Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

3k0. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 181 T. képviselőház! Említettem a kibontakozás gondolatát. Nehogy azonban félreértést keltsenek szavaim, kénytelen vagyok ehhez még néhány megjegyzést fűzni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban is kijelentem, hogy erről a kérdésről senkivel sem beszéltem, hogy ehhez a felszólaláshoz nekem senki részéről megbízatásom nincsen, és hogy ennek folytán tisztán egyéni meggyőződésem kifolyása az, hogy én a nemzet azon jogának elismerésében, hogy nyelvének érvényesüléseért bármikor küzdhet, továbbá annak elismerésében, és különös hangoztatásában, hogy épen a nemzet ezen joga képezi az ígért vívmányok legbiztosabb garancziáját: egy olyan kiindulási pontot látok, a melynézetem szerint — eredményre vezethet. Eredményre azonban csak akkor vezethetne, hogy ha ezen kiindulási ponthoz hozzájárulna a szabadelvű párt részéről azon Ígéret, hogy az esetben pedig, ha a vívmányok nem hajtatnának végre kellő időben és kellő módon, maga a szabadelvű párt is a küzdők közé fog állani, T. ház! Nézetem szerint — ismétlem, csakis egyéni nézetem szerint — meg lehetne itt találni egy kiindulási pontot, a mely további tárgyalások alapját képezhetné és a melyen továbbhaladva, megtalálhatnék a kibontakozás útját. De, t. ház, ehhez még egyet hozzá kell fűznöm és pedig arra vonatkozólag, a mire nagyon gyakran hivatkoznak a túloldalon, hogy t. i. az obstrukczió milyen káros. Arról, hogy az eddigi obstrukczió káros volt-e vagy nem, eltérhetnek a vélemények. Én példának okáért azon nézetben vagyok, hogy az esetben, ha ezen harcz megszüntetése után a tényleg felkeltett közszellem helyes irányba fog tereltetni, ugy sokkal nagyobb lesz az ebből eredő haszon, mint a milyen nagy az eddigi múló kár. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) De egy tekintetben nem térhetnek el a vélemények és pedig abban a tekintetben, hogy ha ezen harcz megszüntetése után rövid idő múlva hasonló harcz keletkeznék, akkor, t. ház, megrendülne nemcsak a mi gazdasági életünk, hanem megrendülne jelenlegi alkotmányunkba vetett hitünk is. Azért emlitem fel ezt a kibontakozással kapcsolatban, mert ezzel arra akarok rámutatni, hogy ennek a kibontakozásnak reálisnak és alaposnak kell lennie, és hogy lehetőleg fel kell ölelnie mindazon kérdéseket, a melyeknél emberi számítás szerint obstrukczió képzelhető, (ügy van! balfelül.) Inkább tartson ez az állapot még egy évig, semhogy egy év múlva ez a helyzet ismétlődhessék; (Elénk helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Én olyannak szeretném látni ezt a kibontakozást, hogy az lehetőleg kizárjon minden további obstrukcziót mindaddig, a mig a magyar nemzet elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy felvegye a harczot és kivívja a nyelvkérdés terén a döntő ütközetet. Olyannak szeretném látni ezt a kibontakozást, hogy lehetőleg minden napirenden lévő kérdés megoldást nyerjen és elintézetlenül ne maradjon csak egy, t. i. a nyelv joga a hadseregben. Még egy dolgot kell ehhez hozzátennem és pedig azt, hogy nézetem szerint a sors valósággal ujjat látszik mutatni nekünk arra nézve, hogy mely utón találhatjuk meg a kibontakozást. Tudjuk ugyanis, hogy az Olaszországgal fennálló kereskedelmi viszonyunk bizonyos intézkedéseket tesz szükségessé. Tudjuk azt is, hogy e tekintetben pártközi megállapodás létezik, és nem hihetem, hogy ezen pártközi megállapodást az igen t. miniszterelnök ur önhatalmúlag meg akarná változtatni. Ez a körülmény egyenesen arra utalná a t. miniszterelnök urat, hogy pártközi konferencziát hívjon össze, a mely nézetem szerint alkalmul szolgálna arra, hogy mindazok, a kik a végleges szakítás előtt még egyszer latba akarnak vetni mindent: minden reményt és minden veszélyt, minden hasznot és minden kárt, a kibontakozás kérdése felett is gondolkodhassanak. És én nem tudom elképzelni, hogy ha ugyanazon egy nemzet fiai, ugyanazon egy kiindulási pontból kiindulva, ugyanazon czél felé törekednének: ily körülmények között ne tudnának eltalálni egy eljárási módot, a ,mely a közösen szeretett hazának javára válnék. Én, t. ház, tudok ilyen módot képzelni, és azért emiitettem most ezt a kérdést, a midőn még nincs eldöntve, hogy vájjon a jelenlegi harcz egy múló háború hátvédének, vagy pedig egy ujabb háboru előőrsének az összeütközése-e ? (Helyeslés bal felől.) Endrey Gyula jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! A tegnap e képviselőházban lefolyt jelenet feljogosít engem arra, hogy a t. túloldalhoz forduljak és felkérjem az ott ülő t. képviselőtársaimat, hogy gondolják meg jól a mai helyzetet és jöjjenek a nemzeti küzdelemben segítségünkre épen ugy, (Helyeslés a szélsobaloldalon) mint a hogy tegnap tették ezt az ország alkotmányának megvédésében. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Szőts Pál: A mikor kell, mindig! Szederkényi Nándor: Tegnap önök teljesítették hazafias kötelességüket, emelkedjenek tehát ma is fel a nemzeti érzelem magaslatára, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) ne járjanak mindig a gyáva opportunizmus, a magát megalázó udvaronczkodás útvesztőiben. (Helyeslés a szél.s'öbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelöl! Micsoda beszéd ez? Hogy mer igy beszélni?) Gabányi Miklós: Legyenek magyarok és nem osztrák talpnyalók! (Mozgéis jobbfelöl.) Szőts Pá!: Gabányitól nem kérdezzük! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Szederkényi Nándor: Ha önök szivükön viselik a haza sorsát és azt, hogy e küzdelemnek mielőbb vége szakadjon, akkor jöjjenek segítségünkre és azt a nyolez pontot, a melyet megalkottak, toldják meg még egy ponttal, a melyben a magyar nyelvnek ősi jogát nem újból felállítani, hanem visszaszerezni (Élénk helyeslés