Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
34-1. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 229 hazai ipar révén, bent maradnának az országban. Ne csodálkozzanak a tisztelt képviselő urak, hogy ha felháborodásunk eszünkbe juttatja azt a tyúkot, melyet végre is, mert nem akart többet tojni, egyszer elevenen, egyszer leforrázva kopasztották meg. És ha legalább tudnánk, hogy áldozataink árán megmenekülünk a kalandoktól, a vereségektől és a háborúval nyakunkra zúduló államadósságoktól ? Ha legalább tudnánk, hogy vérünket és pénzünket belé nem temetik Bosznia sziklái közé, a honnan csak a lekvárkirályság bohóczképe csúfolódik velünk. Vájjon miért? Azért a czopfért, mely háromszáz év óta a legmaradandóbb fegyvere az osztrák hadseregnek. Igaz, hogy tele tüdővel fújják, akár csak Shakespeare Fallstaffja, hogy a »te táborodban Ausztria«, de ennek a tábornak a kétfejű sasát mindig megtépte a vereségek halálmadara; háromszáz év alatt kikoptak Németországból, megverték őket a francziák, belgák, svédek, hollandok, poroszok, magyarok. Az ő osztrák táborukat, azt az Ausztriát nem tartotta össze más, mint a házasság és a könyörület alamizsnája. Ezért az alamizsnáért bekoldulták a világot, hogy mások segítségével foldozzák össze azt az idomtalan, ijesztő vázat, melynek nincs se nemzetisége, se karaktere, se hus, se hal, se ember, se nemzet, csak amolyan lidércz. Épen e tényéknél fogva az uralkodóház szempontjából volna immár az okos belátás követelménye : az önálló magyar hadsereg. Csak igy szabadulhatna meg a régi tábor vereségeinek gyászos emlékeitől. Csak igy nyerné meg e vértől áztatott föld kipróbált hősiességének és honszerelmének lángoló karjait. Elzárkózhatik-e a képviselőház e történeti tanulságok, emlékek és hagyományok elől? Gyarapithatja-e azt a tábort, mely legragyogóbb, leggazdagabb tartományait veszítette el, mert sohasem tanult, sohasem feledett és igy eszmével mindig a czivilizáczió mögött kullogott? Megszavazhat-e több ujonezot, több adót annak a tábornak, mely a kalandorok nyegleségével ment és készült a keletre koczkát játszani, hogy a narancs-, czitrom-, babérfaerdők helyett lefoglalhassa a kecskerágó törpe fákat, ékkövek helyett megszerezze a kavicsokat. Hiszen, tisztelt képviselőház, ha a vaskalap alatt megkövesült osztrák hagyományok lágyelmiiségén nem nyugodnának a velünk szemközt ujabban felállított követelések, akkor egy eszmélő, egy gondolkozó áramlatnak kellene felfrissíteni az osztrák hadsereget és ennek az áramlatnak kellene követelnie, hogy nemzetünk saját lábára állíttatván, többé ne mint koloncz vonszoltassák az ármádia foszlányos uszályán, hanem mint önálló szervezetében megifjuljon, megedződjék, zálogául a jövő győzelmének. Ez az önálló hadsereg vérszerint való véreink csatakiáltásában mindjárt megtalálná lelkesedésében a tüzet. Családi és nemzeti hagyományok dicsősége villanyozta fel és ennek riadója mellett soha sem látná többé Königgrätz ködfátyolké]jét az ő nagy futásával, hanem látná, a mint Mátyás beveszi Bécs városát, a mint a pozsonyi országgyűlés lelkesedése magyar hadaival megmenti Mária Teréziát, a mint a Simonyiak huszár nemzedéke a franczia trónon veri ki pipáját, a mint a 48-as honvédek beveszik Budavárát. Megírta azt réges-régen a honszerelem első nagy énekese: »Dulee et decorum est pro patria mori«. Költők és hegedűsök nélkül is megsúgja azt a csöndes magábaszállás és tusakodás óráiban minden képviselőnek a szive, hogy idegen czélok igájába nyűgözve, idegen zászló alatt, idegen induló hangjai mellett katonáskodni gyötrelem, a nemzeti eszményekért harczolni öröm; mindenekfölött pedig csak a hazáért édes meghalni ! A battonyai választókerület népgyülésének határozatából. Kész hívei: Verhovay Gyula, Verti Etele elnökök. Mogyoróssy Elek, Frotzri István, Lung Géza alelnökökök. Lakatos Árpád, Mogyoróssy Elek jegyzők.« (Éljenzés a széltohaloläalon.) T. képviselőház! Ez is kormánypárti kerületből jött, Battonyáról; nem tudom, hogy ki ott a képviselő. (Fellááltásolc a szélsöbaloldalon : Babó Lajosi Egy hang a jobboldalon: Babó Mihály! Felkiáltásolc a szélsöbaloldalon: Ezt nem lehet összetéveszteni! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak! Kubik Béla; Mindig inzultálnak minket! (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Ki inzultálja?) Minket nem lehet terrorizálni! Gabányi Miklós: Ez is szabadelvüpárti kerület, t. képviselőház, és ha ez is feliratot küld, a melynek már összeállítása is időbe kerül, akkor nekünk függetlenségi párti képviselőknek kettőzött kötelességünk, becsületbeli kötelességünk, a mellett a programmunk mellett, a melylyel minket ide küldöttek, helyt állani és semmit sem engedni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbcdoldalon.) Mit mondanának választóink, hogy ha mi is elhagynék álláspontunkat? Azt mondanák, hogy r még az ellenzéki képviselő sem tartotta meg igéretét, a melyet választóinak tett, hanem az is csak engedékenynyé válik, mint a szabadelvű párt. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy most már elmondhatom, t. képviselőház, hogy mit kell tennie gróf Tisza István miniszterelnök urnak, hogyha nem fogadná el azt a tanácsomat, hogy ő Felségétől azt követelje, hogy adja meg az 1867 : XII. törvény czikknek a végrehajtását. (Halljuk! Halljuk!) Hát. akkor köszönjön le, mert nincsen értelme, t. képviselőház, hogy mi itt huzzukvonjuk tovább az időt, (Helyeslés a jobboldalon.)
