt harczczal, a melyet folytattunk és folytatunk a magyar nyelvért. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Százannyi furfanggal, százannyi gonoszsággal kieszelt terveket hozzanak ide, mi akkor is harczolni fogunk, (Helyeslés a szélsobaloldalon) mert öntudatosan vállalkoztunk arra, hogy az alkotmányos kormányzás 35 esztendeje után a nemzetnek joga a hadseregben nyelvének használata és alkalmazása iránt végre érvényesüljön. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a jog a nemzetnek kincse, a magyar nemzeti állam megalkotásának elkerülhetetlen feltétele. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha mi itt egy nemzeti államot nem tudunk alkotni azokkal a szabadságokkal, a melyekre itt a nép fejlődésének szüksége van, akkor, uraim, midőn a megpróbáltatás ideje eljön, a trón hasztalanul néz körül és hasztalanul fogja keresni százezreit a magyaroknak, a kik fegyverbe kell, hogy álljanak és megvédelmezzék a trónt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Uraim, mikor önök a magyar alkotmány bástyáját ilyen házszabályváltoztatással, ezen a csúf módon, a melylyel megsértik . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Ohó! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Enyhe kifejezést használt! Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) Ugron Gábor:... hát akkor, uraim, nem Magyarországnak dolgoznak, hanem dolgoznak egy szerencsétlen politikának, a mely germanizálni akar, és a germán szellem . . . (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon. Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.)
