Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

334. országos ülés 19U3 november 12-én, csütörtökön. 19 azonban, régi tapasztalásain okulva, bizonyos feltételeket szabott. (Halljuk! Halljuk!) Két ilyen feltétel volt. Az egyik lényeges, a kontingentálás volt, másik a katonai nevelés ügye, szóval, a magyar tisztképzés. Ezek a követelések megoszlást szültek a szabadelvű pártban, a kormánynak nehézségeket okoztak, melyeken a kormány nem birt átsiklani és a melyeken a szabadelvű párt sem tudott átsiklani. És ezen nemzeti követelésekhez, a melyeket gróf Apponyi Albert és Szentiványi Árpád fogalmaztak meg, hozzájárultak az ellenzék követelései is. Legyen szabad itt nekem azon pártnak állásfoglalását jeleznem, a melyhez tartozni szerencsém van. (Halljuk! a baloldalon.) A néppárt a Felséghez 1901 novemberében, tehát ezen kérdések felmerülésénél jóval korábban felirati javaslatot terjesztett itt be, melynek szövegéből a következő passzusokat olvasom fel: (Halljuk! Halljuk !) »Nem kisebb feladat vár a törvényhozásra,, a kormány ismételten bejelentett szándékával, hogy a lejárt véderó'-törvényt megújítsa. Nem zárkózunk el ennek szüksége elől. Hogy hazánk és Felséged többi országainak védképessége egyéves provizóriumok bizonytalanságának legyenek kitéve, ezt hibáztatjuk. Felelőségünk komolyságával fogjuk elbírálni a kormány előterjesztéseit, a mivel a trón és az ország biztossága és a velünk állandó szövetségben levő királyságok és örökös tartományok iránt tartozó kötelességünknek megfelelni igyekszünk. Tudjuk, hogy a külső veszedelmekkel sikerrel szembeszállni csak ugy lehet, ha a legjobb és egyenlő fegyvereket adjuk hadviselő fiaink kezébe. Az általános hadviselési f kötelezettség elvét is meg kívánjuk tartani. Ámde nem hunyhatunk szemet a katonai szolgálat túlságos kiterjesztésének kimerítő testi és anyagi terhei előtt, a melyeket az elvíselhetetlensógig fokozni népünkre nézve felette káros volna és nemcsak az állam pénzügyi egyensúlyát hozhatná zavarba, hanem utóbb a hagsereget is megfoszthatná az erős, egészséges ujonczoktól. Meggyőződésünk, hogy ez idő szerint sem a létszámot szaporítani, sem az ennek megfelelő keretet kitágítani a nemzet szolgáltatási képességének túlfeszitése nélkül nem lehet. (Igaz! Ugy van! a néppárion.) Közegészségügyi, pénzügyi, gazdasági, erkölcsi és katonai szempontok egyaránt ajánlatossá teszik a tényleges szolgálati időnek három évről való leszállítását. (Ugy van! a néppárton.) Egyébként is a katonai nevelés körül a magyar ezredeknél a tisztikarnak törvényeink értelmében lehetőleg magyar polgárokkal való kiegészítésénél a magyar államiság jogos igényei és hűséges önfeláldozásával kipróbált nemzeti lojális kívánságaink az uj véderő-törvényben figyelembe veendők.« (Ugy van! a néppárton.) Ezekhez a felirati javaslatban kifejezett néppárti kívánságokhoz járult még magyarázatul az a határozati javaslat, a melyet Rakovszky István és a többi néppárti képviselő január végén a vita kezdetén beterjesztett és a mely azt mondja: (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Határozza el a ház: 1. Az ujonczjutalék 10 évre állapittatik meg. 2. Az ujoncz jutalékhoz való hozzájárulás arányának megállapításánál kulcsnak a 20—24 éves férfinépesség számát kell alapul venni. 3. A tényleges szolgálat idejét a lovasság, lovagló ütegosztályok és a hadi tengerészet kivételével, két évben szabja meg, a költségek legmesszebb menő kímélésével. 4. Az 1889 : VI. törvényczikk 25. §-ának azon rendelkezését, miszerint a tartalékos tiszti vizsgát le nem tevő önkéntesek még egy évet a tényleges állományban legyenek kénytelenek szolgálni, helyezze hatályon kivül.» Ennek a két kijelentésnek értelmében a néppárt ellenezte a létszám emelését és a katonai törvényjavaslatokat teljes erejével egészen addig, a míg az ex-lex állapot be nem következett, és hogy bekövetkezett, annak nem a néppárt az oka. de még a függetlenségi párt sem, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) mert hisz mindnyájan tudjuk, hogy ez Széll Kálmán kormányelnök ahhoz való ragaszkodásának tulaj donitható, hogy mindenekelőtt, minden egyéb dolog mellőzésével a létszám felemelésének megszavazása nem a régi ujonczjutalék, hanem a felemelt ujonczjutalék megszavazása hajtassák keresztül, bármi történjék is, akár belemegyünk az ex-lexbe, akár nem, szóval: a kiegyezés, a költségvetés, minden gazdasági és pénzügyi szempont, a tisztviselők érdeke, a beruházások, minden, minden háttérbe szorult a miatt az egyetlen katonai követelés miatt, hogy ezt az ujonczlétszámot meg kell adni. Hogy ez a politika hová vezetett, szomorúan tapasztalták önök, tapasztaltuk mi. Ki helyesli ma ezt a makacsságot ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Most azt mondják, hogy hiszen csak a régi ujonczlétszám megszavazásáról van szó. A miniszterelnök ur akkor júniusban, a mikor először kapta a megbízást, hogy kabinetet alakítson, nem arra kapta, hogy a régi ujonczlétszám szerint vigye keresztül a politikáját, hanem arra, hogy a b. Fejérváry által benyújtott törvényjavaslatot hajtsa keresztül minden módon, a melyet a gyenge kéz megvalósítani nem birt, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a melyet alkotmányos eszközökkel, a házszabályok tiszteletben tartásával, oly elnök mellett, a ki a házszabályokhoz ragaszkodik és a szólásszabadságot tiszteli, nem lehet keresztülvinni, a miniszterelnök ur akkor nem arra vállalkozott, hogy megváltoztassa azt a törvényjavaslatot, hanem arra, hogy ugy, a mint tervezve volt, keresztül fogja vinni. Ma változott a helyzet. Ma ő sem jön azzal, a mit most emiitettem, ma nemzeti vív3*