Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. 115 részt egyszersmind alkotmányunkat is mélyen érintené, mert a kormány kereskedelmi szerződést megkötni, meghosszabbítani törvényhozási felhatalmazás nélkül nincs jogosítva. Igaz, hogy a kormánynak gondoskodnia kell, mielőtt a szerződéseket megköthetné, bizonyos előmunkálatokról is. De én ezen előmunkálatoknak nem azokat a provizórius intézkedéseket tartom, sőt azokat teljesen kizárom, hanem az uj autonóm vámtarifa tárgyalását és megállapítását. Ezeket az előfeltételeket kellett volna már a múlt kormánynak, elkezdve Széll Kálmán kormányától, egész a miniszterelnök ur kormányáig, mint legfontosabb kérdéseket idehozni a ház elé, ezeket letárgyaltaim és azután ezeknek elkészültével megindítani a tárgyalásokat a külfölddel, Mert ha autonóm vámtarifánk nincs, akkor nincs milyen alapon megindítani a külfölddel a tárgyalásokat. Csak nem veheti komolyan a kormány, hogy az autonóm vámtarifa-javaslat alapján indítsa meg a tárgyalásokat a külfölddel? Nincs tehát tárgyalási alap. Minthogy pedig ez hiányzik, a vámtarifa-javaslat elkészültéig a a kereskedelmi szerződések iránti tárgyalások nem indíthatók meg. Ha az egész ország gazdasági életét és gazdasági életének fejlődését veszem figyelembe, azt látom, hogy ezen olasz kereskedelmi szerződés megújítása bénitólag hat egész gazdasági életünkre. A bécsi félhivatalos és a kormányhoz közel álló egy pár budapesti lap szerint is a kormány azt szándékozik tenni a legutóbb Bécsben megtartott vámkonferenczia tárgyát képező olasz kereskedelmi szerződés körül, — mint a hogy ez onnan egyes lapok utján kiszivárgott — hogy a borvám-klauzulát ugyan eltörli, azonban bizonyos mennyiségű és bizonyos minőségű olasz származású borokat vámkedvezmény utján kíván Magyarországba behozni, vagyis jobban mondva kontingentálni kívánja a borbehozatalt mennyiségileg és minőségileg is. Én, t. képviselőház, ebben, — mint a hogy azt már a házban más alkalommal is és a bizottságban is kifejtettem, — egy nagy veszedelmet látok. Ez a veszedelem abban áll, hogyha mi Olaszországnak bármily kedvezményt adunk is, azok a kedvezmények felélednek a velünk legtöbb kedvezményi viszonyban álló más országokra nézve is. Az 1896-ban a francziákkal között megállapodásunk értelmében nekünk nem is szabad ezt tennünk, vagy ha teszszük, Francziaország semmi szin alatt nem fogja 1904. január 1-énél tovább tűrni azt, hogy az ő borai más vámelbirálásban részesüljenek, mint az olasz borok. A franczia közgazdasági tudósításokban olvastam, hogy valóságos akczió indult meg Erancziaországban arra nézve, hogy figyelemmel kisérjék Ausztria - Magyarországnak Olaszországgal szemben elfoglalandó álláspontját. Az tehát világos, t. ház, hogy azt a kormányt, mely ugy akarna eljárni, mint emlitettem, az 1899 : XXX. t.-cz. megsértésének vádja illethetné és bizonyos az is, hogy a külföldi borok beözönlését nem leszünk képesek megakadályozni, hogyha a kormány ezen szerződések körüli tárgyalásoknál már most ilyen intencziókból indul ki és valaha ilyen törvényjavaslattal állana a ház elé. Xem akarok most részletesebben kiterjeszkedni az általam itt e házban már többször hangsúlyozott azon kérdésre, hogy nekünk tulajdonképen nincsen is olyan nagy okunk félni az Olaszországgal való szerződésünknek kis időre való felfüggesztésétől. Nincsen okunk ettől félni, mert hiszen, ha a kereskedelmi mérleget, a mint már voltam bátor ezt egyszer itten kifejteni, Magyarország és Olaszország között felállítjuk, akkor még mindig az olaszok vannak felettünk előnyben. Én tehát nem látom szükségességét annak, hogy az 1899 : XXX. törvényezikk legkisebb mértékben való megsértése árán is az Olaszországgal kötendő szerződésnek tárgyalásába már most belebocsátkozzunk. Kötelességemnek tartom azonban kijelenteni, hogy nem zárkózom cl annak elbírálásától és tudatában vagyok annak, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése gazdasági exisztencziánk biztos, konszolidált alapokra való fektetése szempontjából első és főfontosságu követelmény a törvényhozással szemben. Első és főfontosságu kérdésnek tartom tehát ezt, de nem tartom alkalmasaknak az ideiglenes intézkedéseket erre nézve; sőt veszélyesnek tartom az országnak ezen intézkedések felől való bizonytalanságban tartását, veszélyesnek tartom ezt az ország közgazdasági helyzetére és gazdasági fejlődésére nézve. A gazdasági helyzet napról-napra való kombináczióktól, kormányoknak ötletszerű nyilatkozataitól, sőt — mint most is — a kor máuyoknak gyakori változásától függőben nem tartható. Mert ha ezektől tétetik függővé, akkor gazdaságilag sohasem fogunk konszolidálódni. És ha épen a most lejárt olasz kereskedelmi szerződéseknél azt tapasztalom, hogy a kormány semmi támpontot nem ad arra, hogy az ország gazdaközönsége és borkereskedelme magát tájékozva lássa, hogy milyen irányt akar a kormány követni: azt hiszem, indokolt és sürgős volt ezen interpelláczióm Magyarország borgazdasága, bortermelői és borkereskedői érdekében. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) A következő interpellácziót intézem tehát Magyarország miniszterelnökéhez, mint a kormány fejéhez: Tekintettel a küszöbön álló olasz kereskedelmi szerződés lejártára, mit szándékozik a magyar kormány tenni az olaszországi kereskedelmi szerződést illetőleg és pedig annak ugy formai, mint érdemi részére nézve? T. ház! Mint e pártnak tagja, a ki át van hatva az ország súlyos helyzetétől és mint a ki nagyon óhajtaná, hogy végre a rendes munkál15*