Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
230 ,94/. országos ülés 1905 november 20-án, pénteken. és adja azt a másik tanácsot ő Felségének, azt az egyetlen tanácsot, a mely mellett a kibontakozás lehetséges: mondja meg ő Felségének, hogy jöjjön le Magyarországra, a gyönyörű királyi lakba, mert a bécsi Burg ehhez képest ég és föld. Itt az ég, ott a föld. De azért a budai kastély üresen áll, mint egy bagolyvár. József Ágost íőherczeg ezredes ur olyan benne, mint egy csöpp a tengerben. Jöjjön le ő Felsége az ő kedves hű magyarjai közé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mikor legutóbb lent volt, meghallgatott 14—15 egyént, de azok mind gerincztelenek voltak. Nagyon titkosan tanácskoztak, akárcsak a kilenczes kigondoló bizottság, pedig csak a kasszafuróknak kell titokban elhatározniuk, hogy melyik kasszát fúrják ki. Hallgasson meg o. Felsége egynéhány gerinczest is. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Meg is mondom, kiket. A következő ötöt. (Halljuk! Halljuk!) Először Kossuth Ferenczet, a függetlenségi és 48-as párt elnökét, a ki rövid idó'n belül miniszterelnöke lesz Magyarországnak. Másodszor egy belső titkos tanácsosát, Zichy Jenőt. Harmadszor Eötvös Károlyt, negyedszer Beőthy Ákost. Ötödiknek együttesen Ugron Gábort és Polónyi Gézát. (Általános élénk derültség.) Ez egy nap megmegy. Egy órai kihallgatás egynek-egynek elég. Aznap este már kormányt is alakithat ő Felsége megbízásából az, a kit a kihallgatottak deszignálni fognak. Meg ÍR mondom, hogy kikkel lehetséges a kibontakozás. Ezek az egyének bizonyosan ezt a hármat proponálnák, a kiket én is ajánlok. (Halljuk! Halljuk!) Az első helyen Wekerle Sándort, nemzeti követelményekkel, a második helyen Széll Kálmán volt miniszterelnököt, a harmadik helyen gróf Apponyi Albertet. Pichler Győző: Az mindig a harmadik helyen marad ?! Gabányi Miklós: így lehetséges lenne a kibontakozás. Akkor megszavaznánk mindent, ugy fog menni minden, mint a karikacsapás. (Zaj a jobboldalon.) Mert ezek biztosan hozzák majd mindazt, a mit a magyar nemzet követel. Akkor aztán megállapíthatjuk a kétévi költségvetést egyszerre, az ujonczlétszámot is, a rendest, két esztendőre. Ez az egyedüli kibontakozás. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök ur nem ugy jött, mint más miniszterelnök, hogy legalább valamit ad, hanem még csorbítani is akarja a nemzet jogait, a mennyiben 1867 óta. a mióta alkotmányt kaptunk, más miniszterelnök még nem kívánta, hogy a nemzet végkép mondjon le a vezényleti nyelvéről és tegye felségjoggá. 0 pedig ezt akarja keresztülvinni, mi azonban anyanyelvünket nem adjuk el soha. Aztán^ meg félünk is tőle, az igazat megvallva. (Elénk derültség a jobboldalon.) Ha megerősödik a miniszterelnöki székben, ugy járunk .vele, mint az apjával, hogy nem leszünk képesek onnan kitúrni. 32.000 frt évi fizetése van, ez 20 év alatt 640.000 forint, vagyis 1,280.000 korona; tehát ő képes mindenre; ezért érdemes tűrni, szenvedni, kapaszkodni, és mit törődik ő a nép bajaival, vagy akármivel, csak ő gyarapítsa a vagyonát. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Látjuk, hogy érzéktelen: ha nem lett volna az. az állami tisztviselők fizetését sem vonta volna vissza. Ez nem mutat szívre, lélekre, (Derültség a jobboldalon.) Ezen van mit nevetni? Ez lelketlenség. Az a tisztviselő egész életét ott tölti, 25—30 esztendőt szolgál becsülettel, dolgozik, lemond vagyongyűjtésről; most már az a reménysége volt két esztendőn át, hogy keresztülhajtják a fizetésjavitást és egyszerre csak jön Tisza és leveszi a napirendről. Egy sem tette volna meg ezt a lelketlenséget. És mindent csak a katonaságért, mert kell a katonaságnak a pénz. Itt is van egy felirat (olvassa): »Zala vármegye törvényhatósági bizottsága. Mélyen tisztelt képviselőház! Szatmárnémeti és Arad szab. kír. városok törvényhatósági bizottságának az tijonczlétszám felemeléséről szóló két törvényjavaslat elvetése iránt a mélyen tisztelt képviselőházhoz intézett feliratait alulírott napon tartott közgyűlésünkben tárgyalván, az azokban felhozott aggodalmakat teljes mértékben osztjuk, s figyelembe véve az országnak nagyon is mostoha gazdasági viszonyait, azon kéréssel járulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy az ujonczíétszám felemelésére irányuló káros, indokolatlan és fölösleges törvényjavaslatot elvetni méltóztassék.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) »A véderő szaporítását a mai viszonyok közt feleslegesnek tartjuk, hisz az évi fősorozások alkalmával a hadkötelesek oly nagy számban soroztainak, hogy bekövetkező veszély esetén bőven elégséges, hisz besoroznak igen sokat olyant, a ki fegyverviselésre egyáltalán képtelen, s ha az ujonczíétszám felemeltetik, már csak olyan anyagot kell besorozni, a melylyel czélt elérni egyáltalán nem lehetne. Figyelembe véve továbbá az ország jelenlegi kedvezőtlen gazdasági helyzetét, az ipar és kereskedelem pangását, bátran kimondhatjuk, hogy az ujonczíétszám felemelésével járó terheket az ország el nem birja, s a nép helyzetét elviselhetetlenné tenné,« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »Teljes bizalommal fordulunk azért mi is a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy kérelmünket figyelembe venni méltóztassék.« (Éljenzés a szäsőbahldalon.) »Kelt Zala vármegye törvényhatósági bizottságának Zalaegerszegen, 1902. évi deczember hó 9-én tartott rendes közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében: Csertán Károly s. k.. Zala vármegye alispánja.« (Éljenzés a szélsőbal-oldalon.) Ismét egy törvényhatóság, a mely ilyen szellemben nyilatkozik; pedig ez szabadelvű
