Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-317
44 317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. Julius 21-iki keltezéssel Babó Mihály képviselő ur interpellácziója a sályi véres biróválasztás tárgyában a belügyminiszterhez. Uj interpellácziókként vannak bejegyezve július 23-áról: dr. Lendl Adolf képviselő ur interpellácziója a belügyminiszterhez, a temesmegyei közigazgatási visszaélések tárgyában az 1898-iki buziási királylátogatás napjaiban; végül Vészi József képviselő ur interpellácziója a földmivelésügyi miniszter úrhoz, a főváros III. kerületében lévő Aranyárok szabályozása tárgyában. Elnök: Jelentettem a t. háznak, hogy ma a honvédelmi miniszter ur két interpelláczióra fog válaszolni, azonkívül hat interpeliáczió fog tétetni, a miért is javaslom, hogy a t. ház félegykor térjen át a miniszteri válaszokra és az interpellácziókra; (Helyeslés.) elsősorban a honvédelmi miniszter ur válaszára Szalay László és Olay Lajos képviselő urak interpelláczíőjára, a válasz megadása után pedig az interpellácziőkra. (Helyeslés.) Elfogadja a t. ház javaslatomat? (Igen!) Ha el méltóztatnak fogadni, ezt határozatikig kimondom. Következik: a további teendők iránti intézkedés. Trubinys János jegyző: Mukits Simon! Mukits Simon: T. képviselőház! (Halljuk! Hulljuk!) Jogommal élek és e jogomnak megfelelő kötelességet teljesítek akkor, a mikor a t. kormány bemutatkozására észrevételeimet megteszem és megokolom azt az álláspontot, a mely álláspontból kifolyólag én a t. kormánynyal szemben bizalommal nem viseltethetem. (Halijuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. kormány bemutatkozó előadását programmbeszédnek én egyáltalában nem tekinthetem, mert az a programmbeszódeknek még általános kellékeit is nélkülözi; abban kormányzati elvek egyáltalában nem foglaltatnak és az az egész előadás, az én csekélységem vélekedése szerint, nem egyéb, mint bujkálás a kormányzati elvek elől, alakiaskodás, a magyar szótárból összehordott szóhalmazokból álló frázisok, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) nélkülözi az őszinteséget és másnak, mint a munkabeosztás bejelentésének nem tekinthető. A sok közül csak egyet említek, a hadügyre vonatkozólag a t. kormányelnök ur következőleg nyilatkozott (olvassa): »A hadsereg közösségét, ezen, ugy az osztrák-magyar monarchia harczképességének, mint védelmének szempontjából, és igy hazánk érdekeinek is legjobban megfelelő intézményt a maga épségében fenn akarjuk tartani; ezen a téren az intézmény természetének és czéljának megfelelő intézkedéseket fogunk elősegíteni, a melyek különben sohasem fognak ellenkezni a nemzet érdekeivel.* Hát, t. képviselőház, a kormánynak a had- I ügyre vonatkozó ezen nyilatkozata is egyik dokumentuma annak, hogy a kormány bemutatkozó előadásában kerüli az őszinteséget, kerüli a kormányzati elvek lényegét, itt sem mondja meg, hogy melyek azok az intézkedések, a melyekkel ő az intézmény természetének és czéljának megfelelőleg elő akarja segíteni a nemzet érdekeivel nem ellenkező intézmények fejlődését. És én kérdem a t. kormányelnök úrtól, melyek azok a nemzet érdekeinek megfelelő intézkedések, a melyeket a t. kormány megvalósítani akar? Ha pedig vizsgálat tárgyává teszem a t. kormányelnök urnak — nem programmbeszódét, a mint azt már emiitettem, — hanem a munkabeosztásra vonatkozó előterjesztését, arra a konklúzióra kell jutnom, hogy az abszolúte nem tartalmaz kormányzati elveket, a nemzet életszükségleteirevonatkozó intézkedésekről abszolúte nincs szó benne és ezért én bizalommal e kormány iránt nem viseltethetem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azon okok, a melyek miatt én a kormányelnök urnak munkabeosztásra vonatkozó programmját tudomásul nem vehetem, részint közjogiak, illetőleg államjogiak, részint pedig a miniszterelnök ur sötét, húszesztendős, politikai múltjában és személyében rejlő okok. Nélkülözzük a t. miniszterelnök ur programmbeszédében a belreformok terén az igazi nemzeti szabadelvüségen felépítendő magyar nemzeti állam posztulátumait. Nevezetesen nem találunk előadásában semmi kijelentést a választói jognak egyenlő alapokra való fektetésére, annak minél szélesebb terjedelemben való kiterjesztésére vonatkozólag; nem találunk semmi nyilatkozatot a választókerületek arányos beosztására vonatkozólag, hogy ezzel a parlamenti többségben a nemzet akarata ne csak formailag, hanem hogy ez akarat a valóságnak megfelelőleg nyilatkozzék meg; nem találunk a t. kormányelnök ur programmelőadásában az állampolgárok házi tűzhelyének biztosítására vonatkozó semmiféle kijelentést. Pedig ha nézzük a szomszédos Szerbiát, vagy Oláhországot, látjuk, hogy a homesteade intézménye ezen két, a miénknél sokkal csekélyebb műveltségen álló országban be van hozva. Az adóügy reformálásáról megemlékezik ugyan a miniszterelnök ur, de nem találjuk meg ebben sem azt a kijelentést, hogy az adóügyet a fokozatos adórendszer alapján akarja reformálni. De itt van, t. ház, a magyar nemzeti állam szempontjából igen fontos nemzetiségi törvénynek kivánatos revíziója. Meg nem engedhető az, hogy a nemzetiségi törvény szerint rendezett tanácsú városoktól kezdve kis községekig a közigazgatás ügykezelési nyelvéül Magyarországon idegen nyelvet használhassanak. Kezemben van Fehértemplom rendezett tanácsú város községi bíróságának egy kielégítési végrehajtást elrendelő végzése, a mely német nyelven rendeli el a végrehajtást.
