Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

346'. országos ülés 19V3 november 26-án, csütörtökön. 355 és olvasom, Ausztriában akként beszél az osztrák miniszterelnök és akként jár el . . . B. Kaas Ivor: Tegnap is! Ugron Gábor: . . . mintha ő a magyar miniszterelnök kinevezésére, a kinevezés feltételeire és a miniszterelnök ur által elvállalt kötelességek teljesítésére nézve nemcsak tanú, hanem mintegy kezes lenne, a ki ott Ausztriának érdekeit védelmezi. Münnich Aurél: A házszabályokhoz tessék szólni. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez házszabály ? Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Azt mondják önök onnan a túloldalról, hogy mi küzdünk, harczolunk és beszélünk, nem tudom mióta. Hát próbálták önök a nemzet javára szolgáló valóságos, igaz engedményekkel, nem pedig látszatokkal. . . Gr. Tisza István miniszterelnök : Hát mi az, a mit hoztunk ? (Igaz! (TJgy van! jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Megmagyarázta tegnap Körber, hogy nincs azokban a vívmányokban semmi. (Zaj.) Ugron Gábor: Megpróbálták-e azt, hogy ennek a szerencsétlen nemzetnek 35 esztendei tespedés után, a mely alatt ereiből a vér csendesen kezdett kifolyni, izmai gyengültek, népessége kivándorol, hozzanak oly jogokat és eredményeket, a melyek a magyar alkotmány további fejlődésének biztos garancziáját képezik? Az eredmény nem ez, hanem az, hogy mig pl. a magyar vezényszó és katonai szolgálati nyelv kérdésében eddig egy bizonytalanság állott fenn, a melyet mi ugy érthettünk, hogy a Bach-korszakban, az abszolutizmusban megalkotott egységes osztrák hadseregnek nyelve megmaradott a közös hadseregben, és a nemzetnek még nem volt módja, nem voltak eszközei és nem volt ereje, hogy a maga nyelvét annak helyére állítsa. (Mozgás.) Ez a kérdés el nem vitatható a nemzettől. És ma ujabban hogy állunk ? Ugy, hogy ma már halljuk mindenfelől, hogy nincs joga a nemzetnek saját nyelvéhez, idegen államok miniszterei hangoztatják, hogy nincs és nem is lesz, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) mert meg fogják őt gátolni, jót állanak arról, hogy Magyarország ezen jogát nem fogja érvényesíteni. Hát helyes ilyenkor a házszabályok megtörésével az ország alkotmányos biztositékainak egyik garancziáját letörni; igen vagy nem ? Én azt hiszem, hogy nem! De én tovább megyek. (Zaj. Elnök csenget.) Ki hiszi azt el, hogy Magyarország valaha ilyen politikai tényezők mellett érvényesítheti alkotmányos jogait ebben a törvényhozásban, ha nincs meg az ellenzéknek a szabad akczióképessége? (Derültség jobbfelöl.) Önök azt mondják erre, hogy meg van akadva az országgyűlés tanácskozása. Igaz, hogy bizonyos kérdésekre nézve meg van akadva, de más kérdésekre nézve, láthatták a legutóbbi napokban, szabad. Önöktől függ, hogy munkásságuk terén azon kérdéseket válaszszák, a melyeken az ellenzék a küzdelem terét teljesen szabadon hagyja, (Igaz ! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) De bocsássa meg a t. ház, a magyar katonai nyelv kérdésében önöknek nincs joguk nekünk szemrehányást tenni; csak abban az esetben volna joguk, ha kiállanának őszintén és azt mondanák: mi nem akarjuk a magyar katonai szolgálati nyelvet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal Maion.) De hogy mi a parlamentáris eszközök mindegyikét felhasználjuk, a melylyel nehézséget teremthetünk, nem csak ennek a kormánynak, de még a közös kormányzásnak is azért, hogy rászorítsuk arra, hogy a nemzetnek ne uj jogot adjon, de a nemzet létező, természetes, törvényes jogát a maga nyelvében is elismerje: ez az ellenzék alkotmányos kötelessége. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Uray Imre : Minden becsületes magyar emberé! Ugron Gábor: Hát a valóságos ellenzék a parlamenti életben csak arra van kötelezve, hogy, mint a színpadon, eljátszsza a szerepét és mikor eljátszotta a szerepét, megjelenjék a színház pénztáránál és felvegye napidijait? Kubik Béla: Az mégis hallatlan, hogy most meg a gyorsírók veszekedni fognak. Hangosan diskurálnak. (Zaj. Felkiáltások jobbról: Képviselő lármáz ott!) Elnök: Csendet kérek mindenütt, elsősorban a gyorsirók helyein! Ugron Gábor: Az ellenzék becsületes kötelességet akkor teljesít, ha annál makacsabb és kitartóbb, minél hajlékonyabb a többség. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha önök mindig bírnának azzal az erős derékkal, a melylyel birniok kellene, akkor ez a harcz rég be volna fejezve, mert ha a többség állást foglalt volna még az esztendő' elején, meggyőződtek volna odafenn arról, hogy Magyarországon a nemzeti engedmények megadása nélkül nem lehet kormányozni. De az önök magatartása passzív volt. Önök kint a folyosón minket bátorítottak, eljöttek az önök választói minket lelkesíteni. (Zajos ellewuondások a jobboldalon: Ki volt az, a ki bátorította?) Elnök: Csendet kérek, ne tessék zavarni a szónokot. Ugron Gábor: Ha önök neveket akarnak, forduljanak miniszterelnökük titkos policziájához. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én ilyen cselekedetekre nem vállalkozom. Sokkal többen vannak, mint azok a képmutatók, a kik az ellenkezőt szeretnék most játszani. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Sőt kérem, ne higyjék, hogy ez szónoki forma. Az utóbbi időben is az emberek mindig azt súgják, ha velük találkozunk: csak le ne törjetek, csak kitartsatok, s akkor biztosan czélt értek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ki az ?) 45*