Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-338
november 17-én, kedden. 133 338. országos ülés 1903 lehet megcsinálni az állam pénzügyi viszonyainál fogva, akkor a többet megadni teljes lehetetlenség. És vájjon gondolja-e a t. miniszterelnök ur azt, hogy az ő általa teljes joggal feldicsért jegyzőink — mert még kormány részéről ilyen nyilatkozat nem történt, pedig már régen meg kellett volna történnie — midőn a miniszterelnök ur azon kijelentést teszi, hogy én az állami funkczióknak egy részét — mert azokkal vannak jegyzőink túlterhelve — le akarom venni a jegyzők válláról: hiszik-e és hihetik-e, hogy ha a munkának egy részét elveszi tőlük, akkor egyúttal fizetésemelést is megállapit részükre? Ne méltóztassék a t. miniszterelnök urnak olyan naivnak gondolni azokat, hogy ne tudnák és ne éreznék, hogy egyszerre munka-kevesbletet és fizetés-többletet, ilyen bőkezűséget a magyar kormánytól, különösen a takarékosság elve mellett és az állam kedvezőtlen pénzügyi viszonyai között, képzelni és várni is teljes lehetetlenség. Tehát legyen nyugodt a t, miniszterelnök ur, az itt első pillanatra ügyesen felállított kortespolitikája a gyakorlatban csődöt fog mondani, mert bizony annak komoly gondolkozású ember felülni nem fog. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem az elnök urat, méltóztassék öt percznyi szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: T. ház ! A tanácskozást folytatjuk. Babó képviselő ur folytatni fogja beszédét. (Ralijuk!) Babó Mihály: T. ház! A miniszterelnök ur a kormány álláspontjának és követendő vezéreszméjének tüntette fel, mint az imént félbeszakított beszédemben már jeleztem, a takarékosság kérdését. Megvallom őszintén, hogy ezen kérdéssel kapcsolatban a t. miniszterelnök ur által tett kijelentések rám tulajdonkóp megnyugtatókig hatottak annyiban, hogy azon gondolatokat és felfogásokat juttatta a t. miniszterelnök ur kifejezésre, a melyeket az 1902-iki költségvetés tárgyalása alkalmával a magam részéről is a legvilágosabban kifejeztem. (Halljuk ! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) És csodálatos, de a miniszterelnök ur, a ki politikai egyéniségánál fogva mindenkor kombináczióban volt a miniszterelnökségre, mint országgyűlési képviselő akkor az ellenkező álláspontot foglalta el, és nem törekedett felvilágosítani az akkori kormányt arról, hogy ha azon az utón halad, a mely a törvényjavaslatban kifejezésre lett juttatva, akkor ellenkezésbe jő azokkal a feladatokkal, a melyeket a kormánynak megoldani kötelessége! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nem valósithatja meg a tisztviselői fizetésrendezés kérdését a takarékosság elvénél fogva ós következményekép. Én beszédemnek, melyet a költségvetés általános tárgyalása alkalmával tartottam, erre vonatkozólag következő részét fogom felolvasni. Akkor a t. pénzügyminiszter ur nagyon szép, lelkes és a tisztviselői kart igazán magával ragadó beszédet tartott, úgyannyira, hogy szinte kizártnak volt tekintendő az, hogy a tisztviselői fizetések rendezésének kérdése megoldást ne nyerjen és a napirendről valaha levétessék. Elnök: Én a szólásszabadságot , . . (Nagy zaj.) nem akarom korlátozni, de a tisztviselők fizetésének rendezése nincsen nflpirenden. (Zajos ellenmondások bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Szorosan összefügg ! Elnök: Kérem, háromnegyed órán át (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) beszélt a képviselő ur erről a tárgyról; már most kérem, legyen szives a napirenden levő tárgyra térni! (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Nessi Pál: Ez a szólásszabadság korlátozása! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj.) Ugron Gábor: Összefügg, mert tudnunk kell, hogy melyik szükségesebb, a katonatisztek fizetése, vagy az állami tisztviselők fizetésének rendezése. Éz nagyon lényeges dolog. (Folyton tartó nagy zaj balfelöl.) Nessi Pál: Ugy látszik, kezdődik az erőszak! (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások jobbról: Ott van az erőszak!) Babó Mihály: Én azt nagyon jól tudom, hogy az elnöki tekintély, az elnöki állás méltósága kizárja azt, hogy én az elnök ur kijelentésével vitatkozást folytassak, és rövid parlamenti működésem alatt sohasem vétettem ezen szabály ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ISTem emlékszem, hogy én akár a házszabályokat, akár az elnöki figyelmeztetést valaha figyelmen kivül hagytam volna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De én azt gondolom, hogy túllépte a t. elnök ur hatáskörét akkor, a midőn az én szólásjogomat korlátozni szándékozik. (Zajos helyeslés balfelöl. Elnök csenget.) Elnök: A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem teszi, de valójában mégis bírálatot gyakorol az én elnöki kijelentésem felett, mely a házszabályok 221. §-án alapul. Éz azt mondja (olvassa): »Egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani vagy a tárgytól való eltérés eseteiben őt figyelmeztetni.« Az én elnöki kötelességem volt ez, (Helyeslés jobbfelöl.) ezt én bírálat tárgyává tenni a házszabályok értelmében nem engedem. Én elnöki kötelességet teljesítek, nem élek vissza elnöki jogaimmal egyáltalában soha, de igenis, jogom volt a házszabályok értelmében a képviselő urat most, midőn már második órája beszél, figyelmeztetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: Joga van akármeddig beszélni ! Elnök: Igen, de már háromnegyed órán át beszél a tisztviselői fizetések rendezéséről, a mi nincs napirenden. Ez mégis csak sok. (Élénk
