Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

100 337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. lenni, a ki a hazaszeretet érzését kebelében nem táplálja, szükségünk nincs. Inkább legyünk kevesebben, de az a kevés, a mi van, ragaszkod- ' jék ehhez a hazához, ragaszkodjék ehhez a röghöz és ehhez a földhöz, a melyet ezer éven keresztül annyi vérrel áztattak őseink, hogy átruházhassák azt utódaikra. Inkább legyünk kevesen, de legyünk e hazához ragaszkodók és szeressük igazán hazánkat. Többet ér ennek az országnak ez, mintha egy tömeg kozmopolita ember járna itt. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A mi pedig az alapítványi helyek kérdését illeti, itt megint egy nagy visszaéléssel van dolgunk. Önök szaporítani akarják az alapítványi helyeket és ez által erre a nemzetre hosszú időre megint egy nagy pénzügyi terhet akarnak róni akkor, mikor a meglevő alapítványi helyekkel a legnagyobb visszaélések történnek. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A ki a katonai életet ismeri, tudja azt, hogy az alapítványi helyek betöltése akként történik, hogy a magyarországi alapítványi helyeken mindenekelőtt az osztrák tisztek gyermekeit helyezik el, ugy hogy itt nem marad a magyar családok fiai számára elég alapítványi hely. Hát itt is majd elfoglalják az osztrákok az alapítványi helyeket. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn igy kizárták és lehetetlenné tették azt, hogy a magyar fiuk nagyobb tömegekben mehessenek a katonai pályára, akkor ne tegyenek szemrehányást nekünk és ne mondják azt, hogy a magyarok idegenkednek a hadseregtől és ne akarják azt, hogy ujabb nagy áldozatokkal terheljük meg ezt az országot csak azért, hogy ezt a visszaélést még nagyobb mérvben folytathass;!k. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Nem! Bármennyire óhajtjuk is azt, hogy addig, a míg a mi óhajtásunk: az önálló nemzeti hadsereg megvalósítható lesz, a most meglevő tényleges állapotok megjavuljanak akként, hogy a magyar hadseregben a magyar tisztek létszáma minél jobban emelkedjék, bármennyire óhajtjuk, arra kaphatók nem leszünk, hogy addig uj alapítványi helyeket szervezzünk, míg nem biztosították nekünk azt, hogy minden magyar pénzből származó alapítványi hely kizárólag magyar családok fiai részére tartatik fenn. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Mint nagy vívmányt adják nekünk azt, hogy végre a Magyarországon levő katonai iskolákban egynehány katonai tantárgy magyar nyelven fog előadatni. Bármennyire örvendetesnek látszik ez első perezben, keserűvé teszi az a tudat, hogy a miniszterelnök ur, a ki hivatva volna e kérdésben felvilágosítást adni, nem tudja, vagy nem akarja megmondani, miféle tárgyak azok, a melyeknél a magyar nyelv fog előadási nyelvként alkalmaztatni, és mily mértékben fog ez megtörténni. Az én elvi álláspontom az, hogy Magyarországon minden katonai iskolában kizárólag és egyedül csakis a magyar tannyelv alkalmazható, (Helyeslés a sztlsöbahldahn.) és emellett czélszerüségi okból lehet a német nyelvet, mint ilyet, tantárgyként előadni, de az előadás nyelve okvetlenül magyar legyen minden tárgyból. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Mert, t. képviselőház, hol van az a felségjogok közé felirva, hogy ezekre az iskolákra a közös hadügyminiszter gyakorol ingerencziát annyira, hogy ő nevezi ki a tiszteket oktatókul és ő tartja fenn az iskolákat ? Ez is nagy visszaélés, mert az oktatás ügyét sohasem ismertük el közös ügynek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Sőt ez az eljárás épen az önök bibliájába, az 1867-iki kiegyezési törvénybe ütközik. Az 1867: XII. t.-cz. azt mondja, hogy egy közös minisztériumot kell felállítani azokra a tárgyakra nézve, a melyek, mint közösek, sem a magyar korona, sem ő Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak; e minisztérium a közösügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Az 1867 : XII, t.-cz. 27, §-a világosan intézkedik. A közös ügyek pedig szintén meg vannak állapítva, hogy közös ügyeknek tekintendők : a hadügy némely vonatkozásaiban, az sem egészen, a külügyek és az ezekre vonatkozó pénzügyek. A közoktatásügy azonban soha közös ügynek ki nem jelentetett, tehát jogtalan az az álláspont, hogy a közös hadügyminiszter itt katonai iskolákat állit fel, és azokra ingerencziát gyakorol. A nevelési ügy a magyar állam saját autonóm belügye, a mely saját szuverenitásából folyik és nem lehet tűrni és engedni, hogy a jövőben is a közös hadügyminiszter itt ingerencziát gyakoroljon, a magyar állammal és magyar nemzettel ellenkező szellemet honosítson meg és a magyar állam pénzén idegen nyelven oktathasson. Nekünk nem az a kötelességünk tehát, hogy arra törekedjünk, hogy egypár tantárgyat magyarul adjanak elő, de kötelességünk arra törekednünk, hogy ezek az iskolák a közös hadügyminiszter ügyköréből kivétessenek (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) és a magyar közoktatásügyi miniszter, esetleg a magyar honvédelmi miniszter hatáskörébe helyeztessenek. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ez oly tiszta, világos álláspont, a melyhez kétség nem férhet és nem hiszem, hogy a törvénynyeí kezében valaki a túloldalon megtudná czáfolni. De ha akad, a ki megkísérli, tessék, állok elébe. Ily körülmények közt kár nekünk e tételről beszélnünk, de ha már a miniszterelnök ur előhozakodott vele, akkor legalább mondta volna meg, hogy miről van szó. Ha ő azt mondta volna, hogy a taktikát, a szolgálati szabályzatot és a gyakorlati szabályzatot magyarul adják elő, ez lett volna valami; de kötve hiszem, hogy ezen tárgyakat fogják előadni, hanem előadják majd a stilisztikát és nem tudom milyen mellékes tárgyakat, de semmi esetre sem olyanokat, a melyekkel a katona