Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

76 318. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. gyakorlatot, se menetelések ne tartassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elég hosszú az esztendő ; beoszthatják azt agy, hogy van elég alkalmas idő a gyakorlatok végzésére; de az kétségtelen, hogy a rekkenő nyári hőség nem alkalmas arra, hogy ilyen gyakorlatokat végezzenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A hadsereg czélja a haza védelme. Erre kell kiképeznünk a katonaságot. Ebben kell mennünk addig a határig, a meddig a kiképzés miatt szükséges, de azon a határon túllépni nem szabad, nehogy fiaink egészségét, életét veszélyeztessük vagy koczkáztassuk. Midőn, t. képviselőház, én bizalmamat fejezem ki a t. honvédelmi miniszter ur által inaugurált uj éra iránt, a nélkül, hogy őt támogatnám, — a mit nem tehetek, — mivel ő 67-es alapon áll, súlyos aggodalmakkal nézek a jövő elé mindaddig, a mig a meglevő szervezeten változtatás történni nem fog. Mert nem szabad többé magyar embert osztrák generálisra bizni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez legyen a zsinórmérték a további rendezkedésre nézve, a melynek abban az irányban kell megtörténni, hogy magyar ember felett csak magyar ember állhasson mint parancsnok, mert mi fiainkat csak magyar emberre bizzuk. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! A napokban megjelent bécsi lapok is a legélesebben elitélték ezeket az eseményeket. Elitélték, mert ők is tudatában vannak annak, hogy a legnagyobb igazságtalanság, a legnagyobb lelketlenség, a legnagyobb brutalitás történt a mi gyermekeinkkel. Egyik bécsi lapban olvastam boldogult trónörökösünknek következő szép mondását: »Lognagyobb tőke az emberi élet.« Hát miért nem követi az osztrák hadsereg, miért nem követik a hadsereg intéző férfiai egykori parancsnokuk, boldogult Rudolf trónörökös, ezen szép mondását ? Miért nem becsülik meg az emberi életet ? Miért tekintik csak anyagnak a legénységet; miért nem veszik tekintetbe, hogy az ember ma már műveltséggel bir, szive érez, agya gondolkozik és igy nem lehet többé falnak küldeni, nem lehet egyszerű ágyutölteléknek használni, hanem respektálni kell érzését és gondolkozását, mert erős és harczképes csak akkor lesz a hadsereg, ha mindezekre tekintettel lesz. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy valamennyien kötelességet teljesítettünk, midőn e kérdésben felszólaltunk és rámutattunk azon viszásságokra, a melyeket orvosolni kell. Rámutattunk ezekre annál is inkább, mert hiszen 8 hónapos küzdelmünkkel nem tudtuk önöket meggyőzni arról, hogy ebben a hadseregben ezt a változtatást meg kell csinálni, hogy a hadsereg jelen organizáczióját reformálni kell abban az irányban, hogy belevigyük a magyar nemzeti érzést, belevigyük a magyar nemzet szeretetét, mert csak ez a szeretet fogja biztosítani azt, hogy ezen hadseregre bizton számithat nemzet és király egyaránt. De tisztán dinasztikus szempontból tekintve a dolgot, tisztán a hadsereg harczképessége szempontjából ítélve meg a viszonyokat, kézen fekvő az, hogy első és főkelléke a harczképességnek, hogy bármely időben és bármily viszonyok között arra a hadseregre mindenki biztosan számithasson. Ez azonban csak akkor történhetik, ha megvan a bizalom a hadsereg vezetősége iránt. S ennél a pontnál, t. ház, szomorúan kell konstatálnom, hogyha Magyarországon és Ausztriában körültekintünk, nem látunk egy olyan kimagasló katonai talentumot, a kire nyugodtan bizhatnók háború esetén gyermekeinket. Mert nálunk, t. ház, nem a tehetség határoz, hanem a születés és a generálisok nem tehetségüknél fogva lesznek generálisokká, hanem, mert ugy születnek. Ivánka Oszkár: Ott ül a született honvédelmi miniszter! Nessi Pál: A t. képviselő ur, ugy látszik, nem értett meg engem. Nem azt mondom, hogy nincsen olyan generális, a ki tehetségének köszönheti állását, hanem, hogy a generálisok nagy része ugy születik a világra. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: A magunk részéről is elismerjük, hogy a mostani honvédelmi miniszter úrban van jog- és törvénytisztelet és hogy más hangon beszél mint Fejérváry. Ezt elismerjük benne és tiszteljük érte. Nessi Pál: A tények előtt szemet hunyni nem lehet. Tény az, hogy a hány főherczeg születik minálunk, az mind született generális. S tény az is, hogy ezek közül egy kiváló ember sem akadt. Ha pedig megesik, hogy valaki tehetsége folytán küzdi fel magát arra az állásra, akkor penzióba küldik azért, mert a hadgyakorlaton legyőzi, le meri győzni a született generálist. Pozsgay Miklós: Ott van Mádi Kovács esete! Babó Mihály: A háborúban pedig nem nézik, főherczeg-e az illető, vagy nem, hanem megverik. Nessi Pál : Végtelenül szomorú, hogy nem bizhatunk a hadvezetésben és hogy nem bizhatik a hadvezetés sem azokban, a kik mögötte állanak, a kikre támaszkodnia kell, a kik parancsainak engedelmeskedni tartoznak. Ennek a szükséges bizalomnak első kelléke az érzelmi egység volna a tisztikar és legénység között. Ha ez nincsen, akkor a hadseregben bizni nem lehet. Felhivom a t. ház figyelmét a bosnyák okkupáczióra. Hiszen nem rég történt, csak 25 évvel ezelőtt. Tudjuk, hogy ott a tisztikar nagy része a golyót hátulról saját csapatától kapta a testébe, mert gyűlölték, utálták a tiszteket ós nem ragaszkodtak hozzájuk. Ily körülmények között nincs egyéb teendő, minthogy átorganizáljuk, uj alapokra fektessük a hadsere1 get, illetőleg, hogy megteremtsük az önálló ma-