Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

88 3l9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. Elnök: Olaj képviselő ur utolsó szavai határozott és direkt sértést képeznek a magyar miniszterelnök ellen. Ezért őt rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Felkiáltások a szélsobalóldalon : Éljen Olay!) Olay Lajos: Én egész életemben sohasem gyanúsítottam meg senkit és azt mindig csúnya dolognak tartottam. A ház igen t. elnökének figyelmeztetését kötelességszerüleg tudomásul veszem, de ki kell jelentenem, hogy akkor, mikor én arról beszélek, hogyan fognak abban a kérdésben gondolkozni, akkor ez nem meggyanusitás és a legtávolabbról sem sértés. (Ellenmondás a jobboldalon. Egy hang: Hói a szubjeMiv érzés ?!) Elnök: Bocsánatot kérek, az a kifejezés, hogy meg méltóztatott gyanúsítani a miniszterelnök urat, az én számból nem jött ki. Én azt mondottam, hogy a képviselő ur a miniszterelnök urat megsértette. (Zaj a szélsobalóldalon. Egy hang: Ne tegyen hát olyant a miniszterelnök !) Olay Lajos: Térjünk a dologra és ne mérgesítsük azt el. Kérve kérem a t, házat, legyünk egyek, fogjunk össze és mentsük meg a parlament becsületét. Én azt hiszem, hogy másként az nem lehetséges, mint hogy rögtön összeüljünk és parlamenti bizottságot küldjünk ki. A ház szuverén, a háznak ehhez joga van. Ha ez meg nem történik, ugy én kijelentem, hogy ez irányban zárt ülést fogunk kérni. (Zaj.) Nem szeretném ugyan ezt, mert azt akarom, hogy nyíltan az ország előtt tárgyältassék ez a kérdés, javaslom tehát, küldjünk ki parlamenti bizottságot, mely rögtön kezdje meg^ működését és minél előbb tegyen jelentést. í Elénk helyeslés a szélsobalóldalon. Elnök többször csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A felhozott ügyben a tényállás kiderítése szempontjából Tóth János képviselő urnak amaz indítványát, hogy parlamenti bizottság küldessék ki, a magam részéről is elfogadom, (Általános helyeslés.) és csak arra kérem a t. házat, hogy ez alkalommal is méltóztassék a házszabályok keretén belül intézkedni, mert a czél így is elérhető. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Kérem, méltóztassék erre vonatkozólag az elnök nyilatkozatát is meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) A napirendelőtti felszólalások határozat tárgyát ugyan nem képezhetik, . . . (Nagy zaj a szélsobalóldalon. Halljuk! Hulljuk! jobb felől.) — méltóztassék legalább az indokolást meghallgatni! — Ebben az esetben azonban feltételezem, hogy kivételesen oly határozatot hoz a ház, a melyhez egyhangúlag fog a ház hozzájárulni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Miután azonban Olay Lajos képviselő ur azt indítványozta, hogy rögtön választassák egy parlamenti bizottság, ez pedig nincsen a mai ülés napirendjére kitűzve, azt hiszem, hozzájárul a t. ház azon elnöki javaslathoz, hogy ez a holnapi napon történjék meg. (Helyeslés.) Kivän-e még valaki a kérdéshez hozzászólani ? Fáy István: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót.' En mint ezen az oldalon ülő és meggyőződésem szerint függetlenségi párti képviselő (Halljuk! Halljuk!) minden alkalommal, a midőn annak a múltban szükségét láttam, elismertem Széll Kálmánnak ugy egyéni, mint politikai nagyságát; meghajoltam az ő tisztességes kormányzati rendszere előtt, és megvtillom, hogy egyike voltam e házban azoknak, a kik legmélyebb sajnálatuk érzetével vették tudomásul azt, hogy neki arról a helyről távoznia kellett. Mélyen sajnáltam ezt azért, (Halljuk! Halljuk!) mert Széll Kálmán politikai rendszerében, az ő politikai kormányzatában kidomborodni láttam azt az irányt, a mely megölője volt az előbbeni korrupt, impertinens rendszernek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Hosszantartó zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsobalóldalon : Igaza van!) B. Feilitzsch Arthur: Rágalom! (Folytonos nagy zaj minden oldalon. Elnök csenget.) Elnök: Azt hiszem, hogy Fáy képviselő ur ezt a legutóbbi kifejezését önmaga sajnálja legjobban. (Nagy zaj.) Csendet kérek! (Folytonos nagy zaj minden oldalon) Én azt hiszem, hogy Fáy képviselő ur önmaga is be fogja látni, hogy második kifejezése túlerős volt, és a parlamenti modorral ellenkezik. (Zajos felkiáltások a szélsobalóldalon: Nem volt erős! Igaz volt! Folytonos nagy zaj és ellenmondás jobbról.) Fáy István: T. ház! Nekem soha, még felhevülésem legmagasabb fokán sem czélom az, hogy vétsek a parlamenti szabályok, a parlamenti illem ellen. Ezt semmi esetre sem akartam volna tenni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Polónyi Géza: Csak az igazságot konstatálja ! Fáy István: De én, engedelmet kérek, szűk szótáramban ahhoz a múlt rendszerhez méltóbbat ennél a kifejezésnél e pillanatban nem tudtam találni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak nyugodtan lenni! Én a képviselő urnak módot adtam arra, hogy helytelen kifejezését kiigazítsa. Tartozunk egymással szemben azon megbecsüléssel, hogy egymást ilyen erős kifejezéssel ne sértsük. (Nagy zaj a szélsobalóldalon.) Miután a képviselő ur nem volt szives figyelmeztetésemnek eleget tenni, nekem kötelességem őt rendreutasítani. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsobalóldalon.) Fáy István: A midőn Széll Kálmán volt miniszterelnök lemondása után a jelenlegi miniszterelnök ur foglalta el a kormányelnöki széket, (Halljuk! Halljuk! a . szélsobalóldalon.) azon