Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

3íl. országos ütés 1903 november 20-án, pénteken. 207 vénykönyv III. czikkének 14. §-a a honvédelemre nézve felállítja a magyar hadsereget. A király a törvényeket szentesítve megesküszik, hogy azt megtartja és mindenkivel megtartatja. Azonban a törvény még teljesen életbe se léphetett: a Habsburgok esküszegő szelleme máris fellázadt ellene. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S most a nemzet ragaszkodott törvénye által biztosított jogaihoz; az uralkodó fegyveres erővel támadt a nemzetre. S mikor a nemzeti önvédelem hősi elszántsága, világraszóló hadi dicsőséggel szórta szét a jogtipró fejedelem hadait, akkor ez az orosz inváziót vette maga mellé, ennek segítségével vértengert támasztva, gázolta el a nemzetet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De a vérszomjas hatalomnak nem volt elég a vérözön, mely patakokban áztatta az ország tereit, a kik el nem hulltak a dicső csatákon, hogy rajtok boszuját kitöltse, azokra bitó, vérpad és vak börtön borult. Isten és emberek előtt kiáltjuk, hogy te tetted, ezt, Ferencz József, magyarok királya! Oh igen, még szinét sem látta, már érezte keze súlyát. Még csak gyermeknek tartá, s már halálos Ítéletek alatt olvasta Ferencz József nevét az eltiprott Magyarország. A nemzet tizenhét évig hurczolta újra a rabigát. Titokban sírt, mert hangosan még panaszkodni sem volt szabad. De nem hiába monda a költő: s A porba omlott szép haza Fel fog virulni még. Van biró a felhűk felett! Áll a villamos ég!« A bíró megjelent. Az Isten rátette a kezét a nemzetirtó gyilkos hatalomra. Poroszország szétszórta Ferencz József seregeit. A király Magyarországra futott. S a nemzet, melynek jogbiztositó törvényleveleit széttépte, s legjobb fiait bitóra, börtönre hurczoltatá : megsajnálta a futó királyt, s a haza földén, melynek minden porszemét vérrel áztatta: tárt karokkal fogadá. S bocsássatok meg dicső halottak: a nemzet fályolt vetett a keserves múltra, bár e fátyol alól a nemzeti mártírok seregének végső sóhaja még ma is és örökké égető kinnal csapkod felénk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az eltakart vértenger, millió köny és sóhaj felett kezet fogott a hűséges nemzet és a letört király. Törvényt ültek. S az 1867 : XII. törvényezikk 11., 12., 13 ik szakaszaiban a magyar hadsereg újból törvénybe iktattatott. Magyar hadseregnek más vezénynyelve mint magyar, el nem képzelhető. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy nemzet hadseregének más czimere és zászlaja, mint a nemzeté, nem lehet. De a törvényhozás a törvény világos rendelete ellenére 1867 óta bűnös könnyelműséggel elnézte, hogy a nemzet fiait osztrák jelvények alatt, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) német nyelven vezényélteti a magyar király. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: A legnagyobb visszaélés! Gabányi Miklós: A nemzeti öntudat azonban végre felébredt, s a magyar nemzet ősi jogaiért küzdő függetlenségi párt az országgyűlésen a törvények alapján ez év elején kijelenté, hogy se adót. se ujonezot nem szavaz meg a hadsereg számára mindaddig, míg a magyar hadfiak magyar nemzeti czimerrel, magyar nemzeti zászló alatt, magyar nyelven nem vezényeltetnek, (Uqy van! a szélsobaloldalon.) s a katonák által a király iránti hűség mellett a magyar alkotmány iránti hűségre is le nem tétetik az eskü. Nessi Pá!: Amerikában valamivel tisztultabb felfogások vannak, mint ideát! Gabányi Miklós: A magyar nemzet — egy koncz és kitüntetés után sóvárgó parányi töredék kivételével •— mint egy ember állt föl a nemzet jussaiért küzdő képviselő támogatására. Azért lesz indokolt felolvasni a küldöttségeket és szózataikat. (Uqy van! a szélsőbaloldalon.) S a király a nemzet törvényes követelésére azt kiáltja vissza, hogy: soha! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a királyi rideg, visszautasító szó felujulása a Habsburgok százados esküszegésének és önkényes erőszakának. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Csak a nemzet higgadtságának és bölcseségének, a törvényre támaszkodó hiterejének köszönhető, hogy ezen rideg, visszautasító királyi szó által támasztott nemzeti elkeseredés már eddig is vérbe, lángba nem borította az országot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De mi érezzük, hogy egy ujabb magyar szabadságharcz szele verdesi homlokunkat. Ezen érzet kinos aggodalma késztet bennünket, hogy a tengereken át felétek kiáltsunk, magyar testvéreim, hogy a hazaszeretet szent lelkesedésében együtt érzünk veletek! Oh, a hazaszeretet az, mely Rómát nagygyá, Athént függetlenné, nagy Napóleon és Magyarország szabadságért küzdő seregeit világbámulat és csodálat tárgyává tévé, Leonidas emlékét megörökité, Marathon mezejét egy nagy Pantheonná alakította, melynek ragyogó boltozatja az ég milliárd csillagaival, örökké égő lámpája az utókor örök hálája, emléke fenmaradásának legbiztosabb, leghívebb őre a történelem. Ez a felséges, isteni hazaszeretet az, mely küzdelmetek láttára és a minden perezben bekövetkezhető nagy megpróbáltatás sejtelmére hévvel, lánggal ragadja meg lelkünket, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) S mikor ezen hazaszeretet nevében a küzdelemben való kitartásra buzdítunk benneteket: tudomásotokra hozzuk, hogy Amerikában immár közel másfél millió magyar él s ennek minden fegyverfogható tagja azt kiáltja felétek, hogyha