Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

342. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. 261 sitve lőn? Nem, százszor nem, sőt még csak mentséget sem tudnak felhozni a tudatos vétkes mulasztásra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a viselkedés nem mutat egyébre, mint arra, bogy önök dogmává avatták azt a középkorbeli hamis tant, hogy a népek semmi egyebek, mint a fejedelmek ezéljai elérésére szükséges eszközök, azt a hamis tant, hogy az uralkodók által megvalósítani czélzott hatalmi eszmék uralmát a népek mint alattvalók minden gondolkodás vagy okoskodás nélkül tartoznak elismerni. A t. miniszterelnök ur oly nagy hangsúlyozással hozta fel, hogy azokon a padokon ülnek, és hogy minő prerogativák vannak ahhoz kötve. Azért, mert önök azokon a jjadokon ülnek, talán azt hiszik, hogy politikai nézetük és meggyőződésük több sulylyal bir, mint a mienk, mivel mi csak itten, ezeken a padokon foglalunk helyet és mert kevesebben vagyunk? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért engednek szabad kezet a reakczió immár nem is titkolt uralmának, azért hódolnak meg a zsarnokságnak, azért vetik magukat alá a nemzetet porig lealázó kényszer rendszabályoknak ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pedig jól tudhatják, hogy a reakcziók abban egyeznek meg a forradalommal, hogy itt is, ott is szinte szabad szemmel meglátható, hogy hol kezdődnek, de az már nem látható meg, hogy hol fognak végződni. (Élénk helyeslés a szásőbaloldalon.) Rómában is addig hangoztatták a czélszerüség, az opjaortunitás tanát, a suprema lex elvét, addig kísérleteztek a Caesarok Istentől eredőnek hirdetett hatalma erejével, mig a római nagyhatalom összeomlott. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A parlamenti többség enerváltságára mutat az, hogy arra a »soha« szóra, a mely a természet örök törvénye és azonfelül tételes törvények által, alkotmány által biztosított öröklési jognak, édes anyanyelvünknek minden állami intézményünkben való szabad kasználliatását örökkön örökké tartó időre megtiltja, sőt még a reményétől is megfosztott bennünket, nincsen egyetlenegy árva szavuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Sőt abban tetszelegnek, hogy minden tiltakozás nélkül meghódolnak az erőszakos uralom parancsszavának és hogy szinte kérkedve éz fennhéjázólag mutatják a lealázó szolgaságnak mintegy húsba vágott jelét, bélyegét. (Elérik helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Noshát ilyen körülmények között, uraim, nem egész joggal-e, nem egész bátran kiálthatjuk-e oda: »Szabadelvűek, ti vagytok a szabadság gyilkosai ?« (Taps és éljenzés a baloldalon.) Bármiként erőlködnek is önök, t. többség, a mi vágyaink, jogos követeléseink sürgető szavának elnémitására, azt elérni nem fogják, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy akkor, a mikor az erőszak pőrölyén kovácsolt rattlánczok széttörésére irányzott törekvésünk tüze, miként a láva, majdnem az egeket ostromolja, akkor repressziv intézkedésekkel, repressziv törvényekkel, kezeinkre békót, szájunkra lakatot tehessenek. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önök nem hunyhatnak szemet a nemzet sok százados tanúságaival szemben, a melyek meggyőzhetnek mindenkit, hogy repressziv intézkedésekkel, repressziv törvényekkel a nemzeteknek haladását, de sőt az ennek előmozdítására szolgáló törekvéseknek — mondjuk igy — túlzásait is elfojtani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert repressziv törvények semmit sem érnek, semmi jót nem eredményezhetnek. És most, uraim, legfőkép az erőszakos irány felé hajlókhoz szólok. Hogyan vélik önök a nemzeti ellenállásnak útját állni? Ott vannak a régi eszközök, a melyek közül ám válogassanak bőven. Megfoszthatnak bennünket legbecsesebb javainktól, korlátozhatják a szabad lelkiismeret tükrét képező szólásszabadságot, megégethetnek bennünket, a mint megégették a bölcsészeket és a protestánsokat. Bitóra küldhetik és száműzhetik a más politikai vallást követőket, miképen a közelmúltban is hasonlóképen cselekedtek az önök politikai ősei. Mindez nem használ semmit. Legfeljebb azt érik el, hogy a halálra sanyargatott nemzetnek az eddiginél nagyobb zöme fog vándorbotot venni kezébe, hajóra szállni, tengerre kelni, Amerika partjain kikötni, s a szabad ég alatt, a melyet Isten mindenkire kiterjesztett, az ő hitének megfelelő templomot emelni és mint a ketreczébó'l kirepült madár élvezni azt a szabadságot, a mely volt hazájában ismeretlen fogalommá vált. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A világtörténelemből eléggé ismeretesek az emberiség legszentebb érdekeiért folyt véres harczok: az invesztitúrái viszályok, a lelkiismereti szabadságnak, a keresztény vallás hitelveinek kiterjesztését, a más hitfelekezetüek szabad vallásgyakorlatát megakadályozni törekvő hatalom borzalmas embermészárlásai. Mindegyik bizonyítja, hogy a nagy eszmék mindig diadalmasan kerültek ki a küzdelembői. Hiába üldözték Thalest, mert rögtön mintegy varázsütésre Pythagoras támadt. Hasztalanul kényszeritették nómaságra Pythagorast, mert a hallgatásra Xenophanes ékesszólása következett. Nem volt eredménye Xenophanes száműzetésének, mert ennek megüresedett helyét Sokrates foglalja el. Sikertelenül ítélték Sokratest a méregkehely kiürítésére, mert abban a pillanatban a bölcsészeti láthatáron Plató és Arístoteles, az emberi szellem e két világító tornya jelent meg. Emlékezetünkben él még Julián császár történelmi alakja és tettei, a midőn kóhérmunmunkája után megnyitotta a aranyozott dus márvány templomokat, hogy fényes győzelmi mámorában népei megnyugtatására a rája nézve kedvező istenitéletet hallgassa. Eényes kíséretével