Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

16 3,?4. országos ülés 1903 november 12-én, csütörtökön. elnök, akiiépen az ő minisztertársai sem a párt bizalmából foglalták el & piros bársonyszéket, hanem az ő bizalmából. És ő itt ismét annak az erős kéznek bizonyult, a mely azt mondja, hogy nekem nem kell afféle konczentráeziós mi­nisztérium, nekem nem kellenek a minisztérium­ban különböző vélemények, nekem nem kellenek skiupulózus emberek, a kik ott, hogyha én a programmomat keresztül akarom vinni, nekem gáncsot vessenek. Nekem megvan a magam lelkiismerete, másnak lelkiismerete ne legyen, hanem a ki ott ül, az velem legyen szolidari­tásban, arra én számithassak bizton és erősen, bármit fogok tenni. Ebben az én kabinetemben nekem akadályt ne gördítsen elembe senki. És megcsinálta a maga kabinetjét és a maga ké­pére teremtette meg. Nem mondom hogy rosz­szul tette, mert ha másként tette volna, az nem lenne az erős kabinet. De azért mégis nagy kérdés, hogy ezzel az erős kabinettel, ezzel az erős kéz politikájával, a melyet ő hirdetett, a mikor Fejérváry még honvédekkel akarta a há­zat megszáüani, kormánya Magyarországra és Magyarország alkotmányára nézve üdvös lesz e vagy sem? jövőjét biztositja-e, vagy jövőjót koczkáztatja- e Magyarországnak és a dinasz­tiának ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon. ) Ahhoz a ponthoz értem, a mely a minisz­terelnök ur programmjában a párt előtt, a ki­lenczes bizottság előtt és a sajtóban is mint legfőbb argumentum szerepelt, a melyet ő ugy fejezett ki, hogy el kell kerülni az összetűzést a korona és a nemzet között. Rakovszky István: Azért vannak a minisz­terek közben! B. Kaas Ivor: Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a miniszterelnök ur közjogi nomenklatú­rájában minduntalan egy nagy német hiba for­dul elő. O mindig a koronáról beszél és a ko­ronát állítja a magyar nemzettel szembe. (Ugy van! balfelöl.) Ez egészen megfelel a német államokban lévő felfogásnak, a hol a »Krone« a király tulajdona, tehát szinonim a fejedelem fogalmával. Tudjuk, hogy ez Magyarországon nincs igy. Hiszen a mikor a boldogult trónörö­kösről Koronaherczeg-utczának nevezték el az Uri-utczát és minden alkalommal hangoztatták, hogy Magyarországon nem korona-örökös van, — mert hiszen azt mindannyian örököljük, — hanem trónörökös, épugy a nemzet közjogának sérelme és a király tekintélyének kisebbítése van abban, hogy ha a helyett, hogy a király személyéről beszélnénk azzal a tisztelettel, a mely mindig megilleti Magyarország koronás fejedelmét minden alattvalója részéről, az ő sze­mélyét igy kimosdatjuk és a koronát állitjuk oda helyette, a koronát, a melyről tudjuk, hogy mi magyarok mindannyian tagjai vagyunk, a melynek jogairól tovább értk ekézni nem akarok, csak megjegyzem azt, hogy ha a királyról van szó ebben a kázbau, akkor tessék azt megne­vezni és ne tessék őt a koronával helyette­síteni, a mely nem azonos a királylyal. (Helyes­lés balfelöl.) : Semminemű konfliktust a király és annak fejedelmi jogai, a nemzet és a nemzet alkot­mánya között el nem fogadhatunk. Biztos va­gyok benne, hogy nincs ebben a házban párt és nincs népképviselő, — legalább alkotmányos alapon nem állhat népképviselő — a ki a ki­rály jogait ne tartaná teljes tiszteletben. Hogy az átruházott felségjogok micsoda magyarázat­tal látandók el, arról mások szólottak. Annyi bizonyos, hogy ezek is közös jogok, mert ha nem volnának azok, akkor nem volnának tör­vénybe iktatva. » alkotmányos « jelzővel. Ezt nem­csak én állítom, nemcsak a ház és a szabadelvű párt ismeri el, ezt a kilenczes bizottság is igy fogta fel. De máskép magyarázta Körber, más­kép magyarázta a chlopy-i hadiparancs szerzője, a mi legveszedelmesebb ellenségeink, ők, a kik a római jog felfogásával, a mely mindent az impériumból, az imperátor személyéből vezet le és az osztrák alkotmányfejlődés alapjaiból in­dultak ki, a kik nem ismerik a mi jogainkat, érzelmeinket, máskép magyarázták azokat saját érdekükben és ily irányú tanácscsal éltek vissza ő Felségénél. Ez volt az a nehezen megmagyarázható pont, a 8. pont, a mely a királyi kihallgatá­soknál a válságot eldöntötte. Nem a magyar közjog, nem is a magyar nemzeti érdek és fel­fogás, nem is a szabadelvű párt meggyőződése, de még a kilenczes bizottsíg megállapodása sze­rint sem, a mely kitért a dolgok elől, hanem eldöntötte egyenesen azon felfogás szerint, a mely a chlopy-i hadiparancsban nyilatkozott meg, Es most jön a mi furfangos Odysseüsünk, és a falovat, a melyben a chlopy-i alkotmányos elmélet ós az osztrák vezérkar vannak elbuj­tatva, szépen becsempészte a szabadelvű párt­körbe. Ide nem hozták be, nem tudom, lelki­ismereti skrupulusból-e, vagy azért, mert itt őrt állunk és az alkotmány ilyentén sarkalatos fel forgatását, megsértését, törvénybeiktatását vagy akár csak a ház nyilatkozatában való helyeslé­sét sem engedtük volna meg; szóval nem tudom, miért nem hozta be a trójai falovat, de denique nem hozta be, ós én nem is csalogatom, hogy hozza be a parlament sánczai közé. Csak hagyja a szabadelvű pártban, hadd törjenek elő ott az osztrák generálisok az ő programmjukkái, az ő javaslataikkal, hadd lássák szabadelvű képviselő­társaink, hogy mit művelnek Magyarország és a haza ellenére, ha azt a politikát, a melynek Beck a képviselője s Tisza István a végrehaj­tója, végig támogatni akarják. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a politika nekünk nem uj, régen ismer­jük azt. Es mi itt egy nagy történelmi pro­czesszussal állunk szea.ben. Egyfelől a magyar nemzet, a mely feléledt halottaiból, megerősö­dött, öntudatra ébredett, és magának követeli a

Next

/
Oldalképek
Tartalom