Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

534. országos ülés 1903 november 12-én, csütörtökön. 25 ekkor meg nem jönnénk- e a házszabályokkal, vagy az elnök úrral, mint a házszabályok végrehajtójával és ellenőrzőjével, összeütközésbe, ha az ujonczozási törvényjavaslatnál pl. a kormány kultúrpolitikájáról akarnánk szólani, vagy a tanítók nyugdijáról vagy a felekezetekről, a melyekről a miniszterelnök ur programmbeszédében figyelemreméltó és itt még kellőleg meg nem vitatott dolgokat mondott. Minket majd tárgyhoz utasítanának az ujonczozási javaslatnál, ha ezekről a témákról és sok egyébről, pl. a közmunkákról vagy a hivatalnokok fizetéséről bővebben akarnánk szólani, sőt esetleg a szót is megvonhatnák egyik-másik szónoktól. Következőleg, véleményem szerint, nem áll a miniszterelnök urnak az a kijelentése, hogy hiszen a kormány programmjára vonatkozólag a napirendre kitűzendő javaslatnál is alkalmunk nyílik a szólásra. Vagy ha áll ez és így van, akkor előre is kérjük a t. elnök urat, hogy méltóztassék szabad szót engedni minden tárgyra, a kormány programmjának minden részére. (Élénk ellenniondások a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) A t. miniszterelnök ur maga mintegy biztatólag hozta fel . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Tévedés van a dologban! Pozsgay Miklós: Lapsus linguae volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Lapsus van a fülükben! Thaly Kálmán: Én szerintem a sokoldalú és sok tárgyra vonatkozó kormányprogramra kellőleg megvitatva nincsen, ugy, hogy örülhet a t. kormány annak, hogy ilyen nyugodtan folyt eddig a vita. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem tudom, hogy a parlamenti szólásszabadság, a tárgyalás csendessége és nyugodtsága érdekében miért kell a kontiunitást megszakítani? Hiszen a tárgyalások menetére bizonyos kontiunitási folyamat feltétlenül szükséges. Hát, t. ház és t. miniszterelnök ur, ha Önök nem zavarnák, szépen, csendesen folyna le ez a vita, a melynek nagyon sok a tárgya és sok az alapos megbeszélni valója. De, ugy látszik, vannak itt e házban, a kiknek épen a tárgyilagos érvelés nem tetszik és minden áron bizonyos jeleneteket akarnak provokálni. Én és a velem együtt érzők ezt nem kívánjuk; (Ugy van! a baloldalon.) de, ugy látszik, vannak számosan és legfőképen a túloldalon, a kik ezt óhajtják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más oldalról tekintve a dolgot, miért jönnek épen az ujonezjavaslatokkal elő oly előkészülettel, hogy az holnap tárgyaltassék, megszakítva a jelenlegi vita folyamát ? Ez, t. ház, nem egyéb, mint a katonaságnak illetéktelen benyomulása, betörése a polgári ügyekbe, a már úgy is túlontúl fejünk felett elhatalmasodott szoldateszkának, militarizmusnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hátra kell a polgári ügyeknek akkor tolatni, mikor a katonaság kivan valamit. Annak min- | KÉPVH. KATLÓ. 1901—1906. xix. KÖTET. dig elsőnek kell lenni, mert a szoldateszka így parancsolja. Ez a chlopyi parancsnak valóságos továbbfolytatása. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valamint az a hadiparancs váratlanul, egyszerre, mintegy a tiszta égből lecsapott villám, hullott a polgári ügyek terére, hogy az állami jogokat a katonaság számára konfiskálja, ugy nyilvánul most a szoldateszka hatalmaskodásának ezen ujabb jelensége is, hogy a kormány programmja felett folyó ezen csendes, szép vita is lökessék hátra, mert a katonaságnak ez vagy amaz tetszik. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy égetően szükséges. Nem tudom, miért szükséges olyan égetően, hiszen egész Európában csend és nyugalom van. (Felkiáltások jobbfelöl: Hogy hazamehessenek a három évet kiszolgált katonák! Zaj.) Én megvárom, mig elhallgatnak a képviselő urak. Nem kiálthatom önöket túl, mert beteg vagyok. Békesség van egész Európában. A fejedelmek barátságos látogatásokat tesznek, jönnek-mennek egymáshoz. Ez a békességnek a jele. Sőt a szegény, holtra szorongatott Törökország is, a nyugati hatalmak szorongatására, iparkodik a maga hadseregét leszerelni, katonaságát hazaküldeni. Bulgáriában is ez történik, Maczedóniában pedig a hatalmak ellenőrzése mellett folyamatban van a reformrendszabályokéletbeléptetése. Miért égetően szükséges tehát egyszerre az ujonczok bevonása? Hiszen ezen szegény, annyi sok sebből vérző hazánknak szüksége van sok más fontos tárgy elintézésére. Itt van a nemzetközi szerződések megkötése, itt van a tisztviselők fizetésének felemelése és itt vannak a közmunkákra kitűzött dolgok. Miért nem sürgősebbek ezek? Csak azért, mert a katonaság igy parancsolja, ezt követeli? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mert a katonaság követeléseinek teljesítésére a miniszterelnök ur kész eszköz, annyira, hogy még a kormány programmja feletti vitát is félbe kell szakítani, mert az ujoncztörvényt kívánja holnap tárgyaltatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A parlamentarizmus alá tartozik, ugy tudom, alkotmányunk elvei szerint, a katonai ügy is. Jogunk van, beleszólásunk van abba. A parlament szavazza meg a katonai törvényeket, a katonai létszámot és az erre szükséges költségeket. A parlamentarizmus még eddig talán felette áll a katonai státusnak ugy, a mint a polgári státusnak is. Minek iparkodunk tehát megzavarni a parlamentarizmusnak megszokott rendjét ily rendkívüli dolgokkal? (Zaj a jobboldalon.) Ez nem egyéb, mint az, hogy a csendes mederben folyó vitát készakarva el akarják mérgesíteni, ez vágy zajos jelenetek előidézésére. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Mi czélból? Talán, hogy itt alkalmuk legyen, nem tudom, a pai-lament feloszlatására, vagy provizórium életbeléptetésére? Hiszen ennél egyszerűbb volna, ha a korona a helyett, hogy Tisza Istvánt itt alkotmányos formák közt miniszterelnökké móltóz4