Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

319. országos ütés 1903 július 29-én, szerdán. 93 annak a parlamenti bizottságnak záros határ­időt tűzzünk ki, a, melyen belül a háznak jelen­tést tegyen. Gr. Zichy Aladár: Nem lehet! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, minden bizottságnak lehet záros határidőt kitűzni, a mely idő alatt jelentést tenni köteles. Ha egy­általában van bizottság, annak a ház utasítást adhat, mert a bizottság a ház utasításaitól függ, és a ház azzal rendelkezik. Gr. Zichy Aladár: Nem kell záros határidő! Csak ne akadályozzák! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Azután még egy kiegészí­tést akartam indítványozni, t. i. azt, hogy ha már egyáltalában vesztegetésekről és itt a ház­ban történt bejelentésekről van szó, hát akkor ezt a vizsgálatot nem a Pap Zoltán eseténél kezdjék, hanem a Tomasics eseténél, (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Ez nem házszabály!) Legyenek nyugodtak, én egyáltalában nem fogok személyeskedni, sem a mostani ügyet nem fogom érinteni, (felkiáltások a jobboldalon: Ez nem házszabály !) Barabás Béla: Azt az elnök itéli meg! Lengyel Zoltán: A mostani horvát miniszter ur ugyanis, még mint képviselő, bejelentette, hogy a horvát izgatás czéljaira Magyarországon keresztül jönnek és mennek pénzek. (Felkiáltá­sok a jobboldalon: Ez nem házszabály! Elnök csenget.) Vészi József: A kiküldendő parlamenti bi­zottság jogköréről van szó! Elnök : Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Tessék egészen nyugodtan lenni, mert az én előadásomnak a konklúziója az lesz, hogy a házszabályok keretén belül kérni fogom az elnök urat, hogy erre vonatkozólag az indítványt megtehessem. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) A második kiegészítés az lett volna, hogy a parlamenti bizottság hatásköre erre is kiter­jesztessék. Mert, engedelmet kérek, ha diffa­málónak tartja a t. ház önmagára, a kormányra, a sajtóra és nem tudom még kire, általában a közhatalom kezelőire, hogy Magyarországon vesztegetési kísérletek történjenek egyesek és lapok irányában, akkor még inkább vizsgálat tárgyává kel), hogy tétessék egy autentikus hely­ről történt az a bejelentés, hogy az ország köz­hatóságai, pénzügyi emberei az országnak egyik tartományát lázítják és lázadásra felbujtják. (Félkiáltások a jobboldalon: Ez nem vonatkozik a "házszabályokra.') Vészi József: A kiküldendő bizottság hatás­köréről van szó! Lengyel Zoltán: T. képviselőtársaim, legye­nek egész nyugodtak, én most épen csak annyit akarok elmondani, a mennyit szükségesnek talá­lok. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Tudok ma­gamnak módot és alkalmat találni, hogyha még mondani valóm lesz, azt más czimen is meg­tehessem. Harmadik indítványom az lett volna, hogy a képviselőház ezen esetből kifolyólag, tekintet­tel a parlament izgatott állapotára, a kérdésnek függőben léte és az ebből az országra átragadó izgatottság miatt függeszsze fel üléseit mindad­dig, míg ezzel a dologgal nem végezünk. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én igen kérem az igen t. elnök urat, hogy a meny­nyiben a határozat ebben a házszabályellenes formában is ki lett volna mondva, méltóztassék módot adni arra, hogy ezen indítványt meg­tehessem. A mennyiben pedig a határozat nem lett volna kimondva, annyiban méltóztassék a házszabályok keretében alkalmat adni, hogy ezen indítványokat pótlólag benyújtsam. A mi már most az előbb emiitett konkrét eseteket illeti, fel akartam szólalni a zárt ülés elrendelése előtt. Az igen t. elnök ur is beis­merte, hogy akkori eljárása nem felelt meg a házszabályeknak, mert a 215. §. azt mondja: »Szót kérhetnek bármikor azok is, a kik a ház szabályaira azoknak helyes alkalmazása érdeké­ben hivatkozni akarnak, mely alkalommal azon­ban magához a vita tárgyához nem szólhatnak.« A 223. §. pedig azt mondja: »A ház, ha az elnök, a miniszterek valamelyike, vagy húsz tagja kívánja, zárt üléssé alakul át.« Hát a mikor én fel akartam szólalni, a t. elnök ur egy konkrét külön dologról szólott. Bocsánatot kérek, ha a t. elnök urnak volt joga a házszabályok szerint a zárt ülési ív átvétele után külön konkrét dolgot hozni a ház elé, a melyben, bár bejelentés for­májában is, de a ház határozatot hozott, ille­tőleg az elnök határozatot enuncziált, akkor ne­kem is jogom van szólani ahhoz a határozat kimondása előtt, szólani ahhoz a határozat kimon­dása után, de mindenesetre zárt ülés elrendelése előtt. Ugyanazon a jogczimen, a melyen a mé­lyen t. elnök ur ezt a külön tárgyat a zárt ülést kérő ív átvétele után szóba hozta, a ház min­den tagjának szabadságában állott annak elin­tézéséhez hozzászólani. De engedelmet kérek, nekem töbhször volt alkalmam a mélyen t. elnök ur részéről ilyen eljárást tapasztalni, hogy t- i. nem várva be a parlament tagjainak nyilatkozatát, — legyen az lényeges, vagy lényegtelen, házszabály szerinti vagy házszabályellenes — határozatokat enuncziál. Ez ellen a legerősebben állást kell foglalnunk és tiltakoznunk az ellen, hogy bármiféle módon kijátszassanak a mi jogaink, megkísérel tessék ez a kijátszás, avagy nyilatkozataink megtétele elől bennünket bármiképen elzárjanak. Ez az egyik része annak a felszólalásnak. Másik részét pedig meg kellett volna ten­nem a t. elnök ur nyilatkozata után és ez a következő: A mélyen t, elnök ur, ha jól értet­tem, azt enuncziálta, hogy két mentelmi esetről nyert értesülést. (Mozgás és zaj jobbfelöl, Hall­juk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget) Én, t. ház, lármában nem beszélhetek. (Derült­ség jobbfelöl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom