Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

342. országos ülés 1903 november 2l-én, szombaton. 241 a melyeket keserűség nélkül tárgyalni nem lehet. Ha van ily kérdés Magyarországon, ugy ez a kérdés az. Azt mondják, hogy egy törvényes állapot tartatott fenn. Mintha bizonyos köd borulna a gondolkozók agya fölé, mintha csak elfelednék a régi történetet és a régi törvényeket. A nagy idők, a melyek 1848-ban az alkotmányt visszaállították, e kérdésről intézkedtek, intézkedtek akkor, mikor a honvédelmi minisztériumot felállították, de természetesen még akkor szó sem lehetett a hondvédségről és csak a hadügyminisztert akarták bizonyos hatáskörrel felruházni. Sokkal rövidebb volt akkor az idő és hamarabb bekövetkezett a zivatar, semhogy ez a törvényhozás munkáját befejezhette volna. De az elveket felállította és nekünk ezekből az elvekbői okulnunk, tanulnunk kell, ezen elvek álláspontjára kell helyezkednünk, mikor azt akarjuk megvitatni, hogy a magyar felségnek volt-e valamely intézkedésre joga vagy nem ? De ha hivatkoztam a honvédelmi minisztérium felállítására, talán hivatkozhatom az unió előtti Erdélyországban hozott törvényekre is. Erdély összhangba akarta hozni a maga törvényeit Magyarország törvényeivel és az erdélyi országgyűlésen hozott törvény 3. czikke így szól: »Az effektív standbeli székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni, de e kötelezettsége jelen alakjában, csakis a közelebbi hongyülésnek a honvédelem tárgyában teendő intézkedéséig terjed és addig is, a 6. §. szerint, a minisztérium intézkedni fog, hogy a parancsszavak magyarok legyenek.« Itt tehát effektív, standba osztja a székely nemzetőröket, ezek katonai kötelezettségét továbbra is meghagyja és benhagyja őket a hadsereg kötelékében, de felhívja a hadügyminisztert, hogy intézkedjék, hogy a parancsszavak magyarok legyenek. Ez a törvény tehát kétségtelenül mutatja azt, hogy mit akart a törvényhozás 1848-ban, hogy a német nyelvet akarta-e elfogadni, vagy pedig a nemzeti nyelv jogát akarta érvényesíteni mindenütt, tehát a hadseregben is? Maga a 67-iki kiegyezés is csak a végrehajtásnál nem bolygatta ezt a kérdést, még pedig opportunitásból. A kik ma azt vitatják és azt vetik szemünkre, hogy a 67-iki törvény végre van hajtva, és hogy mi akarunk olyat belemagyarázni a törvénybe, a mit a 67-iki törvény alkotói nem akartak belemagyarázni; mert hiszen azok csakis azt akarták abba belemagyarázni, a mit tényleg végre is hajtottak, ezeknek az álláspontjával szemben hivatkozom a t. túloldalra és hivatkozom különösen a nemzeti párt törekvésére, mely a 67-iki törvénynek végrehajtására irányult, a melynek küzdelme az volt, hogy nem lévén végrehajtva a 67-iki törvények intézkedései, azok végrehajtassanak, mert ha végrehajtattak volna, akkor ennek a küzdelemnek arra kellett volna irányulnia, hogy a 67-iki törvény eltöröltessék. Ennek a küzdelemKÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. nek azonban nincsen más értelme, mint az, hogy a 67-iki törvény nem hajtatott végre lényegében és abban a szellemében, a melyben az megalkottatott. Már pedig a természet törvénye az, hogy a ki bizonyos irányban elindult, annak vagy előre, vagy hátra kell menni, mert akkor elmaradna messzire abból a nagy forgatagból, mely a nemzeteknek erőmozdulásaiban van. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) És tényleg az is az igazság, hogy mert a 67-iki törvény végre nem hajtatott, az abban lévő nemzeti jogok nem érvényesülhetvén, ezek ellenére az osztrák uralmi plenipotenczia, a czentralizáczió felé tettünk mindennap egy-egy lépést. Kecskeméti Ferencz: Nem vagyunk 40-en! (Ellenmondás a jobboldalon.) Várady Károly: Kérem konstatálni, vájjon vagyunk-e 40-en? Elnök: Megbizom a jegyző urakat, legyenek szivesek megszámlálni a jelenlevő képviselő urakat. (Felkiáltások a jobboldalon: Vagyunk 40-en! Endrey Gyula és Hertelendy László jegyzők megszámlálják a képviselőket.) A jegyző urak jelentése alapján konstatálom, hogy a ház tanácskozásképes. Tessék folytatni. Vertán Endre: T. ház! Midőn a nemzeti jogokért való küzdelem (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) a parlament mozgásképességét megakasztotta, nagyon sokan aggódó figyelemmel voltak ennek következményeire és az ellenzék küzdelme elé azokat a beállható veszélyeket állították, a melyek a parlament mozdulatlanságával bekövetkezhetnek. Hogy ily veszélyek léptek előtérbe, az természetes. (Zaj.) Kecskeméti Ferencz: Hiszen nem hallgat senki ide, elnök ur! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Kecskeméti Ferencz: Pedig okulhatnának. Várady Károly: Sok tanulnivaló van ám benne. Elnök : Tessék a közbeszólásoktól tartózkodni, mert ezzel csak zavarják a szónokot. Várady Károly: Nagyon osztrák ízűek. Vertán Endre: A természet rendje az, hogy ha kihal az élet, ha megdermednek a moz gásra kész izmok, e mozdulatlanságban előáll a bomlás proczesszusa és az élet eddig nem látott, nem ismert ellenségei megkezdik romboló munkájukat. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Dehát a magyar parlament megakasztott működése a mozdulatlanságot jelenti-e? Nem sokkal erősebb-e a felébredt nemzeti öntudat lüktetése? (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Akkor kell-e aggódnunk a nemzet jövőjeért, a mikor ez a nemzet öntudatra ébredt, életre kel és vágyai, aspirácziói az ö akaraterejét megmozdították, tevékenységét felkeltették és nem inkább akkor kellene-e jövője felett kétségbeesnünk, ha nem lennének vezérlő eszméi, nem lennének nagyobb mozgató ideái és magasabb czélokat nem ismerve, ezekkel nem törődve, ezek31