Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-318
66 318. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. ban valami keserves segitségben részesíteni; a többiek ugy bevertek a sziklák között, mint a sarju-rendek. Az én rüsztungomat is kocsira dobták, meg a fegyverem is és két ittbon maradt infanterista kíséretében elczammogtam a lágerba. Mire fölértem, 19 halott bajtársamra akadtam.« — Ez azt irja, bogy 19 halott bajtársára akadt, kik mind napszúrás és vízhiány következtében haltak meg. így azután 19 halott és nem kevesebb, mint 120 maródi, azonkívül 8—9, a ki még élethalál között lebeg most is. A halottak 21-én lettek az összes katonaság, katonatisztek és a bileki lakosság által legnagyobb részvéte mellett a bileki katonai temetőben örök nyugalomra téve, katonai pompával. (Mozgás és felkiáltások a szélsobaloldalon: Gotterhalte!) Képzeld, hogy megeredtek könnyeink, midőn 19 train-kocsin, mindegyikén egy-egy katonabajtársunk tetemét vitték, gondolva azt, hogy ez a sors mindnyájunkat elérhet, mert itt délben rendesen 46 fok meleg van. Kedves bátyám, most gondold el egy itten szolgáló szegény baka helyzetét, mert még mindamellett a tisztek is olyan ... — a szót kihagyom, hogy milyenek — hogy ha látják, hogy kidül, még kardlapozzák, meg össze-vissza rugdossák az embert.« (Nagy mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Erről ráismerek az osztrák hadseregre ! Polónyi Géza (olvassa): »Azonban van itt egypár rezervába rukkolt hadnagy meg kadét, a kik elsején hazamennek és előterjesztik Pesten az összes lapoknak, hogy milyen ököljog uralkodik itt.« A levél többi része magántermészetű. T. képviselőház! Ez a levél felolvasva megér annyit, hogy adalékul szolgáljon Magyarország közös hadseregbeli történetéhez. Tegyék el emlékbe odafenn és aztán ne kérdezzék többet, hogy miért nem akar a magyar ember és a magyar baka a közös hadseregben szolgálni. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy ilyen esetekben gondoskodni kell először is arról, hogy ez az eset méltó megtorlásban részesüljön; de a méltó megtorlás alatt nem érthetjük a titkon folytatott fegyelmi vagy hadügyi vizsgálat soha nem közölt eredményét, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hanem itt van a nyilvánosság, tudni akarjuk, milyen módon, milyen eszközökkel mérik az igazságot és micsoda büntetés éri azt, a ki egy nemzet gyermekeit ilyen módon teszi ki könnyelműen a napszúrás halálának. Gondoskodni kell arról is, hogy a jövendőben ilyen dolgok elő ne fordulhassanak és ezt institutiv módon kell megcselekedni. Nincsen, nem lehet közöttünk véleményeltérés, hogy az ilyen természetű dolgoknak első és igazi alapoka az a hibás és inhumánus rendszer, hogy a törvény ellenére és a törvény rút megszegésével a közös hadügyminiszternek aegise alatt, osztrák állampolgárokból álló tanárok által német nyelven oktatnak magyar gyermekeket tisztekké, és nem tanítják azokat a humanizmusnak azon törvényeire, a melyek fölötte állanak a Dienstreglementnek is. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. uraim, ez az egyik ütközőpont közöttünk. A napikérdést érintőleg is megjegyzem, hogy valóságos öröm fogja el lelkemet azon mozgalommal szemben, a mely megindult. A debreczeni szabadelvű pártnak határozata, az előttem fekvő kecskeméti kérvénynek 5. pontja, és a székely-keresztúri határozat már megmondja önöknek, hogy igenis a többséget illeti ez a jog, ez a feladat, ez a kötelesség. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Tessék a katonai oktatás terén kezébe venni az akcziót; tessék a törvény végrehajtásával a magyar oktatást lehetővé tenni; (Éiénk helyeslés a széls'ibaloldalon.) tessék a katonai intézeteket a magyar honvédelmi miniszter alá helyezni, a ki közvetlen felelőséggel tartozik, s a ki szolgálhat nekünk felvilágosítással; (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) tessék azt a magyar tantervet a humanizmus törvényei alá helyezni: akkor nem fognak ilyen brutális visszaélések előfordulni, (Uay van! a szélsobaloldalon.) mert annak, t. képviselőház, hogy ilyen szerencsétlenségek előfordulhatnak, aligha van közelebbi oka, mint az, hogy az a tiszt, a ki ott együtt menetel azzal a legénységgel, nem osztozik annak sem erkölcsi, sem hazafias érzelmeiben, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nincs közös szeretet szivében annak a gyermeknek családja iránt, nem ismeri azt a földet, a melyből az táplálkozik, hanem ellenségének, Kossuth-Hundnak, magyar betyárnak nevezi. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A hadsereg és a sziv talán nem ellentétes érzelmek, t. képviselőház! De ezekben az emberekben kivetkőzik az ember, megtagadják a szivet, mert nem éreznek együtt azokkal az emberekkel, a kikkel együtt menetelnek, különben lehetetlenség, hogy magyar iskolákban, magyarul oktatott tisztek és magyar emberek ilyen brutalitásra képesek lehetnének. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez már igaz!) B. Kaas IVOr: Lenézik és gyűlölik a legénységet ! Polónyi Géza: Igaz, hogy a honvédelmi miniszter ur megígérte azt, hogy szigorú vizsgálatot fog indíttatni és nem titkolom, hogy azon nyilatkozatokat, a melyeket a ház előtt tesz, a mi az egyén rokonszenvét illeti, rokonszenvem egész melegével kisérem, de ő is gyenge arra, hogy intézményes biztosítékok nélkül megállítsa ezt a rendszert, a mely megcsontosodott, meggyökeresedett abban, hogy utál s gyűlöl mindent, a mi magyar és eltiporni igyekszik az egyént, a jogot és emberséget. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Bármiként áll azonban a dolog, t. uraim, azok a fiuk, a kik ott elhaltak, nem a hazáért, szabadságért és dicsőségért haltak el, hanem egy