Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-319
319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. m Mondd el az egészet ugy, a hogy van! Minden részletében!) Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én nemcsak arra voltam elkészülve, hogy ez a bejelentésem az igen t. házban forrongást fog előidézni, (Halljuk! Halljuk!) hanem erre a napra — egész nyiltan bevallom — rátettem egész jövendőmet, egész egyéniségemet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Történjék, a minek történnie kell! Én ugyan szavamat adtam az illetőnek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem tesz semmit ! Gazembernek adott szó nem érvényes! Nagy zaj a szélsőbal oldalon. Elnök csenget. Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nevezze meg!) Elnök: Csendet kérek ! Bakonyi Samu: Ezt sem akarják türelemmel meghallgatni ? (Halljuk ! Halljuk! jobb felöl. Nagy zaj a ház minden oldaléin.) Elnök : Csendet kérek ! Pap Zoltán: Adott szavamat soha senkivel szemben egy pillanatra, egy jottányira sem szegtem meg, és azt nem is fogom tenni. Azonban ez a kérdés olyan nagyjelentőségű, és másrészt pártom követelésével pállok szemben, a mely meg lett gyanúsítva. (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi követeljük, hogy nevezze meg! Helyeslés a jobboldalon. Elnök csenget.) ... és csak ha az én fórumom — bocsánatot kérek a naiv kérésért — engem ezen adott szavam alól feloldoz, csakis ezen esetben akarom kijelentésemet megtenni, (Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: A nemzeti ügy követeli! Szentiványi Árpád: A köztisztesség követeli! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan lenni! Bakonyi Samu: A túloldal zavar bennünket mindig! (B. Kaas Foor ismételten közbeszól.) Elnök: Csendet kérek a jobb- és a-baloldalon egyaránt! Kaas képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan lenni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Pap Zoltán: Én azt hiszem, t. ház, hogy már rövidebben nem mondhattam el az egész esetet. (Helyeslés jobbfelöl.) Most pedig, mikor azt követelik tőlem, hogy teljes világosságot nyújtsak, s ezt én hazám iránt és önök iránt való kötelességemnek is tartom, akkor nem akarnak engem meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Pedig ennek a dolognak minden egyes kis fázisa érdekes lehet nemcsak reám, de önökre nézve is. (Hulljuk! Halljuk!) Tegnap délután fél négy órakor . ... (Nagy zaj a középen. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Már megint beleszólnak ? Zavarni akarják ?) Tegnap délután fél négy órakor megjelent nálam egy úriember, a ki nekem a múltban jó barátom volt és ennek a háznak is tagja volt, ellenzéki képviselő, és ő előadta, hogy a helyzet iránt, mely most itt a parlamentben folyik. milyen vélemény nyel viseltetik. Én megmondtam a magam véleményét; ismeretes az álláspontom. ' Erre ő azt mondta, hogy te, feliratkoztál mára, de kérlek, hogy ne beszélj. Én kérdeztem, hogy miért, ne beszéljek ? Én elmondtam neki, hogy a ítákóczi-ünnepélyen miket tapasztaltam, s hogy az a katonai rendelet rendkívül sérelmes, és én hazafias kötelességemnek tartom tiltakozni az ilyen katonai eljárások ellen. Azt mondta erre: » Mennyiért állanál el a szótól, a mai beszédedtől ?« Én megdöbbentem, és kérdeztem: miért van ez érdekedben? Azt mondta: nem az ő érdeke, hanem egészen őszintén beszél, neki hivatása van, ő küldetésben jött, mert neki az a czélja, hogy az obstrukczió leszereltessék, a beszélni képes embereket veszik sorba ; a kicsinyekkel, a kik nem beszélnek, nem törődnek. (Derültség. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Az illető láthatta arczomon az elsápadást és azt mondta: Ha nem tetszik, nem beszélünk a dologról tovább; de adjam becsületszavamat arra, hogy erről nem szólok senkinek. (Nagy zaj és mozgás.) B. Kaas Ivor: Nem kell megnevezni senkit! Barabás Béla: De meg kell neveznie! Holló Lajos: Határozottan meg kell nevezni, követeljük! (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Pap Zoltán: Én tisztának érzem magam, és valamint ma reggel elhatároztam magamban, hogy nem mondom meg a nevét, most ép oly őszinte elhatározással kijelentem, hogy meg fogom mondani. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Megmondom azért, mert az egész vitát háborúnak tekintem, és valamint őseim ott voltak a kuruczok. nál és ott voltak 48-ban, ugy magam is kiveszem a részemet, s az életem sem drága ebben a harczban. Mondom tehát, hogy meglátta rajtam azt a megdöbbenést és azt mondta, hogy akkor ne beszéljünk erről a dologról, De nekem rögtön eszembe ötlött az, hogy jó.volna erre a dologra egy kis fényt deríteni, mert már napok óta hallottam, hogy vesztegetések folynak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magam kezdtem meg tehát a beszédet, és kérdeztem, hogy mit adnál, ha nem beszélek ? 0 erre azt kérdezte, mennyiért utaznál el öt-hat napra? Én azt mondtam neki, 1000 forintért napjára. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbról: Drága!) Azt mondta: Jól van, meg van adva. És hozzátette, hogy majd feljön hozzám, — ez volt fél 4 és háromnegyed 4 közt, — 6 óra. tájban. Akkor meg is egyeztünk, hogy átad 12.000 koronát és én ebből 2000 koronát adok neki provízióként. (Nagy zaj és derültség.) Holló Lajos: Ez még őket is megcsalja! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Honnan jött a pénz?) Pap Zoltán: Hogy honnan jött a pénz ? Már Tomasics miniszter ur megmondta, mikor még csak képviselő volt, hogy Magyarországból 1 mennek Horvátországba azok a pénzek. 11*
