Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

62 318. országos ülés 1903 július 28-án, kedden. felelős tényező itt, ebben a házban nem foglal helyet. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Fájdalom, a mi csonka parlamentarizmusunk következtében a hadügyeknek legfelsőbb vezetője szintén csak kétheti hadgyakorlatra szokott berukkolni a delegáczióba és ott ugy, a hogy letárgyalják az esztendei eseményeket, de itt ebben a házban nem foglal helyet. (Zaj a szélsobalóldalon.) Azt hiszem, helyesen fogom fel a felelőség kérdését, ha azt mondom, hogy mindenesetre elsősorban a t. honvédelmi miniszter ur, a ki a honvédelemnek magyar képviselője, felelős a tényekért, a ki felvilágosítással tartozik és köteles megnyugtatni minket az iránt, hogy a kormány mindent el fog követni arra nézve, hogy a bűnösök büntetésüket megkapják, de másrészről — a mint a t. ház tudja •— felelőséggel tartozik a kormányelnök ur is, a ki a közösügyekre vonatkozó felelőség kérdésében, a mi alkotmányunk értelmében, az összekötő kapcsot képezi. T. képviselőház! Jól érezzük ugyan, hogy azoknak, kiket ez a szerencsétlen csapás sújtott, életét nem adhatjuk vissza; tudjuk azt is, hogy a szülőknek, a kik talán egyedüli támaszukat, talán minden örömüket vesztették elhunyt fiaikban, sem adhatjuk azt a megnyugvást, a mi a gyászbaborultak fájdalmát enyhítené; de épen azért, mert ez az eset oly szomorú eredményekkel van összekötve, sokkal erősebben él bennünk azon kötelesség tudata, hogy minden körülmények között a legerősebb megtorlást kell követelnünk azokkal szemben, a kik ezt a szerencsétlenséget okozták. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat azért is, mert meg kell erősítenünk a tudatot, éreznie kell széles ez országban mindenkinek, hogy, ha talán a magyar ifjak a mostani osztrák-magyar — bár szellemében csak osztrák — vagyis közös hadszervezet keretében — talán sokszor ellenőrizetlenül — a katonai szolgálat alatt gyötörtetóseknek vannak kitéve: akkor, a mikor e kérdések a parlament elé kerülnek, a magyar nemzet képviselete felemeli tiltakozó szavát és éberen őrködik a felett, nehogy az osztrák szellem a magyar katonákkal szemben régi hagyományos gyötrő eljárását és kínzását folytassa. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Azért én felvilágosítást kérek a t. kormánytól és különösen a t. honvédelmi miniszter úrtól arra nézve, hogy mindazok, a mik a lapokban megjelentek, megfelelnek-e a valóságnak ? Különösen igaz-e az, hogy még akkor is, a mikor a katonaorvosok az ezredparancsnokot figyelmeztették arra, hogy a további menetelés nagy veszedelmekkel jár, ezt a menetelést meg fokozottabb mérvben folytatták? És végül igaz-e az, hogy maga a parancsnok, a kinek a katonaság felett őrködni kötelessége lett volna, nem teljesítette a maga kötelességét, hanem cserben hagyva a hadcsapatot, ő maga kocsira ült és Bilekre előrement? Mindezekre nézve felvilágosítást kérünk, t. honvédelmi miniszter ur, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és megjegyezzük még azt is, hogy ez az eset, a hol ennyi szegény magyar ifjú meghalt, annyira a szivünkhöz van nőve, és annyira érezzük a kötelességet, a melyet ezen, valóban felháborító és elszomorító esettel szemben gyakorolnunk kell, hogy mindaddig, a mig mi ezen ügyben kellő megnyugtatást, nem kapunk, kénytelenek volnánk ezen esetet itt a képviselőházban napirenden tartani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsobalóldalon. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a honvédelmi minisztert!) Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) A Visontai Soma t. képviselő ur által szóba hozott eset reám épugy, mint bizonyosan a t. ház minden tagjára, nagyon szomorú benyomást tett. (Igaz! Uqy van! a jobbos a baloldalon.) Minthogy az eddig beérkezett hirek, melyek sürgönyi jelentésekből állanak, rendelkezésemre vannak, abban a helyzetben vagyok, hogy a tényállásról, a mennyire ezek a jelentések kiterjednek, nyomban felvilágosítást adhatok. (Halljuk ! Halljuk!) Az ezred Julius 20-án Trebinjéből Bilekbe menetelt, azon czélból, hogy a következő napokban útját Nevesinjébe további gyakorlatokra folytassa. A távolság 26 kilométer, tehát nem több, mint egy normális menet; s ily meneteknél — kisebb gyakorlattal összekötve — évek hosszú során át, ugyanezen időben már sokszor végeztettek gyakorlatok anélkül,hogy valami baj — nem is szólva szerencsétlenségekről — történt volna. Az ezred 4 és 5 óra között indult el Trebinjéből, rendes hőmérséklet mellett. A legénységnek minden könnyítés meg volt engedve, azonkívül a tábori kulacsok vízzel meg voltak töltve, a csapatok után ivóviz szállíttatott hordókban, és útközben is, a hol csak lehetett, viz volt biztosítva. Az ut feléig három pihenő tartatott és azután a harmadik pihenő után kezdődött egy rövid gyakorlat, a mely a jelentések szerint délelőtt egynegyed 10 órakor már véget ért. A gyakorlat után ismét pihenőt rendeltek el, a mely pihenő után a csapat az utat Bilek felé folytatta egy Csepelica nevű kis helyiségig, mely Bilektől mintegy 5 kilométernyi távolságban az ut mellett fekszik. Itt érkeztek az első jelentések arról, hogy egyes gyengélkedők visszamaradnak. Ennek folytán ismét pihenő tartatott és azután kezdődött a felmenetel a hegyre UjBilek felé. Ez alatt az idő alatt emelkedett a hőmérséklet oly fokra, a milyen ezidén ott nem volt még észlelhető, t. i. 40 fok ítéauuiurre. Minthogy most a gyengélkedők száma tetemesen megszaporodott, egy kilométernyire Uj-Biiektől ismét pihenőt rendeltek el, de a pihenő helye a nagy hőség és a beállott vízhiány miatt nem