Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

150 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. gyár parlamentben hangsúlyozni, hogy a közös hadsereg nem egységes. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Sehol a törvény ezt ki nem mondja, sőt gondosan kerüli; a törvény világosan és határozottan, expressis verbis megmondja, hogy csakis a magyar hadseregnek, mint az egész hadsereg kiegészítő részének vezérlete-, vezénylete- és belszervezetére vonatkozó felségjog az egységes, de ez is csak alkotmányos fejedelmi jog, a mely a király által alkotmányosan és egységesen intézendó'nek ismertetik el. Ezt mondja a törvény. Az, hogy egységes hadsereg volna, törvényünkből nemcsak nem következik, hanem a törvény szövege ennek határozottan, világosan és egyenesen ellenmond. És ha dr. Körber ur, az osztrák miniszterelnök, ennek daczára és ennek ellenében ezt állítja, akkor vagy nem ismeri a mi törvényünket, vagy pedig határozottan rosszhiszemű, (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Körber miniszterelnök ur álláspontját akkori beszédében ugy fejezte ki, hogy: »kijelentjük bátran, hogy minden osztrák kormánynak a közös hadsereg minden ügyére vonatkozó és őt illető befolyását minden időben törvényes terjedelemben biztosítottnak kell látnia.« Azután emeltebb hangon a császári felhatalmazásra való hivatkozással jelenti ki, »hogy felhatalmazott annak a Reichsrath előtt való határozott hangsúlyozására, hogy a hadsereg minden kérdésében Ausztria törvényes befolyása biztosíttassák,« Mit jelent ez, t. képviselőház ? Azt jelenti, hogy dr. Körber osztrák miniszterelnök ur világosan és határozottan megtagadja Magyarországnak azon jogát, hogy minden ügyében a magyar törvényhozás, tehát az országgyűlés és a király együttesen határoz és abba senkinek, de senkinek a világon beleszólása^ nincsen. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Épen azért teljesen tévesnek kell jeleznem a miniszterelnök ur felfogását e tárgyban, melyet programmbeszédében kifejezésre juttatott, midőn azt mondotta, hogy vannak olyan ügyek, a melyek igaz, hogy a magyar országgyűlés által intézendők el, de melyek életbe csak akkor léptethetők, a melyeknek hatálya csak akkor lehet, a melyek csak akkor hajthatók végre, ,ha hasonló törvények hozatnak Ausztriában. Én nem igy ismerem a magyar alkotmányt, nem igy fogtam fel törvényeink szellemét, hanem ugy, hogy Magyarország ügyeiben határozni kizárólag csak a magyar törvényhozásnak van joga, és a mit a magyar országgyűlés a koronás királylyal együttesen elhatároz, az törvény, a mely minden egyéb feltétel nélkül végrehajtható és végrehajtandó. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Es senki másnak abba beleszólási joga nincs, és mi azt nem tűrhetjük! Endrey Gyula: Pár évvel ezelőtt ott is tudták ! (Egy hang a szélsobáloldalon: Már elfelejtettél-.') Nessi Pál: Ez olyan világos tétel, ez a mi alkotmányunknak olyan elemi szabálya, a melyet sehol, de sehol ez országban tagadásba venni nem lehet és nem szabad, legkevésbbé szabad tagadásba venni itt a házban, a mely hivatva van ezen jogok egy részét gyakorolni. És mit mond dr. Körber ur tovább? Azt mondja (olvassa): » Foglalkoztunk kötelességszerüleg az ujonczállományra vonatkozó követelésekkel«, — t. i. a magyar követelésekkel — »és ezek közül némelyeket az érvényben levő kiegyezési törvény szempontjából is, a melyek a közös hadsereg szervezetét és jellegét nem érintik, olyanoknak találtunk, a melyekről beszélni lehet, vagy a melyek meg vannak engedve.* Szóval kegyesen konczedálni méltóztatik Körber doktor ur, hogy törekvéseinknek van olyan része, a melyhez esetleg ő is hozzájárulhatna. Hát mi az ő hozzájárulását nem kérjük, nem követeljük, nem is fogadjuk el; arra nekünk semmiféle szükségünk nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) B. Kaas ivor: Nem tűrjük! Nessi Pál: A magyar országgyűlés azt fogja elhatározni, a mit lelkiismerete és bölcsesége szerint jónak és helyesnek lát, (Ugy van! a szélsobáloldalon.) és ha a magyar országgyűlésnek ezt a. határozatát a király szentesitette, ugy senkinek a világon abba beleszólása nincs, senkinek jóváhagyására és hozzájárulására többé szükségünk nincs és a netán bárhonnan jelentkező ilyen szándékot egyszerűen visszautasítjuk. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Kijelenti dr. Körber ur, hogy »ezek közé« — ezen discutable kérdések közé — »semmi esetre sem tartozik azonban a vezénylet vagy szolgálat nyelvének megváltoztatása.* T. ház! Tegnapelőtti beszédemben mutattam rá azon veszedelmes felfogásra, mely a t. kormánypárt programmjában kifejezésre jutott, midőn azt mondtam, hogy azzal a programmal a magyar nyelv sírját akarták megásni az állami élet azon nagy részében, a melyet hadsereg név alatt ismerünk; mert nem lehetséges, hogy az állami élet oly nagy szervezete, mint a minő a a hadsereg, egészen kivonja magát a nemzeti élet tevékenységéből, egészen kivonja magát a nemzeti érzésből, a nemzetnek reá való befolyása alól, mert a nemzeti nyelv olyan kellék, olyan sajátság, a mely kell, hogy az állami élet minden szervezetében a legnagyobbtól a legkisebbig hatályos legyen (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és abban érvényesüljön. T. ház! íme, az önök programmjának hatása ! Itt van az osztrák miniszterelnök, a ki egészen hasonlóan gondolkodik. Körber doktor ur levonja a konzekvencziákat akkor, a midőn szórói-szóra idézi a chlopyi hadiparancsot, a mely azt mondja: »közös és egységes, mint a milyen, legyen és maradjon hadseregem.« T. ház! Kell, hogy minden embert eltöltsön ugy Magyarorországon, mint Ausztriában az az érzés, hogy aggódó gonddal kell ügyelni annak a magas ál-