Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-338
136 338. országos ülés 1903 Elnök: Nessi Pál képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki jogokba szíveskedjék bele nem avatkozni. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Nyegre László: Semmi zaj nem volt. Ez kötekedés! Nessi Pál: Ehhez nem vagyunk hozzászokva ! Visszautasítom! (Felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Elnök : A képviselő urnak nincs joga az elnöki figyelmeztetést visszautasítani és ezért most rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nessi Pál: Micsoda basáskodás ez itt ? Xem vagyunk kaszárnyában! Sándor Pál: Nagy hang nem imponál! Babó Mihály: Hogy Magyarország anyagi érdekeit Ausztriával szemben a t, 67-es kormányok milyen lelkiismeretesen kezelték, épen ennél az esetnél van egy részlet, a mely ezt megvilágítja és igazolja azt, hogy Magyarország érdekei Ausztriával szemben még csak meggondolás tárgyát sem képezték, annál kevésbbé intézkedés tárgyát. Tudja a t. miniszterelnök ur azt, hogy azokban az államadóssági összegekben, melyek után a 29 milJió 188.000 forintot fizeti Magyarország évenkint, számba volt véve az a 80 milliónyi bankadósság, mely az osztrák bankot cselekvő követelésként illette, tehát ezen részlet törlesztése ebben a 29,188.000 forintban bent foglaltatik. És mi történt? Az 1878 : XXVI. törvényczikk, melyen alá vanirva Ferencz József s. k., Tisza Kálmán s. k, ezen 80 millió bankadósságra ujabb törlesztési és fizetési módozatot állapit meg, tehát még egyszer hárít egy terhet a magyar állam és nemzet nyakába méltányosságból azért, hogy a jó szomszéd össze ne roskadjon azon teher alatt, melyet a mi leigázäsunkra fordított, s melyet már egyszer magunkra vállaltunk. Ha takarékoskodni akar a t. kormány, ezekkel a kérdésekkel méltóztassék foglalkozni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszszük és reméljük, hogy a kormányban lesz erő és akarat arra is, hogy belügyi kérdéseinkben a takarékosságot akként fogja érvényesíteni, a mint azt a nemzet jól felfogott érdeke igazolja és indokolja, mert ellenkező esetben kénytelenek vagyunk abban a meggyőződésben élni, hogy a takarékosságot a mi nemzeti életünk rovására és a közös intézmények erősbitéBére akarja a kormány gyakorolni, ehhez pedig mi, kik ezen az oldalon ülünk, segédkezet nyújtani nem fogunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen el nem ismerni, hogy Magyarország súlyos politikai és közgazdasági helyzetbe jutott. Ezen igazság elől mi sem zárkózunk el, azonban kell, hogy a kérdés tisztáztassék arra nézve, vájjon ezért a szerencsétlen állapotért kit terhel a történelem ítélőszéke előtt a felelőség. Miután az ellenzék ismételve felajánlotta azokat a módozatokat, a melyek alkalmazása esetén először elkerülhető, másodszor megszüntethető lett volna az ex-lex, a történelem ítélőszéke ovember 17-én, kedden. előtt a felelőség- egyedül a volt kormányt, s az azt támogató többséget fogja terhelni; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert lehetetlen, hogy egy kisebbség, mely a törvényhozásnak ép ugy tényezője, mint a többség, mely a törvényalkotás nehéz munkájában ép ugy kell, hogy részt vegyen, mint a többség — mert ez nem a többség kiváltságos joga — ne érezze azt a súlyos erkölcsi felelőséget, hogy akkor, mikor a nemzet jogairól, jövendője alapításáról van szó és látja, hogy mindezeket lerombolni, megsemmisíteni szándékolnak, felemelje tiltakozó szavát, s elébe álljon ennek az áramlatnak, mely az országot végveszedelemmel fenyegeti. Szembe állottunk a kormánynyal és a kormányt támogató többséggel, miért? Azért, mert hazafias meggyőződésünk az, hogy ez a legkényesebb kérdés nem a külsőségek kérdése, hanem a nyerserőuek kérdése, hogy az a nemzet teste integritásának fontos kérdése és hogy kétségbevonhatlanul bizonyos az, hogy minden nép csak annyit ér és törvényei addig törvények, míg azok érvényesítésére a nyerserő rendelkezésére áll. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi keressük a módot és az alkalmat, hogy megsemmisítsük ezt a szerencsétlen rendszert, mely átjátszotta a hatalom kezébe mindazokat a tényezőket, melyek a nemzet védelmére vannak hivatva akkor, ha törésre kerül a dolog, ha azok kérdés tárgyává tétetnek. Mi ugyanis, t. képviselőház, a nemzet és ország iránti hazafiúi kötelességből kerestük és keressük az utakat és módokat arra, hogy a nemzet a rendelkezési jogot a felett a nyerserő felett, a melyet puszta tömegnek tekint a hatalom, visszaszerezze magának, mint éltető testrészét a nemzetnek, azért, hogy az áthatva a hazafias érzülettől, áthatva a nemzet jövendője iránti köteles tisztelettől, ezzel a nemzettel, annak felfogásával és érzületével mindenkivel szemben, ha azt az idők és körülmények kívánják, a nemzet jogainak védelmeért együtt haladjon és küzdjön. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt nem tudta a t. többség és a t. kormány megérteni, mi a felett csak sajnálkozni tudunk. Legyenek a túloldalon arról meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy igenis megértették a nép milliói, tudják és érzik, hogy mi a nemzetet önmagának akartuk és akarjuk visszaadni akkor, a midőn ezeknek a jogoknak érvényesítését követeljük, a melyek úgynevezett nemzeti vívmányok gyanánt ismeretesek, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Akkor, a midőn ezt a küzdelmet nem sikerült leverni a passzív rezisztencziával, akkor, mikor nem sikerült ezt a küzdelmet lehetetlenné tenni a kilátásba helyezett erőszak fenyegetésével, akkor, midőn a legnemtelenebb utón és módon kiséreltetett meg az obstrukcziónak leszerelése a megvesztegetéssel: ne méltóztassanak csodálkozni, ha azok, a kikben az erkölcsi érzésnek csak egyetlenegy
