Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-337
102 337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. midőn az ujonezlétszámmegállapitás tiz esztendeje lejárt, szándékban volt uj organikus véderő/javaslat készítése, mert nemcsak ebben a kérdésben, hanem sok más kérdésben is időközben annyi szükséglet merült fel, hogy ezekről gondoskodni kell. Az osztrák állapotok 1899-ben oda fajultak el, hogy erre mód és alkalom nem kínálkozván, kénytelen volt a hadügyi kormányzat ettől a kívánságtól elállani, és az ujonczlétszámot provizórikus törvényben megállapítani. Ugy-e bár így van? így lett megállapítva, 1899-re, 1900-ra, 1901-re és 1902-re, s ezt akarták megismételni 1903-ban, azonban máig ez nem sikerült, és remélhetőleg az idén nem is fog sikerülni. T. képviselőház! Midőn a körülmények a helyett, hogy megjavultak volna, ennyire megromlottak, mert most már nemcsak Ausztriában nem engedik meg a dezolált állapotok az uj véderőtörvény megalkotását, hanem a mi viszonyaink, az az álláspont, a melyet a t. többség a maga programmjában és a hadsereg fővezére az ő chlopy-i hadiparancsában és gr. KhuenHéderváryhoz intézett leiratában elfoglalt, szintén nem engedik meg azt, hogy az országgyűlésen kisebbségben lévő, de a nemzet nagy többségét képviselő, annak felfogását hirdető párt ahhoz hozzájáruljon, vagy azt keresztül engedje: akkor ilyen terminust adni, hogy ezen kérdések a véderőtörvény megalkotásánál lesznek megoldhatók, ezen kérdéseknek legalább is ad graecas calendas való elhalasztását jelentik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi tehát ebbe bele nem nyugodhatunk, hanem igenis az a kivánságunk, hogy ha sikerülni fog — hiszen egyszer sikerülni fog — a mi küzdelmünk győzelmével természetesen, a parlamenti munkásságot és békét helyreállítani, hogy a kétéves katonai szolgálat kérdése azonnal szőnyegre hozassék, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy az ujonczlétszám megállapítása és a póttartalék kontingentálása minél hamarább megtörténjék, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és ez ne halasztassék, mert hiszen csak arra mutatok rá, hogy az a körülmény, hogy a póttartalék jelenleg nincs kontingentálva, milliókat emészt meg. És ha már ilyen nagy áldozatot kell hoznunk, akkor az a kivánságunk, hogy a póttartalékosok kontingentáltatván, azoknak csak egy része jusson a közös hadseregnek, a mi pedig a kontingensen felül megmarad, az adassék a honvédségnek, hogy ez által emeljük és erősítsük a honvédséget. (Ménk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Most jövök a legfontosabb pontokhoz, azokhoz, melyek ezen mai helyzetnek tulajdonképen tengelyét képezik, mert hisz ezeken fordul meg az, hogy itt e házban a parlamenti rendes munkásság helyre nem állhat, a nemzet kénytelen jelenlegi válságos helyzetében tovább is megmaradni, és mi kénytelenek vagyunk, bármennyire látjuk és bármennyire érezzük ezen helyzetnek súlyos voltát, a kormányzat által előterjesztett és meggyőződésünk szerint a válságot előbbre vivő javaslatokat visszautasítani és ez által azt a kormányzatot megakasztván, azt a kormányt, mely a nemzeti akaratnak nem igazi kifejezője, mely annak megvalósítója nem akar vagy nem tud lenni, azt itt ebben a házban lehetetlenné tenni. (Elénk helyeslés a szésöbahldalon.) Minthogy azonban ezen kérdés tárgyalása hosszabb időt fog igénybe venni, minthogy ezen kérdéssel kapcsolatban kénytelen vagyok a chlopyi hadiparancscsal és a királyi leirattal foglalkozni és minthogy ezen kérdés szoros összeköttetésben van ugy a t. kormánypártnak programmjával, mint az azóta bekövetkezett eseményekkel, melyeket okvetlenül szóvá kell tenni: azon tiszteletteljes kérelmet intézem a ház mélyen t. elnökéhez, hogy részemre most 10 percznyi szünetet engedélyezni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Nessi Pál képviselő ur folytatja beszédét. Nessí Pál: T. képviselőház! Elérkeztem a szabadelvű párt programmjának azon részéhez, a hol az emiitett pontok után a miniszterelnök ur kijelentéseket tett. A szabadelvű párt programmjának ezen kijelentése ugy hangzik, hogy (olvassa): »A hadsereg vezény- és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelenlegi állapot ő Felségének 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi joga alapján tartatik fenn.« Erre nézve Tisza István miniszterelnök ur azon kijelentést tette, hogy ezt ebben a szövegezésben el nem fogadhatja, hanem e helyett a következő szövegezés elfogadását kérte (olvassa): »A j>árt fentartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereget kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezény- és szolgálati nyelvét az 1867 :XII. t.-cz. 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi joga alapján meghatározni.* A legnagyobb falsum, a mi lehetséges, a legnagyobb megtévesztése önmaguknak és másoknak az, a mi ezen programmban van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem habozom kijelenteni, hogy a két programm közül a második mely szimpatikusabb, ha igy veszszük a kérdést, azért, mert őszinte és nyilt, mert az elsőben ugyanaz van, csak leplezve. Az első is egy tényleges állapotot akar fentartani azért, mert ezen tényleges állapot állítólag egy törvényszakaszon nyugszik; a második, a Tisza-féle módosítás, ezt világosan és határozottan kimondja. Hát én sokkal jobban szeretek nyilt sisakkal küzdeni és sokkal jobban szeretem azt, ha ellenfelem nyíltan szemben áll velem, s nyíltan megmondja akaratát és szándékát, mint ha
